<?xml version='1.0' encoding='UTF-8'?><?xml-model href="../../Schemas/eltec-1.rng" type="application/xml" 
            schematypens="http://relaxng.org/ns/structure/1.0"?><?xml-model href="../../Schemas/eltec-1.rng" type="application/xml" 
            schematypens="http://purl.oclc.org/dsdl/schematron"?><TEI xmlns="http://www.tei-c.org/ns/1.0" xml:id="HU11129" xml:lang="hu">
   <teiHeader>
      <fileDesc>
         <titleStmt>
            <title>Bébike memoárjai : Egy kis kutya önéletrajza : ELTeC edition</title>
            <author>Andor Mária (1890-1960)</author>
            <respStmt>
               <resp>ELTeC conversion</resp>
               <name>Palkó Gábor<ref target="https://viaf.org/viaf/65989506"/>
               </name>
               <name>Fellegi Zsófia</name>
               <name>Vétek Bence</name>
               <name>Bajzát Tímea Borbála</name>
            </respStmt>
         </titleStmt>
         <extent>
            <measure unit="words">47151</measure>
            <measure unit="pages">98</measure>
            <measure unit="vols">1</measure>
         </extent>
         <publicationStmt>
<publisher ref="https://distant-reading.net">COST Action "Distant Reading for European Literary History" (CA16204)</publisher>
<distributor ref="https://zenodo.org/communities/eltec/">Zenodo.org</distributor><date when="2021-04-09"/>
<availability><licence target="https://creativecommons.org/licenses/by/4.0/"/></availability>
<ref type="doi" target="https://doi.org/10.5281/zenodo.3462435">ELTeC</ref>
<ref type="doi" target="https://doi.org/10.5281/zenodo.4662444">ELTeC release 1.1.0</ref>
<ref type="doi" target="https://doi.org/10.5281/zenodo.4271637">ELTeC-hun</ref>
<ref type="doi" target="https://doi.org/10.5281/zenodo.4662499">ELTeC-hun release 2.0.0</ref>
<!--Published as part of ELTeC--></publicationStmt>
         <sourceDesc><bibl type="digitalSource">
               <title>Bébike memoárjai : Egy kis kutya önéletrajza</title>
               <date>2012-11-09</date>
               <publisher>Magyar Elektronikus Könyvtárért Egyesület</publisher>
               <ref target="http://mek.oszk.hu/11100/11129"/>
               <respStmt>
                  <resp>Original Electronic Edition</resp>
                  <name>Simon Melinda</name>
                  <name>Deák Zsuzsanna</name>
                  <name>Tóth-Deák Szilvia</name>
               </respStmt>
              
                  <bibl type="digitalSource">
                     <title>Bébike memoárjai : Egy kis kutya önéletrajza</title>
                     <date>2012-11-09</date>
                     <ref target="http://mek.oszk.hu/11100/11129"/>
                  </bibl>
               
        
               <bibl type="printSource"><ref target="http://mek.oszk.hu/11100/11129/pdf/"/>
                 <title>Bébike memoárjai: egy kis kutya önéletrajza</title>
                     <author>Andor Mária</author>
                     <pubPlace>Budapest</pubPlace>
                     <publisher>Révai</publisher>
                     <date>1918</date>
                  </bibl>
               
            </bibl><bibl type="firstEdition">
               <title>Bébike memoárjai : Egy kis kutya önéletrajza</title>
               <author>Andor Mária</author>
               <date>1918</date>
            </bibl></sourceDesc>
      </fileDesc>
      <encodingDesc n="eltec-0">
         <p/>
      </encodingDesc>
      <profileDesc>
         <langUsage>
            <language ident="hu">Hungarian</language>
         </langUsage>
         <textDesc>
            <authorGender xmlns="http://distantreading.net/eltec/ns" key="F"/>
            <size xmlns="http://distantreading.net/eltec/ns" key="short"/>
            <reprintCount xmlns="http://distantreading.net/eltec/ns" key="low"/>
            <timeSlot xmlns="http://distantreading.net/eltec/ns" key="T4"/>
         </textDesc>
      </profileDesc>
      <revisionDesc>
<change when="2021-04-09">Converted by checkUp script for new release</change>
         <change when="2020-07-28"/>
         <change when="2020-11-13"/>
      </revisionDesc>
   </teiHeader>
  <text>
      <body>
         <div type="chapter">
            <head>Bemutatkozás</head>
               
            
            <p>Nemsokára már három éves kis kutyus leszek, s így legfőbb ideje, hogy megkezdjem
               följegyzéseimet, naplóm írását. Úgy hallom mindig, hogy az embereknél az illem
               követeli, hogy ha valahová belépnek, köszönjenek és társaságban be is mutatkozzanak –
               persze csak akkor, ha nem ismerik őket a többiek. No már engem, szegény apró kis
               kutyust, ki ismerne? S kevésbbé udvarias sem akarok lenni, mint az emberek – tehát
               bemutatom magam.</p>
            <p>Én vagyok a kis Bébi, – úgy mondják, a szőröm, a színem, a lábacskáim magassága, az
               egész kis alakom olyan, mint egy őzikéé, de roppantul kicsinyítve, s olyan finoman
               kidolgozva, mintha csontba faragtak volna. Azután még sok egyebet is mondanak rólam.
               Igazán nem tudom most hamarjában, hogy szükséges-e a megismertetéshez, meg az
               illemhez, hogy el­mondjam mindazt a megjegyzést, amit egyre-másra tesznek reám. Mert
               én igazán az életben is mindig azon igyekezem, meg most az írásomban is azon leszek,
               hogy illemtudó kis kutyus legyek. Nem mondom, hogy mindig sikerül, de az igyekezet
               megvan bennem, s úgy-e, már az is valami?</p>
            <p>Hát kérem, ha sétálni visz az asszonykám, ha társaság van nálunk, ha utazunk, egyre
               ezt hal­lom: „de gyönyörű kis állat, milyen aranyos kis kutyus; egyetlen kis jószág,
               te szépség te” stb. stb. Utóljára hagytam azt a megjegyzést, amelyet a legtöbbször,
               szinte állandóan hallok, de amelyet igazán nem tudok mire magyarázni. Mert a mód,
               ahogy mondják, az arcz, amellyel kiejtik, a lehető legbarátságosabb. Pedig úgy-e
               tudvalevő dolog, hogy mi, kutyák, mindig az arczkifejezés után indulunk? Egy jóságos,
               mosolygó arcczal tudj’ Isten hová el lehet csalni bennünket. De az a szó, amellyel
               illetnek, az bizony kissé gyanusan hangzik az én kis fülecskéimnek. Tessék
               elképzelni, hogy egyre azt mondják: „de drága kis jószág”. No már, kérem, én egy
               háborús kis portéka vagyok. Ebben a – mint asszonykám mondani szokta – för­telmes
               világban születtem. S egyre látom és hallom, hogy az emberek bosszús, dühös arcczal,
               a legrosszabb kedvben folyton csak azt hajtogatják: „Ez már türhetetlen, ez a
               drágaság! ez lehetetlen drága! ez borzasztó drága! stb. stb. Rendesen a legharagosabb
               arcczal mondják ki ezt a szót, amelyet én reám vonatkoztatva mosolygó ajakkal ejtenek
               ki. De hát Istenem, nem ez az egyetlen dolog, amit én kutyus-ésszel föl nem érek.
               Aránylag rövid kis életemben már sok mindent tapasztaltam az emberek körében, ami
               nagy fejtörést okozott nekem. S mégsem tudtam a dolgok nyitjára jutni. Végre is
               beletörődtem abba, hogy egy ilyen kis kutyának nem kell mindent megértenie, amit a
               nagy emberek mondanak, vagy tesznek. Elég, ha a gazdájával megérteti magát, ha
               egymást kölcsönösen megértik – s ezt hál’ Istennek sikerült elérnem.</p>
            <p>Életem első hónapjairól nem sok a mondanivalóm. Kutyák közt nevelkedtem föl; a
               gazdánk bizony nem sokat törődött velünk. Azaz – legyünk igazságosak – ennivalót
               adott, de szeretetet nem. Pedig tessék elhinni: bár nagyon szeretek enni is, de
               bizony szeretetre is, amilyen kicsiny vagyok, olyan nagy a szükségem. Vagy talán
               éppen azért. A testi nagyság hiányát kell nálam a szeretet nagyságával pótolni. Úgy
               látszik, első gazdám nem volt elég gyöngéd lelkü ember ahhoz, hogy ezt megértette
               volna. A gyomrunkat kielégítette – ez volt minden, amit értünk tett. Mert amint
               később megtudtam és megértettem, nevelnie is kellett volna bennünket. S ő ezt bizony
               elmulasztotta. Akkor még persze nem tudtam, de ma már fölfogom ésszel, milyen nagy
               hiba volt, hogy meg nem tanított bennünket például arra, hogy csak a maga idején és a
               maga helyén szabad elintéznünk egynémely dolgot, amelyet az emberek egy­másközt – nem
               tudom, miért? – „emberi dolog”-nak neveznek, pedig hát az éppen úgy kutyai dolog is.
               Nagyon hálás vagyok érte az én jó asszonykámnak, hogy sok vesződséggel rászoktatott
               engem a helyes rendre, mert tessék elhinni, hogy nagyon megtévelyedhet a legokosabb
               kutya is az efféle kutyadolgokban. </p>
            <p>De térjünk vissza első otthonomba.</p>
            <p>Mi, kisebb és nagyobb kutyák, gazdánkat azért becsültük és szerettük volna is, noha
               nem is volt valami nagyon gyöngéd hozzánk. Enni azonban adott, ami lényeges dolog, és
               mi kutyák nem igen szoktunk hálátlanok lenni. Volt azonban valami, ami föltűnt
               nekünk, ami bántott bennünket, s anélkül, hogy teljesen tisztában lettünk volna a
               dologgal, mégis: lassanként el­idegenített tőle. Észrevettük ugyanis, hogy időnként
               egy-egy pajtásunkat különösen jól etette, tisztán tartotta, csinosítgatta, még
               szalagot is kötött a nyakára (ami jól eshetett a gazdánknak – nekünk azonban csöppet
               sem) és elvitte sétálni. S az ilyen sétákról azután nem igen volt visszatérés.
               Egyszer történt csak, hogy egy ilyen kitüntetett pajtásunk mégis visszatért. De
               bezzeg gazdánk már nem volt hozzá kedves, a szalagot is lerángatta a nyakáról s
               nagyon dühös arcczal nézett reá. S ekkor megtudtuk szegénytől, hogy a gazdánk meg
               akart szabadulni tőle, – úgylátszik olyan módon, mint a többi eltünt pajtásunktól.
               Bizonyára cserébe adta volna valamiért. S mert talán nem kapta meg azt, amit kívánt
               érte, hát dühös volt és visszahozta kis pajtásunkat. Mi örültünk ennek, de viszont
               búsultunk azon, hogy a mi gazdánk ily kevéssé szeret bennünket. Mert ugy-e kérem, ha
               valakit szeretnek, attól semmi áron meg nem válnak? Legalább nálunk kutyusoknál ez a
               felfogás. Ez az eljárás nagyon elidegenített kenyéradó gazdánktól. Ezért aztán még
               azt sem mondhatnám, hogy búsultam, mikor egy szép napon én reám került a sor, engem
               csinosítottak, szalagoztak föl és vittek el sétálni.</p>
            <p>Mentünk sokáig, mendegéltünk, míg egy sötét kis bolthelyiségbe értünk, ahol, úgy
               láttam, más kutyusok is laktak, meg egy öreg asszony, – s egy úr, meg egy hölgy
               tárgyaltak vele. Azaz inkább csak az úr beszélt. Hogy mit, azt bizony nem tudom, mert
               akkor még nem voltam olyan művelt, hogy megértettem volna mindazt, amit az emberek
               egymásközt beszél­nek. Ma már bezzeg sokkal többet tudok, s pláne, amit az asszonykám
               beszél, azt mindig megértem. Én akkor csak azt láttam, hogy az úrnőnek a szeme ki
               volt sírva, s azt értettem, hogy az úr rám mutatott s azt mondta:</p>
            <p>– Ez hasonlít hozzá nagyon.</p>
            <p>A hölgy sírt, de mégis fölemelt engem. S ahogy fölvett és megsimított és magánál
               tartott, hát olyasmit éreztem, mint még eddig soha. Mintha valami nagyon jó meleg
               takaróba tettek volna, de mégsem egészen úgy. Azután tárgyaltak még egymásközt. Végül
               az úr néhány darab tarka papirost adott át a gazdámnak, erre ő köszönt, elment, s a
               hölgy meg az úr elvittek engem magukkal.</p>
            <p>Eleinte bizony nem igen tudtam elképzelni sem, hogy mi történik velem. Később
               megér­tettem, hogy a volt gazdám a mostaninak cserébe adott azokért a színes
               papirosokért. Hát nem borzasztó ez, kérem, egy élő, pihegő, helyes kis jószágot
               odaadni ilyen semmiségért? Bizony bevallom egészen őszintén, hogyha akkor még nem is
               tudtam világosan, hogy mi történik velem, az ösztönöm megsúgta, hogy az ilyen gazda
               után nem kell búsulni, és nem is bán­kódtam. Uj gazdáimnál, kivált asszonykám
               karjaiban, oly jól éreztem magam, hogy egészen boldog voltam.</p>
            <p>Pedig nagyon furcsa dolgokon mentem keresztül. Először is beültünk egy nagyon hosszú
               sorban álló, csúnya, füstös fekete ládába, amelyik belül piros volt és szörnyen
               zakatolt, füs­tölt, rázott jobbra-balra. Jó sokáig mentünk ezen a csúnya alkotmányon,
               – de én nem bántam, mert asszonykámnak az ölében ültem, s ott nagyon jól éreztem
               magamat. Mikor azután egyszerre csak kiszálltunk abból a rázós nagy fekete
               kalitkából, akkor valami szép szabad vidékre, valami hegyre kerültem. Még ilyen
               helyen sohse voltam – és végtelenül örültem, hogy szabadon futkározhattam. Azután
               asszonykám fölvett és bevitt valami nagyon nagy és nagyon szép, tágas házba. Engem az
               új gazdám ölébe tett és kiment. Erre én keservesen vonítani kezdtem. Láttam az
               arczukon: nem értették meg, hogy miért? Mert ők azt nem tudták fölfogni emberi
               eszükkel, hogy én már az alatta félnap alatt, amióta ismertem asszonykámat, annyira
               megszerettem őt, hogy amikor kiment, roppant megijedtem, hogy nem fog többé
               visszajönni. Annál nagyobb volt aztán az örömem, amikor visszatért.</p>
            <p>Igaz, hogy mégis volt ezen az új helyen is valami, ami sokáig nagyon fájt nekem.
               Később azután beletörődtem, megszoktam azt is. Eleinte, ahányszor csak rám nézett
               asszonykám, könnyezett, s egyre-másra azt hallottam: „No, az én édes Bobkóm ezt nem
               tette volna”, vagy: „bizony más volt azért az a jó Bobkó”, vagy hogy „Bobkó okosabb
               volt, ügyesebb, ragasz­kodóbb” stb., stb. Eleinte nem is értettem meg, hogy mit
               jelent ez és miről beszélnek. Később azonban rájöttem, hogy ez a sokat emlegetett,
               mindig megsiratott Bobkó – szintén egy kis kutya volt, az én elődöm a házban. S nekem
               kötelességem lett volna, úgy külsőmre, mint belső tulajdonságaimra nézve, amennyire
               csak lehet, hozzá hasonlítani. </p>
            <p>Eleinte bizony lázadoztam e kivánság ellen. Miért legyek én olyan, amilyen ő volt?
               Hát az emberek közt akad-e csak kettő is, aki teljesen egyforma, úgy külsőleg, mint
               belsőleg? Hiszen azt, mint valami csodát megbámulnák! Miért kell éppen nekem egy
               másik kis kutyushoz annyira hasonlítanom, hogy a magam természetét, minden egyéni
               tulajdonságomat meg­tagad­jam miatta? De mint mondtam, később alábbhagyott a lázongás
               a bensőmben. Hogy miért? Hát azért, kérem, mert lassacskán rájöttem, hogy ezeknek a
               kivánságoknak kútforrása, indító­oka az a végtelen nagy szeretet, amellyel gazdáim az
               én elődöm, az ő kimult kis kutyájuk iránt viseltettek. No már pedig, ki megértőbb a
               szeretettel szemben, mint egy kutya? Megér­tettem, méltányoltam az indokot, nem
               lázongtam, nem féltékenykedtem többet (egy halottra pláne!) sőt szinte mondhatnám,
               jólesett a tudat, hogy egy kis pajtásomat ennyire tudták szeretni. S még az a
               gondolat sem volt távol tőlem, hogy ha őt annyira szerették, idővel majd talán engem
               is éppen úgy megkedvelnek. Mert igazán a legcsúfabb hálátlanság lenne részem­ről azt
               állítani, hogy már eddig is nem bántak velem jól. Pedig a hálátlanság valóban nem
               tartozik a kutyák bünei közé. Igyekeztem jó és szófogadó lenni, már amennyire tőlem
               tellett. Nem ment könnyen és nem is sikerült mindig. Mert kénytelen vagyok bevallani,
               hogy kicsit makacs fejem van. Úgy látszik, már előbb kellett volna nevelésemhez
               hozzáfogni. Mikor új gazdáimhoz kerültem, már bizony egy kicsit túlerősen ki voltak
               fejlődve egyéni tulajdonsá­gaim. Emlegettek is mindig a gazdáim valami tanítót,
               akihez nevelőbe kellene engem adni, aki Bobkót is nevelte, – de hála gyönge kis
               mivoltomnak, szerencsésen otthon maradtam. Asszonyka mindig azt mondta:</p>
            <p>– Ezt a gyönge kis jószágot nem lehet idegen emberek kezére adni.</p>
            <p>Bizony magam is tudom, hogy gyönge kis jószág voltam és amellett talán túlságosan
               élénk is. Így történt, hogy midőn egy reggel a házmesterné kis cselédje kivitt a
               kertbe, addig-addig kapálództam és rendetlenkedtem, míg egyszerre csak elejtett az
               ügyetlen. Ami azután történt, arra csak homályosan emlékezem. Elkezdtem visítani és
               vonítani, hogy összefutott az egész ház. Legelőbb asszonykám rohant ki, amint
               hangomat hallotta, ölébe vett, magához szorított, de én csak még jobban üvöltöttem
               fájdalmamban. Én nem tudtam, mi a bajom, de a gazdáim rögtön észrevették, hogy
               eltörtem az egyik lábamat, csak úgy lógott az le rólam, mintha nem is hozzám
               tartozna. Az asszonykám majdnem elájult, de a gazdám hamarosan bekötötte a lábamat
               egy szép fehér, puha kendőbe, mire a fájdalom kissé enyhült. Azután ölbe kapott,
               lesietett velem a hegyről, beleült valami alkalmatosságba, amit egy ló húzott és
               kirobogott velem, ki, ki, messze a város végére, egy szép nagy kert közepén álló nagy
               házig. </p>
            <p>Ott azután volt egy pár hosszú fehérvászonkabátos, szimpatikus úr, akiknek a gazdám
               el­mond­ta, hogy mi történt velem és kérte őket, hogy segítsenek rajtam. Erre az
               egyik meg­fogott, a másik mértéket vett az eltört lábamról. A szájamra is rákötöttek
               valamit, pedig annak semmi baja sem volt. Olyasmi volt az, amit addig nem ismertem –
               utóbb hallottam, hogy szájkosár. Mikor ezek az előkészületek megvoltak, az egyik
               nyájas arczú bácsi, aki úgylátszik a legfőbb volt közöttük és akit a gazdám doktor
               úrnak titulált – a mérték szerint készült kis fácskákat lábam köré rakta és erősen
               körülkötötte őket, olyan szorosra, hogy első pillanatban megint úgy visítottam, mint
               odahaza. De azután megszünt a fájdalom, letettek a földre és én elkezdtem ugrálni –
               persze csak három lábon. Arra megint felvett a doktor bácsi, szeretettel
               megsimogatott és azt mondta:</p>
            <p>– No ne félj, Bébike! meg fogunk gyógyítani, nem lesz semmi bajod.</p>
            <p>Ezt, mint később az embereknél tapasztaltam, a doktorok rendszerint csak azért
               mondják, hogy megvigasztalják a beteget, akár igaz, hogy felgyógyul akár nem. Ezúttal
               bizony igazat mondott a doktor bácsi, mert két hét mulva, mikor levették azt a kötést
               a lábamról, már semmi nyoma sem volt a lábtörésnek.</p>
            <p>Ezalatt a két hét alatt asszonykám el nem mozdult mellőlem, mindig ott volt és
               ügyelt, hogy ne ugráljak és maradjak csöndesen, nehogy a kötés meglazuljon. Ennek a
               gondozásnak és szerető őrizetnek köszönhetem, hogy úgy meggyógyult a lábam, hogy még
               az asszonykám sem tudja már megkülönböztetni, melyik lábam volt beteg.</p>
            <p>E hál’ Istennek szerencsésen végződött kis baleset után asszonykám még kevésbbé akart
               hallani arról, hogy engem a házból elvigyenek a tanitóhoz. Igy tehát otthon maradtam
               – hála adas­sék érte a Teremtőnek. Igaz, hogy ennek folytán bizony nem is tanultam
               meg olyan „kunsztokat”, mint aminőket – ahogy mindig hallottam – kis elődöm tudott.
               De hálából asszonykám gyöngéd gondoskodásáért és szeretetéért, hogy nem alkart
               megválni tőlem, föltettem magamban, hogy kárpótolni fogom őt tőlem telhetőleg. S a
               „kunsztok” helyett majd az eszemet élesítem, hogy mentől jobban megértsem az emberek
               beszédét általában, asszony­kámét különösen, hogy azután annál jobban kedvében
               járhassak mindenben. Igyekezetemet, hál’ Istennek, némi siker koronázta; bizonysága
               ennek, hogy íme, képes vagyok még – naplót is írni. </p>
            
         </div>
         <div type="chapter">
            <head>
            Uj tanyámon
            </head>
            <p>Mint említettem, a szép házat és kertet nem volt nehéz megszoknom, mert nemcsak az
               em­berek, hanem a kutyusok is hamar megszokják a jót. Tagadhatatlan, hogy voltak
               nehézségeim is. </p>
            <p>Különösen a vendégekkel szemben való viselkedést volt nehéz megtanulnom. Amint
               meg­szó­lalt a külső kapun a csengő, én teljes erőmből ugatni kezdtem. Ez, kérem,
               kutyakötelességem nekem. Büszke is voltam reá, hogy ha senkisem hallotta is a házi
               személyzet közül, hát én igen – s én utánam indultak. Tudták, ha én így kiabálok,
               akkor a kapuhoz kell menni, akkor jött valaki. Idáig rendben lettünk volna. A
               nehezebb dolog most következett. Még nem ismer­tem ki magam annyira, hogy tudtam
               volna, mikor kell elhallgatni, kinek van jussa bejönni és kinek nincs. Úgy gondoltam,
               addig ugatok, amíg asszonyka is bejön a szobába, s ha ő leülteti a jövevényt, akkor
               nincs baj, akkor én elhallgathatok, az én hivatásom véget ért. Igen ám, de
               észrevettem, hogy a legtöbb vendég a szájával közeledik asszonykámnak vagy a kezéhez
               vagy az arczához. No már az ilyesmit nem tűrheti egy jóravaló kutya! Hátha még meg is
               harapják asszonykámat! S úgy elkezdtem visítani, hogy bizony rettenetes volt.
               Asszonykám szégyelte a dolgot a vendég előtt és összeszidott nagyon, még meg is vert.
               Hát nem borzasztó: én védel­mezem őt, s ő megver? Magyarázgatni kezdte nekem, hogy őt
               nem bántják, hogy ezt szeretet­ből teszik. Hát igaz, hogy én akkor még nem értettem
               úgy az emberek beszédét, mint ma – s így abból, hogy mit mondanak, mit nem, nem
               tudtam volna megállapítani, hogy jóbarát-e az illető vagy ellenség – de mirevaló a mi
               ösztönünk? Bizony, gyakran, mikor asszonyka nekem azt magyarázgatta, hogy a vendége
               nem bántja, de szereti őt, – én magamban éppen az ellen­kezőt éreztem. S azért
               hiábavaló volt minden fenyegetés, én a lármázást csak nem hagytam abba – még ha verés
               lett is a vége. Elgondolkoztam magamban, mily szomorú dolog az, hogy az emberek
               jobban bíznak egynémely hamis embertársukban, mint hűséges kutyájukban. Lehet, hogy
               egyszer-máskor én is tévedtem. De inkább vagyok túlóvatos, semhogy csak egyszer is
               elmulasszam a veszélyre való figyelmeztetést.</p>
            <p>Mindent összevéve, eléggé kellemesen telt az életem. Semmi különös bajom nem volt, s
               ami a fődolog, asszonykámmal napról-napra jobban megszerettük egymást. Egy szép napon
               azonban nagy felfordulás kezdődött a mi különben csendes házunkban, ahol lárma eddig
               csak akkor volt, ha nagy vendégség volt nálunk. Emberek jöttek-mentek keresztül-kasul
               a házon, csomagoltak, szemeteltek, rendetlenséget csináltak, olyat, amilyet én még
               minálunk nem láttam.</p>
            <p>De sajnos, azt is láttam, hogy asszonykám sír. Hegyeztem a fülemet, hogy megértsem,
               mi baja. Hát csak hallom, hogy a gazdám vigasztalja:</p>
            <p>– Ne sírj, hisz ezt már így nem lehetett folytatni. Te nem lehetsz egész életedben
               mester­emberek, iparosok felügyelője, pallérja!</p>
            <p>Amire asszonyka azt mondta:</p>
            <p>– Azért kínlódtunk éveken át, míg fölépítettük, míg berendeztük, míg lakhatóvá tettük
               ezt a házat, amelynek a belseje tagadhatatlanul szép is és elismerten jó ízlésre vall
               – hogy azután megváljunk tőle?</p>
            <p>– Ez igaz, – mondá gazdám. – De a ház betegségei, amelyek folytonos gyógykezelést
               igényel­tek – téged is beteggé tettek. Rengeteg pénzt költünk a javításokra, s nincs
               rá kilátás, hogy valamikor vége lesz ennek az állapotnak. S ez téged folyton izgat.
               Amennyire fogy a pénz az örökös kísérletezésekre, annyira fogy a szüntelen
               iparosinvázió kellemetlenségei miatt a te egészséged is.</p>
            <p>Még sok mindent mondtak, amit az én kis agyam felfogóképessége már nem bírt
               megemész­teni; a legalaposabban az maradt meg a fejemben, hogy az asszonyka vagy az
               egészsége elfogy.</p>
            <p>Mert hogy a gazdám pénze fogy – ez engem nem izgatott. Én már egy éves voltam, mikor
               ezt a beszélgetést hallgattam. S ekkor már tudtam, hogy mi az a pénz. Azt is tudtam
               tehát, hogy mi volt az, amit első gazdámnak én értem cserébe adtak, az a színes
               papiros. Nohát, kérem, az utálatos egy dolog. Azon mindent lehet venni, mindent
               eladni! Egy csomó csúnya holt papíroson, még egy olyan állítólag szép kis élőlényt
               is, mint amilyen én vagyok! Ha valakinek sok van ebből a csúf papirosból, hát mindent
               megvehet rajta, ami szép és jó és kívánatos. Akinek meg kevés van, vagy semmije sincs
               belőle, az akár koplalhat is. Hát nem borzasztó ez? De ha még igazságosan lenne
               elosztva, már t. i. hogy aki jó és nemes, annak sok van belőle, a rosszaknak meg
               gonoszaknak kevés vagy semmi – hát még megérteném. Gyakran azonban éppen ellenkező az
               osztály!</p>
            <p>Én nem éltem a háború előtt, nem tudom, milyen világ volt akkor. Most azonban egyre
               azt hallom, hogy fejtetőre van állítva a világ rendje. A jólelkű, derék emberek alig
               tudnak meg­élni a rettenetes drágaság miatt. A közönséges, sokszor egészen tudatlan,
               rosszlelkü emberek óriási vagyonokat gyüjtenek. Hogyan lehetséges ez? Nohát bizony az
               én kicsi kutyaeszemmel magam sem tudtam ezt a dolgot egykönnyen megérteni. Csak nagy
               lassan, sok beszédet meghallgatva, jöttem rá a dolgok nyitjára.</p>
            <p>A jóérzésű embereket a háború: az emberek legyilkolása, asszonyok, anyák, feleségek,
               gyer­me­kek szívettépő jajgatása, országok, nemzetek pusztulása leverte, megtörte,
               kétségbeejtette. Egy vágyuk volt és van csak, egy óhajuk, egy imádságuk: hogyan
               lehetne ennek a borza­lom­nak, förtelemnek, világőrületnek véget vetni, az öldöklést
               abbahagyni és hozzátartozóikat viszontlátni.</p>
            <p>És szinte nem vették észre, hogy a nagy drágaságban már alig tudnak öltözködni, a tél
               hidege ellen védekezni a meleg kályhánál, s éhségüket csillapítani egy falat jóízű
               eledellel. A bú, a gond a távollevőkért, a családtagokért, az idegenekért, akik éppen
               ugy tagjai valamely család­nak, – sőt még az ellenségért is oly értelemben, hogy az
               is csak érző és szenvedő ember, az édesanyjának szeretett fia, a feleségnek
               szívrepesve hazavárt férje, a szegény gyermeknek kenyeretadó, imádott apja: – minden
               egyéb érzést elnyomott bennük, még a személyes szük­ségletekét is. Magukról
               megfeledkeztek egészen, minden gondolatjuk, minden érzésük ott volt a távolban küzdő,
               talán nélkülöző, talán ázó-fázó és – óh borzalom! – felebarátai legyil­ko­lására
               kényszerített, – de talán már minden földi bajon túllevő, meszes földben nyugovó
               szeretettüknél. Nyitott, kiégett szemmel, amelynek tüzét már nem enyhíti a jótevő
               könny, virrasztják át az éjszakákat, s legtöbbször az álom sem könyörül meg
               rajtuk.</p>
            <p>Ezek az itthonmaradtak, az így gondolkozók az igazi áldozatai a háborúnak.
               Sajnálatra­méltóbbak, mint akik kint vannak. Azok cselekszenek, mámorban vannak,
               tudják, hogy azzal, amit tesznek – még ha gyilkolás is – hazájukat szolgálják, nem
               gondolkoznak tovább, csak mennek előre, rombolva, pusztitva parancsszóra.
               Éjszakájukat a testi fáradtság, kimerültség miatt – álmodás nélkül, nyugodtan
               alusszák át.</p>
            <p>De azután vannak még más itthonmaradottak is. Azok, akik sohsem a szivükkel – csakis
               a hideg, a gonosz eszükkel gondolkoznak. Azok, akik, mikor a világnak e sohsem látott
               borzal­ma kitört, nem a szivükhöz kaptak a kezükkel, hogy annak dobogását
               csillapítsák, hanem a zsebükhöz, hogy azt mentől előbb, mentől duzzadtabbra
               megtöltsék.</p>
            <p>Sokszor hallottam asszonykámtól, hogy az ilyetén „lélekjelenlét” undorító; amikor az
               egész világ lángbaborul, minden valamire való emberi sziv izgalomban dobog, akkor
               vannak olyan kétlábonjáró vadállatok is, akik abban a nyomban, azon melegében
               kiszimatolják, hogy nekik még ebből is hasznuk lehet. És elkövetnek mindent, hogy ezt
               a hasznot zsebre is rakják.</p>
            <p>Bármilyen volt is eddigi foglalkozásuk, mesterségük, most egyszerre vásárolni mennek,
               össze­vásárolják mindazt, ami megvásárolható, ami kapható, s amiről tudnivaló, hogy
               az emberek megélhetéséhez nélkülözhetetlen. Ahogy a hiéna kiássa a holtakat, ők
               viszont szívesen a föld alá vinnék az élőket kiéheztetés által, – ha ezzel a saját
               zsebüket tömhetik. Összegyűjtenek, felhalmoznak mindent és hörcsögök módjára
               eldugdossák. Mikor aztán már minden készlet elfogyott, mikor már minden tisztességes
               kereskedő eladta mindazt, ami a raktárán volt, akkor jönnek ők. Akkor már a
               tízszeresére szállt föl az ára annak a czukornak vagy zsírnak, vagy hagymának, akkor
               azután nagy kegyesen odaadják az árút és bezsebelik az óriási hasznot – és koplalóvá
               tesznek sok-sok derék, jóravaló családot, akiknek nincsen arravaló módjuk, hogy
               ezeket az uzsoraárakat megfizethessék. Valósággal felebarátaik testi romlásán, lelki
               megtöré­sén hízik az ő zsebük. S mentől kevesebb jut amazoknak, még életük egyszerű
               föntartására is alig – ezeknek a vérszopóknak kijut az élet minden öröméből, minden
               gyönyöréből, mindenből, ami pénzért, nagy pénzért megvehető. S habzsolják is teli
               szájjal, odatolakodva mindenüvé olyan helyekre, ahol azelőtt legföljebb álmukban, meg
               vágyaikban voltak. Bent ülnek a nagy tükörablakok mögött, hová azelőtt csak kívülről
               ha mertek belesni. A pinczéből az első emeletre hurczolkodtak, a nyomorúságból a
               dőzsölésbe. S egy pillanatra sem jut eszükbe, hogy mily rettenetes dolog az, hogy ők
               e nagy világcsapásból ily képtelen hasznot zsaroltak maguknak. Hogy minden ízes
               falathoz, amelyet lenyelnek, minden prémhez, ékszer­hez, drágasághoz, melyet magukra
               öltenek és aggatnak, sóhaj, könny és kétségbeesés tapad.</p>
            <p>De Istenem, most veszem csak észre, hogy milyen messzire elkalandoztam attól, amit
               tulaj­donképpen mondani akartam és kezdtem. Azt t. i., hogy én a pénzt, amelyet
               gazdám, amint mesélte, a ház gyógyítására költött, nem sajnáltam. Csak fogyjon, ha
               olyan csúnya dolog az, olyan rosszra csábító, hogy a kedvéért, megszerzéséért annyi
               gonoszságot követnek el az emberek. De Isten mentsen, hogy asszonykám fogyjon el! Az
               már nagy baj lenne! Talán másokra nézve is, mások is sajnálnák, de senkire nézve nem
               lenne olyan csapás, mint reám, senki úgy nem búsulna utána, mint én. Akkor már inkább
               hagyjuk itt ezt a szép házat, a gyönyörű kertet, amelyben oly élvezettel futkároztam,
               hagyjunk itt mindent, ami nekem jó és kellemes volt, de maradjon meg nekem az én
               asszonykám. Hiszen eddig is, ha elment egy félórára, én már úgy odavoltam, hogy azt
               sem tudtam, mitévő legyek. Később már, mikor kissé megjött az eszem és ravaszabb
               lettem, úgy segítettem magamon, hogy kerestem valamit, ami az asszonykámé. Vagy egy
               ruhát, vagy egy blúzt, ha mást nem, hát egy pár keztyűt talál­tam, a fejem alá
               gyűrtem és elhitettem magammal, hogy asszonykám ölében fekszem. Így az­után kibirtam
               hazajöttéig. Igaz, hogy ebből a szokásomból később egyszer baj is származott. Ugyanis
               asszonykám az ő, sajnos, túlzott rendszeretetével egyszer úgy elrakott mindent,
               mielőtt hazulról eltávozott (ha jól tudom, ebédelni ment), hogy éppenséggel semmit,
               de semmit sem találtam a holmijából. Pedig megint nagyon, nagyon vágyódtam utána.
               Egyszerre csak fölfedezem szép, nagy fekete bársonykalapját az asztalon. Hirtelen
               elhatározással a karosszékre – onnan az asztalra ugrottam. Miután a kalapnak a kemény
               tetejét jól megpuhí­tottam, addig kapargáltam, míg egy kis fészket mélyítettem belőle
               és szépen belefeküdtem. Olyan jól éreztem magam ezen az új nyugvóhelyemen, hogy észre
               sem vettem, mikor nyílt az ajtó – s egyszerre megjelent asszonykám! S én még mindig a
               kalapfészekben feküdtem! No, volt aztán hadd el hadd! Jobb arra nem emlékezni – jobb
               arról nem írni!</p>
            <p> </p>
         </div>
         <div type="chapter">
            <head>
               Utazás Németországba
            </head>
            <p>Kiköltöztünk a szép házból és utazni mentünk. Amit kis csacsi eszemmel, egy évvel
               azelőtt nem tudtam fölfogni, magamnak megmagyarázni, hogy mi lehet az a csúnya,
               füstös, fekete, prüszkölő, nagy lármát csináló, borzasztó füstöt okádó valami, amibe
               az asszonyka beleül – én az ölében – és csak úgy dobál bennünket jobbra-balra, – hát
               az egyszerűen a vasút. Az visz bennünket idegen országokba.</p>
            <p>Ezúttal elmentünk Németországba. Hallottam, mikor beszélték, hogy ide még el lehet
               utazni a csúf háború daczára is, mert ez nem ellenséges ország, hanem szövetséges. S
               a gazdámnak szüksége van arra, hogy ott valami kúrát végezzen.</p>
            <p>Ha asszonykám mondja, hogy a németek nekünk nem ellenségeink, hát akkor én azt
               tartozom elhinni. De bizony én nem értem föl ésszel, hogy ha mi velük barátságban
               vagy szövetségben vagyunk, akkor miért kínoztak meg bennünket annyira a határon,
               miért dobálták ki asszony­kának szépen becsomagolt ruháit, czipőit, – miért vették el
               a legkisebb papirdarabkát is, akár volt ráírva valami, akár nem, akár ujság volt,
               akár tiszta levélpapiros. Miért?</p>
            <p>Nem akartam asszonykámat még jobban fölizgatni, láttam, hogy úgyis egészen idegessé
               tette ez a durva bánásmód, hát csendesen maradtam. Ha nem vagyok őreá tekintettel,
               hát bizony beleharapok annak a csúf embernek a kezébe, aki a mi szépen, rendesen
               becsomagolt holmin­kat ilyen borzasztóan földúlta. De roppantul igazat adtam
               asszonykámnak, mikor végre türelmét vesztve, azt kérdezte attól a durva embertől:</p>
            <p>– Ha így bánnak a szövetségessel, – mit csinálnának az ellenséggel?</p>
            <p>Mire ő azt felelte, hogy az egyáltalában nem jöhet ide.</p>
            <p>Hát ez nem volt valami nagyon szellemes felelet, hanem elárult mégis valamit. Az én
               kis agyamban legalább ilyen okoskodás alakult ki: Egy német embernek, pláne aki
               hivatalban van, s még inkább, haalacsony sorból került olyan sorba, ahol némi hatalma
               van, s ez meg­látszott rajta, mindig kell valaki, akivel hatalmát éreztesse, akivel
               durván bánhat. Ha nincs ellenség, jó erre a szövetséges is. S ő most a szegény
               utasokon mutatja meg, hogy milyen nagyhatalmú úr ő, – hogy megkínozhatja azokat,
               akiket a sors elébe vezet.</p>
            <p>No, gondoltam, szép kilátások! Ilyen országba megyünk mi, ahol ilyenek az emberek? De
               azután lassanként rájöttem, hogy gazdáimnak igazuk volt, mikor egymásközt tárgyalták
               e dolgot. Daczára a nagy izgalomnak, amelyet ez a semmiesetre sem finom eljárás
               okozott – végül mégis odakonkludáltak, hogy egyes emberek neveletlensége vagy
               durvasága miatt nem kell, sőt nem szabad általánosítani s egy egész nemzetet
               elítélni. Bizonyára vannak a németek között is finom, jómodorú emberek, aminthogy,
               sajnos, tagadhatatlan, hogy nálunk is van sok durva és neveletlen ember.</p>
            <p>Az az idő, amit Németországban töltöttünk, meggyőzött szavaik igazságáról. Bizony
               nekem legkevésbbé sem volt okom panaszra. Fiatal és öreg, nő és férfi egyaránt
               kényeztetett, minden lehető módon. De legfőképen úgy és ott, ahol a legkevésbbé
               vártam volna, s ahogy nekem – már bevallom – a legjobban esett!</p>
            <p>Mikor a nagy izgalmak voltak a hurczolkodás előtt, mikor asszonyka annyira búsult,
               hogy a gazdám eladta azt a szép házat, – hát ő azzal vigasztalta asszonykát, hogy
               előreláthatólag né­hány hónapon belül vége lesz e szörnyűséges háborúnak, s mi majd
               utazgatunk, odamegyünk, ahová asszonykám akarja. Ha megelégelte egy helyen, hát
               megyünk tovább – s ha már jól kipihente magát, ha már alaposan megerősödött
               asszonykám, akkor azután építenek egy még szebb villát, megint azon a szép hegyen. Ez
               az utóbbi kijelentés volt azután az egyetlen, ami asszonykámat egy kissé
               megnyugtatta. Sokkal háziasabb természetű, sokkal jobban szerette az otthonát, sokkal
               nagyobb öröme telt a vendéglátásban, semhogy bele tudott volna törődni abba, hogy
               örökké vándor- és czigányéletet éljen. Pihenésnek megjárja, – de azután legyen meg a
               szép, az ízléses otthona, ahol a szobáknak minden bútordarabja, minden kilincs az
               ajtón, minden szög a falon a saját egyéni ízlésének a dokumentuma. S hogy gazdám
               olyan biztatón mondotta akkor, hogy a háború borzalmai pár hónap alatt véget fognak
               érni, annak oka igazán nem az volt, amit esetleg hinni lehetne, hogy asszonykát
               talán, Isten mentsen, be akarta volna csapni. Óh nem! De akkor volt a gorlicei nagy
               áttörés, az orosz hadseregre nézve a legsúlyosabb csapás. Így tehát általános volt a
               vélemény, hogy ha ez a tömegben legrette­ne­te­sebb ellenségünk, még hozzá közvetlen
               szomszédunk, le lesz verve, akkor nemsokára hozzá­jutunk a győzedelmes békéhez.
               Sajnos, nem így történt, azóta már majdnem két esztendő telt el s még ma is tart a
               háború.</p>
            <p>Ez a háború – a legborzasztóbb, a legöldöklőbb a világ fennállása óta – nagy volt
               kezdettől fogva meglepetésekben, előre nem látott fordulatokban is. Sehol és semmi
               nem úgy történt, mint ahogy azt emberi ésszel és logikával elképzelni, következtetni
               lehetett volna. Mikor kitört, az volt a közvélemény, hogy az emberölő eszközöknek mai
               tökéletessége, raffináltsága mellett lehetetlen, hogy három hónapnál tovább tartson.
               Ma – a negyedik esztendő közepénél tartunk! Mikor a vad orosz hordák reánk törtek,
               mikor az emberek millióival le akartak tipor­ni, agyon akartak taposni bennünket,
               mikor már-már attól lehetett félni, hogy összeroppant bennünket ez a miénknél oly
               sokszorta nagyobb erő – kikergettük őket először az országból, később pedig épen
               Gorlicénél oly alaposan meg is vertük őket, hogy ezután már nem igen tudta
               összeszedni magát az orosz hadsereg. És csak ma és ezekben a napokban, tehát majd­nem
               két évvel később írtuk alá az orosz békeszerződést. Hogy értse meg ezt a sok
               borzalmat, ezeknek a végnélküli pusztításoknak okát, czélját egy kis kutya, mikor még
               az emberek sem érik fel ésszel!</p>
            <p>Jobb is, ha kis agyamat nem töröm annyit ennek a csúf háborúnak az eseményein,
               förtelmein, mert attól félek, hogy el találom veszíteni a respektust, amellyel,
               asszonykám szerint, az embereknek mint felsőbbrendű lényeknek tartozom.</p>
            <p> </p>
         </div>
         <div type="chapter">
            <head>
               Elődöm emléke
            </head>
            <p>Megérkeztünk tehát Németországba. Megszálltunk egy nagy-nagy házban. Sokkal nagyobb
               volt, mint a miénk a hegyen – de bizony nem olyan szép. S nagyon furcsa egy ház volt
               az. A mienkben az összes, gyönyörű nagy szobákban csak mi laktunk. Itten majdnem
               minden szobában más és más ember lakott. Hogy szokjam én azt meg csak úgy egyszerre,
               hogy egy szobája van az asszonykámnak, egy az uracskámnak és ezzel punktum! És hogy a
               szomszéd-szobákban szabad más embereknek diskurálni, nevetni, lármázni, s nekem
               mindezt nyugodtan kell végighallgatnom! Nekem ehhez semmi közöm, – így mondta
               asszonykám! Hát mit tetszik képzelni: könnyü dolog volt ez nekem? Minálunk otthon, ha
               jött valaki, rekedtre ugattam a torkomat, míg csak meg nem győződtem róla, hogy az
               illetőnek jussa volt jönnie s ott maradnia. Itten jobbra-balra jöttek-mentek, még a
               mi ajtónk előtt is jártak-keltek – és én nekem mindezt tűrnöm kellett! Bizony eleinte
               alapos lármát csaptam, amint valakinek lépteit hallottam, vagy a szomszédból hangos
               beszélgetés, nevetés hallatszott át. Később azonban – mit tehettem volna egyebet –
               beletörődtem. Egyrészt, mert asszonykám így kívánta és köve­telte, másrészt – mert
               becsületes kis kutya létemre nem akarom magamat jobbnak föl tüntetni a valónál, – nem
               is győztem volna ugatással kísérni annak a sok embernek járását-kelését, aki ebben a
               házban megfordult.</p>
            <p>Hogy milyen nagy volt az a ház, elképzelhető, ha elmondom, hogy az emberek nem úgy
               mentek föl a lakásukba, mint mi otthon a könyvtárunkba, egy szép lépcsőn, – hanem
               valami ketreczbe léptek bele s úgy húzták föl őket. A ketrecz belül olyan piros
               paddal volt kibélelve, mint a vasút.</p>
            <p>Mikor először beléptünk a ketreczbe, egy öreg ember fogadott bennünket és nagyon
               megörült asszonykáéknak. Azután meg rám mutatott és – mint később megtudtam – azt
               kérdezte:</p>
            <p>– Szereztek egy új kis kutyát Bobkó helyett?</p>
            <p>No, gondoltam magamban, nevezetes egy kis jószág lehetett az én elődöm, ha még
               Német­országban is elterjedt a híre.</p>
            <p>Lassanként azután megtudtam róla mindent, mert a szállodában – így hívták azt a nagy
               épületet, – nagy érdeklődéssel nézegetett engem mindenki és folyton emlegették
               Bobkót. Szegény kis Bobkó többször megfordult ezen a fürdőhelyen, itt élt át több
               nyarat, és itt kellett elbúcsúznia az élettől is! Ebben a szállodában végezte be
               életét, gazdáimnak nagy búbánatára. Asszonykám, ha kérdezték, hogyan történt ez az őt
               annyira elszomorító eset, azt szokta felelni:</p>
            <p>– Megölte őt az emberi szeretet és butaság!</p>
            <p>Egy szobalány, aki roppantúl szerette, – mert csodálatos egy kis kutya lehetett,
               egyre-másra azt hallom, hogy mindenki nagyon szerette – minden tiltó figyelmeztetés
               daczára agyonetette őt. A szeretet az etetés volt, a butaság meg az, hogy az a leány
               sem érte föl ésszel, hogy ha asszonyka tiltja az etetést, akkor az bizonyára ártalmas
               a kutyusnak. S annyira ártalmas volt, hogy pusztulását okozta. Hiába ápolták gazdáim
               éjjel és nappal, hiába mentek egyik orvostól a másikhoz vele: olyan jósággal és
               megható türelemmel a szenvedésben, mint amilyent egész életében tanusított, befejezte
               életét.</p>
            <p>Asszonykámat beteggé tette ez annyira szeretett kis jószágának az elveszte. Most is
               legelső útja a kis Bobkó nyugvóhelyéhez vitte. Víz partján, erdő szélén nagyon szép
               márvány emlék­kővel van megjelölve nyugvóhelye. De a mi nekem legjobban tetszett,
               hogy rávésették gazdáim arra a kőre, hogy ott nyugszik az ő drága kis Bobkójuk –
               leghűségesebb barátjuk!</p>
            <p>Már ahol egy kutyát ennyire megbecsülnek úgy életében, mint halálában, – ott érdemes
               kutyának lenni.</p>
            <p>De azért bármily szépen van is Bobkó eltemetve, sírja ápolva, én mégis csak inkább
               szaladgálok elevenen asszonykám mellett, örültem, mikor visszafelé indultunk az
               erdőből s lassanként, nagysokára asszonykám könnyeit fölszáradni láttam. S most
               megint csak azt gondoltam, hogy igyekezni fogok kissé vad és hangos természetemet
               leküzdeni, szelídebb, csöndesebb leszek, hogy valamikor asszonykám engem is úgy
               szeressen, mint Bobkót, s a vele való összehasonlítás ne üssön ki mindig az én
               rovásomra.</p>
            <p>Mert mit is kifogásoltak mindig leginkább bennem? Először is, hogy nem vagyok olyan
               intelligens, olyan okos, mint Bobkó volt. Talán kissé szerénytelenül hangzik, ha azt
               mondom, hogy tán nem egészen így van a dolog. Amint hallom mindenkitől, Bobkó
               csodálatosan sok dolgot tudott. Ha azt mondták neki, hogy szégyelje magát, akkor
               odament egy székhez, fejecskéjét két első lába közé dugta és úgy maradt két lábon
               állva, míg asszonyka azt nem mond­ta, hogy elég volt. Vagy ha sétálni mentek, a
               szájában vitte asszonyka ujságját vagy bármit, amit asszonyka neki vitelre odaadott.
               Vagy bukfenczet csinált, ha ezt kívánták tőle. S még számos más ilyenféle produkcziót
               tudott. De hát Istenem, ő mindezt tanulta, ő két hónapig iskolában volt egy
               tanítónál. S én, mint már említettem, én nem jártam iskolába, ma meg már – felnőtt
               koromban – nem is lennék képes az ilyesféléket megtanulni, mert azt igazán csak
               gyermekkorban lehet.</p>
            <p>De kérném: hát ezeknek a dolgoknak nem tudása tán csak nem okosság hiánya? Ezek mind
               betanított dolgok voltak. Míg amit én tudok, mindarra gondolkodás révén,
               tapasztalatok folytán jöttem reá. S ez inkább bizonyítja az én agybeli
               tevékenységemet, mintha gépiesen betanított „kunsztokat” tudnék. Szerénységem tiltja,
               hogy fölsoroljam minden tudományomat. Talán elég lesz, ha annyit jegyzek meg, hogy
               mindig, minden körülmények közt meg tudom értetni minden kívánságomat asszonykámmal s
               én viszont az övét találom ki mindig. Hogy nagyszerűen tudok tájékozódni, amennyiben
               még huszonnégy óráig sem voltunk ezen a német fürdőhelyen, ahol pedig töméntelen sok
               ház van – és én már szaladtam előre, ha sétálni voltunk és tudtam, hogy melyik házba,
               melyik emeletre, melyik szobába kell bemenni. Ha gazdáim tévedtek és a ketrecz őket
               egy emelettel magasabbra vitte, semmint kellett volna, s ők kiszálltak, én, szokásom
               ellenére, nem futottam előre, hanem megálltam. Ők először nem tud­ták mire vélni ezt
               a szokatlan eljárásomat, nógattak, hogy menjek már. Én szétterpesz­tettem kis
               lábaimat és csak álltam mozdulatlanul. </p>
            <p>– Mi baja van ennek a Bébikének? – kérdik egymástól.</p>
            <p>De mire körülnéztek, rájöttek, hogy Bébikének semmi baja sincs, csak esze van annyi,
               hogy ha az első emeleten lakik, nem indul neki a másodiknak, hogy ott keresse a
               lakását.</p>
            <p>Még sok mindenfélét felsorolhatnék annak bizonyítására, hogy én sem vagyok talán
               túlságos ostoba. De nem teszem; szerénységből egyrészt, másrészt félek, hogy únnák
               észbeli tehetsé­gem bizonyítékainak fölsorolását. Végül pedig még sok mindenféle
               egyéb mondanivalóm van hátra.</p>
            <p>Inkább rátérek hát a másik dologra, a másik nagy kifogásra, amit ellenem
               hangoztatnak. Főképen gazdám, de mások is azt állítják, hogy én bennem nincsen elég
               szeretet. Míg Bobkó csupa szív, csupa jóság volt, mindenkit szeretett, én egy kis
               egoista vagyok, aki legfeljebb asszonykámat szeretem, azonfelül senkit.</p>
            <p>Hát nézzük meg csak kérem először, amit Bobkóról állítanak: hogy jó volt, szép volt,
               hűséges volt, elhiszem. De hogy mindenkit szeretett, azt már nem, még ha olyan csoda
               kis kutya volt is, mint amilyennek mondják. Kérem szépen, az emberek, akik
               mindenesetre tökéletesebb lényeknek tartják magukat, hát azok mindenkit szeretnek-e?
               Óh, dehogy! Csak úgy tettetik. Egyet-kettőt szeretnek, a többinek meg csak úgy
               mutatják. No már, kérem, ilyesmire egy becsületes kutya képtelen. Ő csak annyi
               szeretetet mutat, amennyit igazán érez. </p>
            <p>Már pedig egy olyan piczi kis jószágban, amilyen én vagyok, – akinek a szívéhez
               nagyító üveg kell talán, hogy észrevegyék, – hogyan férhetne el olyan sok, olyan
               nagy, igaz és becsületes szeretet, hogy mindenkinek jusson belőle? Szó sincs róla, ez
               lehetetlen! Nyiltan és őszintén megvallom: én nagyon, nagyon, szivem egész
               teljességével szeretem asszonykámat; viszonzom gazdám szives jóindulatát irántam;
               megbecsülöm – és igyekezem ezt, amennyire tudom, ki is mutatni – asszonykám szüleit
               és egy pár barátját házunknak, de több az én filigrán kis szivecskémtől nem telik.
               Szép lenne talán, ha én ott is szeretetet mutatnék, ahol abból semmit sem érzek?</p>
            <p>Még egy szemrehányást hallok elég gyakran. Főképpen házunknak egy barátja, akit
               asszony­kámék nagyon szeretnek és becsülnek, szokta azt hangoztatni.</p>
            <p>Nagyon derék, kiváló ember, de egy kicsit fáradt és egy kicsit nagyon ideges, s mint
               ilyen, igazságtalan. Legfőképpen velem szemben. Ha eljön hozzánk s belép, mielőtt még
               tudnám jóformán, hogy ki jön: ugatok, mint ahogy az kötelességem. S ha már egyszer
               belekezdek, hát olyan egészen hirtelen nem tudom abbahagyni. Akkor ő mindig azt
               mondja:</p>
            <p>– No, ez buta egy kutya.</p>
            <p>Mikor aztán asszonykám ezzel az igazán igazságtalan váddal szemben meg akar védeni,
               akkor elkezdi magyarázni, hogy egy igazán okos kutyának az ösztöne megsúgja, hogy ki
               közeledik jóindulattal gazdájához, ki nem.</p>
            <p>Csak egyet felejt el ez az engem annyira lebecsülő úriember, hogy az ösztön főképpen
               kutya-, vagy mondjuk úgy, hogy általában állati tulajdonság. Már pedig én pár hónapos
               korom óta emberek között élek. S mert igen intelligens kis jószág vagyok, azon voltam
               mindenképpen, hogy hozzájuk alkalmazkodjam, az ő szokásaikhoz, természetükhöz
               idomuljak, az ő életmód­ju­kat szokjam meg. Így bizony megesett, hogy egynémely
               kutyai ős- és átöröklött tulajdonsá­gom parlagon hevert. Nem volt rá szükségem, tehát
               nem használtam, nem csiszolódott, nem fejlődött, hanem elkopott vagy inkább
               visszafejlődött. Hiszen többször hallottam asszony­kámtól, hogy még az emberi testi
               szervek is, ha nem használtatnak, hát elsatnyulnak, vissza­fej­lődnek. Már pedig én
               annyira asszonykám felügyelete alatt voltam és vagyok, – asszony­kám legalább is
               annyira vigyáz én reám, mint én ő reá – hogy bizony megeshetik, hogy használat hiján
               ez az ösztönöm kissé berozsdásodott.</p>
            <p>De éppen a folytonos emberi társaságban, az erőlködésben, hogy beszédjeiket
               megértsem, annyira élesítettem az én kis agyamat, hogy ma már ott tartok hál’
               Istennek, hogy nemcsak asszonykám minden szavát megértem, de többé-kevésbbé az emberi
               beszédet általában. Sőt még az élményeimet is meg tudom írni, ha nem te valami
               díszesen, hát csak így egészen egyszerűen és szimplán. De hát nem vagyok én művelt
               ember, csak tanulatlan kis kutya – s ki kívánhat attól többet?</p>
            <p> </p>
         </div>
         <div type="chapter">
            <head>
              Német fürdőn
            </head>
            <p>Térjünk azonban vissza a fürdőhelyre. Emlitettem már, hogy mennyire féltem a
               németektől a vámvizsgálat tapasztalatai után – s mily kellemesen csalódtam. Milyen
               jók voltak hozzám az emberek éppen ott, ahol a legkevésbbé vártam volna. T. i.
               mielőtt útrakeltünk, hát odahaza Budapesten a legnagyobb szörnyűködéssel vette
               mindenki tudomásul, hogy Németországba megyünk. Ott egyszerűen éhen fogunk halni, ez
               volt a közvélemény. No még csak ez kellene, gondoltam magamban! Asszonykám azonban
               azt válaszolta, hogy nem lesz a dolog olyan veszedelmes. Gazdámnak szüksége van a
               kúrára – s ez mindennél fontosabb. Kevesebbet fogunk enni, de a kúrát elvégezi
               gazdám. Bevallom, kissé elszontyolodtam ennek a beszédnek hallatára. De azután
               elresteltem önző mivoltomat. Ha asszonykám nem fél a koplalástól, hát én sem ijedek
               meg tőle – tudom úgyis, hogy az utolsó falatját is megosztaná velem.</p>
            <p>Mily kellemesen csalódtam! Nem mintha valami nagy bőség lett volna ott elemózsiában.
               Szó sincs róla – csakhogy rend volt ott. Nem úgy, mint nálunk otthon, ahol az egyik
               ember dőzsölt, a másik meg koplalt. Itt minden szépen el- és be volt osztva. Bármit
               akartunk enni, akár kenyeret, akár húst, egy iczi-piczi papíroskát kellett érte
               adnunk. S minthogy egyformán osztották szét ezeket a kis papiroskákat, hát
               mindenkinek egyformán is jutott mindenből. Nem mondom, hogy az emberek annyit ettek,
               mint háború előtt, bizony nem. Tudom ezt asszony­kámtól, hallom a többiektől is. De
               megnyugvásukra szolgált, hogy igazságos osztás történt. Azt sem mondom, hogy valami
               túlságosan megterheltem volna a gyomromat. Nagyon sokat szaladgáltam a gyönyörű
               erdőkben, a hegyen asszonykámmal, s a jó levegő, sok futkározás bizony jó étvágyat
               csinált.</p>
            <p>S bár megkaptam rendes otthoni porcziómat gazdáimtól, nem állítom, hogy
               visszautasítottam, ha megkínáltak valamivel. Már pedig kínáltak. Mindazok a hölgyek
               és urak, akikkel a szállo­dá­ban ismeretséget kötöttem, akik külsőmről a
               legelismerőbb nyilatkozatokat tették, megható módon gondoskodtak rólam. Nemcsak
               olyankor, mikor véletlenül találkoztak velem, kínáltak meg valami náluk levő
               édességgel, de távollétemben is gondoltak reám. S ez a legszebb a dologban, nemde?
               Reggelijükből egy-egy jó falatot, egy kis sonkát, egy kis darab húsocskát
               félretettek, szépen becsomagolták és találkozás alkalmával átnyujtották
               asszonykámnak. Kény­telen vagyok bevallani, először asszonykámtól hallottam, később
               magam is beláttam, hogy én bizony nem valami megfelelő magaviseletet tanusítottam az
               ilyen alkalmakkor. Ahelyett, hogy – amint asszonykám kívánta, s ahogy igazán illett
               volna is – pacsit adtam volna annak a hölgynek vagy úrnak, hát egyszerűen kikaptam
               kezéből a nekem szánt falatot. Hála helyett neveletlenséget tanusítottam. Mondta is
               asszonykám nekem, hogy nagyon restelli a dolgot, s még reám nézve is baj származhatik
               belőle, mert eljátszom ezzel a viselkedéssel az illető hölgyek vagy urak jóindulatát
               és akkor leshetem, hogy mikor kapok tőlük valami olyan jó falatot, amilyent
               asszonykámék, jegy hiányában, beszerezni nem tudnak. Ám azok hazulról –
               Németországból valók voltak – hoztak magukkal mindenféle jókat és nem mentek
               keresztül egy mindent kikutató, kiszimatoló, kidobó vámvizsgálaton.</p>
            <p>Elbúsultam nagyon, s kérdeztem asszonykámat, mivel tehetném jóvá bűnömet, rossz
               maga­visele­temet? Asszonykám azt mondta, hogy ha már ily neveletlen voltam a
               személyes érintkezésnél, próbáljam meg az írásbeliséggel. Meg is tettem. Ez volt az
               én első írásbeli működésem. Nem tagadom, hogy segített egy kicsit asszonykám is.</p>
            <p>Megírtam annak az úrhölgynek, hogy ne csodálkozzék, hogy ezúttal egy kis kutya fordul
               hozzá levéllel. A bűnbánat hajtja. Belátja neveletlen és hálátlan viselkedését. De
               vannak eny­hitő körülmények is. A háborús koszt és az ő jó étvágya. Ha az úrhölggyel
               találkozik, tudja, hogy valami jó kis falatra van kilátása. És bizony szégyenszemre
               megfeledkezik ilyenkor a jó nevelés követelményeiről, az illemszabályokról, magával
               ragadja temperamentuma és – ét­vágya. Azt látja, hogy az úrhölgy tudja, mi a jóság –
               és reméli, hogy sohasem tudta még meg, mi az éhség. Hozzátettem mindjárt – nehogy
               valahogyan azzal gyanusítsa gazdáimat, hogy nem adnak nekem enni, – hogy bizony ők
               ellátnak engem minden jóval, de én ugy vagyok az evéssel, mint ahogy nálunk egy volt
               miniszter (aki véletlenül ma megint az) a pénzre vonatkozólag mondta, hogy lehet sok,
               lehet kevés, de sohasem elég. Ne vegye hát rossz néven neveletlenségemet, bocsásson
               meg nekem és tartson meg továbbra is jóindulatában. (Értettem ez alatt a további kis
               elemózsiás csomagokat).</p>
            <p>Körülbelül ez volt a levél tartalma, de természetesen szebben megfogalmazva, mint
               ahogy most elmondtam.</p>
            <p>Másnap találkozunk azzal a bizonyos hölggyel, akinek a levelet irtam, s azt mondja
               asszony­kámnak:</p>
            <p>– Eddig csak azt tudtam, hogy milyen gyönyörű ez a kis kutya. Fogalmam sem volt róla,
               hogy milyen szellemes is.</p>
            <p>Rövid kis szőröm alatt elpirultam, már amennyire egy kutya erre képes. Resteltem
               nagyon, hogy ezúttal olyasvalamiért dicsérnek meg, ami bizony nem egészen az én
               érdemem. De ha bűnt követtem el ezzel a kis hamissággal, egy vigaszom volt:
               asszonykám is segített ebben. Már pedig az a bűn, amiben asszonyka is segít, – nagy
               bizony nem lehet.</p>
            <p>Föltünt azonban nekem egy dolog ezen a szép fürdőhelyen. Hogy amilyen kevés volt
               aránylag az élelmiszer, úgy hogy mindenkinek bizonyos megszorításokkal és nagy
               beosztással kellett élnie, olyan sok beszéd esett róla. Akárhová mentünk, akárhol
               voltunk, egyébről sem hallot­tam beszélni, mint hogy mi van és mi nincs ennivaló, –
               mi volt a menü, – hány tál étel volt, milyen a minőség, milyen a mennyiség?</p>
            <p>Lehetséges, hogy nálunk otthon Magyarországon is folytak ilyen diskurzusok, de én ott
               sokkal háziasabb életet éltem, a hegyről jóformán sohasem távoztam, legkevésbbé
               szállodába vagy ilyenféle helyekre, tehát ilyen tárgyalásokat sohasem hallhattam.</p>
            <p>Ugy magamban elgondolkoztam azon, hogy milyen furcsák az emberek: mentől kevesebb az
               ennivalójuk, annál többet beszélnek róla. Pedig azzal igazán nem segítenek magukon,
               sőt ellenkezőleg. Az ételük nem lesz azáltal több, csak az étvágyuk nagyobb. Ebben a
               háborús világban pedig nem tartozik a kívánatos dolgok közé a túlságos nagy
               étvágy.</p>
            <p>Legyünk azonban igazságosak, egyszer-másszor elfeledkeztek beszélni az ételről, arról
               is, ami van, s arról is, ami nincs: olyankor, ha valami nagy dolog történt. Egy szép
               napon például sétálgatok asszonykámmal, hát csak látjuk, hogy az emberek nagy
               izgalomban járnak-kelnek, kipirult arcczal diskurálnak. Majd pedig a házakon, mint
               valami parancsszóra, vagy mintha csak úgy maguktól nőnének ki, libegni-lobogni
               kezdenek a szélben azok a mindenféle színű, hosszú, tarka lepedők, amiket zászlónak
               hívnak az emberek. Erre már asszonykám is kiváncsi lett, s elmentünk ahhoz a fához,
               ahol a nevezetesebb ujsághíreket szokták kiragasztani. Hallom asszonykámtól, nagy
               örömmel mondja ő is:</p>
            <p>
               Varsót bevettük.
            </p>
            <p>Nekem ugyan akkor nem sok fogalmam volt arról, hogy miért kell annak úgy örülni, ha
               valamit bevesznek. Én akkor még csak annyit tudtam, hogy a bevevés nagyon csúnya
               dolog, ha orvosságról van szó. Mert azt már vettem be, sajnos. Csak később,
               fejlettebb ésszel és tapasztalattal tudtam megérteni, hogy miért csúnya és
               kellemetlen dolog egy kis orvosság bevevése és miért jó és örvendetes egy nagy
               városé.</p>
            <p>Az is ki volt még ragasztva, hogy este a városház-téren gyüljön össze a publikum.</p>
            <p>Hát bizony mi is gyültünk, meg a többi fürdővendég, meg a benszülött lakosság is,
               annak daczára, hogy esni kezdett az eső. Asszonykám azt mondta, hogy ma olyan nagy a
               lelkesedés, hogy azt egy kis esővíz nem tudja lehűteni.</p>
            <p>A nagy tér zsúfolva volt emberekkel. Pontosan a meghatározott időben kijött egy bácsi
               a városháza erkélyére és igen szép beszédet mondott. Elmondta, hogy megsegített
               bennünket az Úristen, igen nagy győzelemhez jutottunk az ő segítsége s katonáink
               hősies bátorsága, önfel­áldozása révén és ha tovább is ily kitartók leszünk, ők a
               harcztéren, mi itthon a különböző nélkülözésekben, akkor nemsokára megünnepelhetjük a
               diadalmas, győzelmes békét.</p>
            <p>Mikor a beszédét befejezte, volt nagy örömujjongás és kiabálás. Valami „hoch”-okat
               kiabál­tak. Utána pedig, s ez már nekem is nagyon tetszett, mind az a sok ember, aki
               ott volt, férfi és nő, öreg és gyerek egyaránt, valami szép imát énekelt. Ezután
               pedig a németek nemzeti dalát. Én nem sokat értettem az egészből, bevallom. De ha egy
               kis kutya tudna úgy könnyíteni belső érzelmein, mint az emberek: könnyekkel, hát
               nagyon jól esett volna ez nekem is. Mert ha az értelmét nem is tudtam annak, amit
               énekelnek, a melódiája, az előadása oly szép és megható volt, hogy szerettem volna
               sírni tudni, mint ahogy az emberektől láttam.</p>
            <p>S ez a tragikus a sorsomban: emberek között élek, kutyapajtással egyáltalán nincs is
               módom érintkezni, igyekszem egészen az emberi szokásokhoz, erkölcsökhöz idomulni,
               résztveszek örömükben, bánatukban, de csak kutyamódra tudom ezt tenni. Velük nevetni,
               velük sírni nem tudok. Közbeszól a természet, s azt mondja: eddig és nem tovább.
               Érezni velük érzék, de sem mutatni ezt kellőképen nem tudom, sem pedig érzelmeimen
               egy jóleső kaczagással, avagy a meghatottságnál, fájdalomnál egy hüsitő, enyhítő
               könnycseppel könnyíteni nem tudok. S ezért bizony néha elfog egy kis szomorúság, hogy
               olyan felemás kis lény vagyok. Embertől persze nagyon távol még, de már
               kutyapajtásaimhoz sem egészen közel. Én megértem, amit az em­be­rek beszélnek, de
               persze én hozzájuk csak a magam nyelvén tudok szólni, azt meg a leg­ke­vesebb ember
               érti meg. Ahhoz nagyon sokat kell egy kutyával foglalkozni – s őt úgy szeretni, mint
               ahogy asszonykám engem szeret. A szeretet a legjobb, a legmegbizhatóbb tolmács. Azért
               is kár annyit elmélkednem a dolgokról, filozofálnom, s magamat búsítanom. Aki nekem
               legkedvesebb az emberek között, annak szavát én megértem – az megért engem. S kell-e
               ennél több? Még talán az ember is beéri azzal, hogyha egy olyan lényt talál, akivel
               köl­csönösen megértik egymást, mindig és mindenben az életben? Sőt talán ezt nevezik
               boldog­ságnak is? S én ne érném be ezzel? Igaz, hogy az eset nem egészen ugyanaz,
               mert ott ember emberre talál, míg én vagyok és maradok a kis négylábú – a
               felsőbbrendű lénnyel, az ember­rel szemben. De hiába, nekem nem lehet, nem szabad
               olyan nagyratörő igényekkel bírnom. És hálátlanság, csúnyaság lenne tőlem, ha nem
               lennék sorsommal megelégedve. Minden okom megvan rá, hogy az legyek. S ha néha-néha
               feltámad is bensőmben valami, magam sem tu­dom, minek nevezzem – valami hiánynak
               érzése, jön valami számomra kellemes momentum és kiheverem a bajomat, víg vagyok
               megint.</p>
            <p>Még jó darabig annak a szép ünnepélynek a hatása alatt állottunk. Fújta, lebegtette a
               szél a zászlókat és ezeknek látása újabb bizalmat csöpögtetett az emberek lelkébe,
               biztatást a kitar­tásra, hitet a végső győzelemben. Nem is kellett sokáig várnunk, a
               zászlók még alig pihenték ki magukat a sok szélfúvástól, esőtől a padlásokon, az
               emberek még nem igen sűlyedhettek vissza a közönybe, vagy lamentálásba, vagy
               kishitüségbe – már kiki saját temperamentuma szerint – mikor újra előkerültek a
               zászlók, újra fölvillanyozódtak az emberek. Újabb győzel­met jelentettek. Egy olyan
               városnak a nevével kapcsolatban, melyet azelőtt bizony édes­kevesen ismertek és
               emlegettek, s amely éppen a jelen napokban világhírre tett szert, s melynek neve
               bevonult örök időkre a világhistóriába. Breszt-Litovszk volt
               az a város, amelyet akkor elfoglaltunk, s ahol pár nappal ezelőtt az oroszokkal a
               békeszerződést aláírtuk.</p>
            <p> </p>
         </div>
         <div type="chapter">
            <head>
              Egy ország és egy királyné
            </head>
            <p>Ezúttal azonban nem sokáig tartott az örömünk. Egy olyan esemény zavarta meg, melynek
               bekövetkezésétől állandóan félni lehetett, de amelynek elkövetkezését, beteljesülését
               még sem akarták elhinni még a legsötétebben gondolkozók sem. Hogy egy szövetséges a
               háború kellő közepén, különböző hazug és csinált ürügyek alatt, – így mondta
               asszonykám a gazdámnak – átpártoljon az ellenséghez, mert úgy vélte – szerencsére
               igen hamisan – hogy a győzelem arrafelé hajlik, azt már megértük a hitszegő, alávaló
               Itáliával.</p>
            <p>De hogy egy ország, amely nemcsak hogy szövetségesünk, de amelyet minden lehető jóval
               elhalmoztunk a háború két esztendeje alatt, szállítottunk neki mindent, amit csak
               akart, megfosztottuk magunkat talán a szükségestől, hogy neki fölöslege legyen,
               fürdött aranyban, jólétben, – hogy ez az ország, amely a háborút annak minden
               borzalmával, poklával együtt páholyból nézte két esztendőn át, hogy ennek az
               országnak népe fog bennünket orozva, alattomosan megtámadni – nohát ezt igazán nehéz
               volt elképzelni.</p>
            <p>Mert nekik a háború rettenetes csapása eddig – az anyagi meggazdagodás és jólét
               kútforrása volt. Az ő semlegességüket súlyos arannyal vásárolta meg és tartotta fönn
               mindkét ellenséges csoport, a mienk és az entente. Nem volt elképzelhető józan ésszel
               – így beszélte asszonykám, – hogy ők ezt a számukra fényes szituácziót nem fogják
               mindvégig saját előnyükre és hasz­nuk­ra kiaknázni. Nem volt elképzelhető, – így
               folytatta asszonykám, – hogy egy király, az ország feje, első embere, kinek személye
               szent és sérthetetlen – hazudjék, mint egy házaló ügynök. Szavát adta még azon a
               napon is, hogy semleges marad az országa, amikor már meg­indult volt a serege, hogy
               hátba támadja orozva, mint egy rabló, vagy betörő, azt az országot, melynek
               szövetségese volt, mely neki soha nem ártott, hanem ellenkezőleg, csakis hasznára
               volt. – Hát bizony ez megint olyan dolog, amit még asszonykám sem ért meg, hogyan
               értsem meg hát én?</p>
            <p>De következtek számomra még érthetetlenebb dolgok asszonykám beszédében. Akkor
               ugyanis, amikor a román királynéról kezdett beszélni. Ő róla, aki állítólag nagyrészt
               oka volt mindennek, a háborúnak, a szószegésnek. Aki belevitte férjét, országának
               vezető embereit abba a szörnyűségbe, hogy egy népet, amelyet senkisem bánt, a
               vágóhídra, a poklok poklába vigyenek. Ő róla, ki – mint asszonykám mondta, – már igen
               alaposan tudhatta, hogy mi egy háború a huszadik században, mert két esztendő
               rettentő, kétségbeejtő borzalmai eleget meséltek róla. Még én is – kis állati
               agyammal – törtem a fejemet azon, hogy milyen asszony lehet az, aki erre az
               embertelen gondolkodásra és cselekedetre képes?</p>
            <p>S mentől többet hallottam róla, annál jobban megzavarodtam, annál kevésbbé értettem
               meg a dolgot. Asszonykám azt mesélte, hogy gyönyörü szép az alakja, az arcza
               egyaránt. Már pedig a szépség olyan nagy adomány, olyan kitünő útravaló az életre,
               hogy azt talán csak jósággal lehet a Teremtőnek meghálálni s nem gonoszsággal.</p>
            <p>Ennél nagyobb gonoszság pedig alig képzelhető, mint saját népét minden ok nélkül
               szeren­csét­lenségbe dönteni, háborúba kergetni, lemészároltatni, a vele barátságban
               levő, őt sohsem bántó, csak anyagi hasznát előmozdító országba alávaló, alattomos
               rabló módjára betörni, ott emberéletet, vagyont halomra pusztítani. Csak azért, mert
               úgy vélte, úgy remélte, hogy mi most nagy bajban, a végösszeroppanás előtt vagyunk,
               tehát most föl lehet és föl kell használni az alkalmat a betörésre, rablásra,
               pusztításra, s ha minden jól megy: az ország elfoglalására.</p>
            <p>Ha csak ennyit hallottam volna asszonykámtól a királynéról, akkor azt mondanám, hogy
               szép, de gonosz és szívtelen nő lehet. De éppen ellenkezőleg! Mindezek mellett és
               mindezek daczára azt is hallottam, hogy nagyon jószívű és éppenséggel nem gőgös.
               Nemcsak a magas­rangú idős katonatisztekkel társalog, hanem leereszkedik az egy
               csillagos hadnagyocskákhoz is, és ezekhez olyan jó, hogy semmit sem tud tőlük
               megtagadni, mindent megad nekik, amit csak kívánnak, amit csak egy asszony megadhat.
               Mintha nem is lenne királyné, úgy félreteszi a gőgöt és büszkeséget. S mentől több
               alkalma van ilyen bőkezűnek lenni, annál jobban esik ez neki.</p>
            <p>Nohát kérem, hogy érthető ez? Az egyik oldalon a nagyratörő, mindent letipró,
               vérengző nő, aki, hogy növelje a birodalmát, megöletné a saját népét, elpusztíttatná
               a szomszédot, másrészt pedig csupa jóság, aki még a kis hadnagyocskák vágyait is
               teljesíteni óhajtja, mielőtt azok még kimondani is mernék? Ki fogja ezt föl ésszel?
               Én, mint kis kutya, semmiesetre sem. De úgy látszik, az emberek sem, mert akkor nem
               szörnyűködnének a gonoszságán és nem nevet­nének a jóságán.</p>
            <p>Elég az hozzá, hogy egy napon asszonykám kisírt szemén láttam, hogy valami baj lehet.
               S megtudtam, hogy a gaz szomszédnak sikerült hazudozásaival, becstelen szószegésével
               ben­nün­ket annyira félrevezetni, hogy beronthattak a mi szép országunkba alattomosan
               és meg­kezdhették hozzájuk méltó vad pusztításaikat, rablóhadjáratukat.</p>
            <p>A német barátaink vigasztalták asszonykámat, hogy ne féljen, ki fogják azokat hamar
               kergetni a mi országunkból.</p>
            <p>Igen ám, de mennyi pusztulás, mennyi borzalom marad majd utánuk!</p>
            <p> </p>
         </div>
         <div type="chapter">
            <head>
               Élet a penzióban
            </head>
            <p>Nem volt már maradásunk, türelmünk, hazafelé indultunk. Szomorú egy utazás volt.
               Gazdáim szívében a nagy fájdalom az országot ért csapás miatt, meg azután kivált
               asszonykám lel­ké­ben a sajgás: az első visszatérés az otthontalanságba, egy rideg
               penzióba. Mert termé­sze­tesen még elutazásunk előtt gondoskodott gazdám lakásról.
               Hiszen most minden hotel, minden penzió túl van zsúfolva, úgy, hogy boldoggá teszik
               az embert, ha nagy pénzért kegyeskednek őt befogadni.</p>
            <p>Nem mondhatnám éppen, hogy a lakásunk nem tetszett nekem, – mert elég szép volt az
               asszonykám szobája is, a gazdámé is, meg a vendégeknek szánt is. De se kert, se fa,
               se virág, liften kellett megint járnunk. S ha lejutottunk is, mindenütt csak sok-sok
               ember, hogy egy ilyen piczi kis kutya még járni is alig mert, nem hogy szaladgálni –
               és semmi, de semmi növény! Bizony elbúsultam én ezen, csak mutatni nem akartam,
               nehogy asszonykám szívét még jobban nehezítsem. A sok szegény erdélyi menekült látása
               is nagy fájdalommal töltötte el s bizony gazdáim is hozzájárultak tőlük telhetőleg
               sorsuk megkönnyítéséhez.</p>
            <p>A szép őszi napokon asszonykámmal mindig fölmentünk a hegyre, a megmaradt kis
               kertünkbe. Én boldog voltam, hogy ott vagyok, élveztem a jelent, úgy láttam azonban,
               hogy asszonykám, szegény, búsult a múlton! S a jövő, az igért szép otthonnal, olyan
               bizonytalan messzeségben mutatkozott, hogy igazán nem szolgálhatott neki
               vígaszul.</p>
            <p>A penzióbeli életet nemcsak asszonykámnak, de nekem sem volt könnyű megszokni. Nem
               láttam én most már, ahogy a mi szép otthonunkban megszoktam volt, terített asztalt
               soha. Csak gazdáim mentek el enni, hogy hová, azt nem tudom, mert sohsem láttam, –
               csak úgy hoztak nekem egy kis dobozban ennivalót. Sem meleg nem igen volt ez az étel,
               sem valami jó. Nem nagyon ízlett nekem, azt mondhatom.</p>
            <p>A mi gazdáimat illeti – ők igazán nem túlkövetelő és szerény igényű emberek – nem
               panasz­kodtak az ellátásra, sőt néha még egyes dolgokat nagyon meg is dicsértek. Így
               például a tésztaféléket, amelyek úgy voltak elkészítve, hogy a szemnek is tetszettek,
               a gyomornak is jólestek. Nekem is izlett a tésztanemű, de az egyéb eledellel azért
               nem tudtam kibékülni, mert tudja a jó Isten, miket tett bele az a szakácsné? Amikor
               ettem, agyonkarczolta a kis torkomat, aztán nem győztem utána a vízivást. Asszonykám
               végre is rájött, hogy miért főztek így. Háború volt, takarékoskodni kellett az
               élelmiszerrel; már pedig mentől jobban megtöltötték a vendégek a gyomrukat délután
               vízzel, annál kevesebb ennivalót kívántak meg vacsorára.</p>
            <p>Ellentétben a gazdáimmal, annál jobban szidta azonban az ellátást a többi vendég;
               ezek nagy­részt nem bírtak annyi belátással, mint a gazdáim és nem akartak számolni a
               háború okozta nehézségekkel.</p>
            <p>Ezek közül egyik-másik női vagy úri ismerőse gazdáimnak néhanapján bejött a mi
               lakásunkra étkezés után és olyasmit mondtak, aminek értelmét igazán nem bírtam
               felfogni. Azt mondták ugyanis:</p>
            <p>– Az ebéd ma megint kutyának való volt!</p>
            <p>S rendesen éppen olyankor mondták ezt, mikor nekem sem ízlett egy csöppet sem az
               ebéd. Hát akkor hogy lehetett volna az kutyának való?</p>
            <p>Ilyenkor azután asszonykám kinyitotta a „szalon”-beli szekrényt, és kivett abból
               mindenféle jókat: süteményt, gyümölcsöt és megkínálta vele a vendégeket. Ezek igen
               örültek neki, s azt mondták, hogy amit asszonykától kaptak, többet ért az egész
               ebédnél.</p>
            <p>Nem sok idő telt belé és nagy örömre virradt az ország. Az alávaló, alattomos
               támadókat, a gaz oláhokat, úgy kivertük az országból, hogy azt sem tudták, hol
               álljanak meg a futásukban.</p>
            <p>Mégis csak van igazság a földön. Ők alattomosan rabolni jöttek; egy szövetségest,
               titokban előkészítve, orozva megtámadtak, s mi lett a jutalmuk e dicső
               cselekedetükért? Az, hogy mi, akik csak védekeztünk, akiknek eszünk ágában sem lett
               volna őket megtámadni, most, az ő kergetésük közben, országuk legnagyobb részét
               elfoglaltuk!</p>
            <p>Elmenekült a szószegő király, a háborúra uszító „jószívű” királyné, a sok hazug
               diplomata. Volt persze öröm az országban! Asszonykámék is mindjárt jobbkedvűek
               lettek. Többször vendégeket is hívtak már, vagy délutáni teára vagy estére. Sok
               vendég volt ilyenkor nagyon s én bizony örültem ennek. Nem mintha én már a
               vendégszeretet erényét is eltanultam volna asszonykámtól. Jó lélekkel ezt éppen nem
               állíthatnám. Egy-két jóbarátot szívesen látok én is. De már olyan nagy tömegben nem
               tudom annyira szemügyre venni az egyes vendéget. Ilyenkor föltámad pesszimizmusom.
               Hátha van közöttük olyan is, aki nincs olyan jó szívvel asszonykámhoz, mint ahogy
               mutatja – s az olyanra jó vigyázni, sőt kötelességem vigyázni. Avagy engemet nem
               szível egyik vagy másik. Akad olyan is, aki asszonykám kedvéért úgy tesz, mintha
               szeretne engem. De mennyire csalódik az illető, ha azt hiszi, hogy engem be lehet
               csapni! Az első beczéző szónál kiérzem, hogy csak komédia, ámítás az egész. Ilyenkor
               pláne nagyon ügyelek és figyelek, mert, mint már úgy hiszem említettem egyszer, az én
               szememben – talán mondhatnám, hogy az egész becsületes kutyafaj szemében nincs
               csunyább dolog, mint a hamisság.</p>
            <p>Tehát én nem a vendégek tömegének örültem, sem a nagy lármának, melyet a sok ember
               csapott, hanem annak a sok mindenféle jó falatnak, amit asszonykám ilyenkor
               előkészített. Volt ott vajas, sonkás zsemlye, meg sok mindenféle egyéb is a
               zsemlyéken, aminek a nevét akkor bizony még nem tudtam, csak azt láttam és éreztem,
               hogy jó dolgok. Sok édes süte­mény meg torta is. Egyszer meg, éppen mikor esti
               társaság volt és sokáig maradtak együtt, volt valami nagyon kitűnő dolog. Olyan volt,
               mint egy kis labda, sárgás rózsaszínű, s mintha mindegyik egy kis fehér szalaggal
               lenne átkötve. S mikor beléharapnak – akkor belül üres. De ami az ürességet
               körülveszi, az nagyon jó és meleg. És valami nagyszerű, aranyszínű édességet külön
               tányéron kínáltak hozzá a vendégeknek.</p>
            <p>Mikor behozták a tálakat azzal a sok szép piros labdácskával, – hát a vendégek
               egyszerre meg­szűntek egymás között zsibongani és felkiáltottak:</p>
            <p>– Nini, fánk! farsangi fánk! a háború harmadik esztendejében – ez már aztán
               nagyszerű!</p>
            <p>Így tudtam meg annak a gyönyörű szép és jó eledelnek a nevét.</p>
            <p>Mikor ezzel a sok mindenféle jóval kínálták a vendégeket, hát bizony alig akadt
               közöttük olyan, aki engem viszont ne kínált volna. S én bevallom – el is fogadtam,
               amit nekem nyuj­tottak. Hát ezért, kérem, egy ilyen alkalomból asszonykámnak egy
               közelállója igen csúnya dolgot mondott rólam. Furcsa szokás az is az embereknél, hogy
               rendesen a legközelebb állók mondanak egymásnak csúnya dolgokat. A távolabb állók
               mindig sokkal udvariasabbak egymáshoz.</p>
            <p>Én az emberek helyén ilyen körülmények között a közelebbállókat is messzebbre
               állítanám – hadd legyenek azok is kedvesebbek és ne kellemetlenkedjenek.</p>
            <p>Hogy mit is mondtak rólam? Azt mondták, hogy én egy „jellemtelen” kutya vagyok,
               először megugatom az embereket, azután elfogadom tőlük az ennivalót.</p>
            <p>No már, kérem szépen, hogy lenne ez jellemtelenség? Akit megugatok, az, kérem, a
               belépő idegen ember. Akitől elfogadok, az már gazdáimnak rokona vagy barátja, akit
               leültetnek, megkínálnak. S az, hogy bejövetelekor megugattam az illetőt, csak nem ok
               arra, hogy később, ha megkínál engem valamivel, ne fogadjam el tőle? Hol itt a
               jellemtelenség?</p>
            <p>Vagy hogy azután utólag sem barátkozom túlságosan, vagy nem mutatok valami nagy
               szeretetet egyikük-másikuk iránt, hát ez talán szintén nem valami jellembevágó dolog?
               Hát az emberek – akiket nekem mindig mintaképemül kell tisztelnem, – szeretnek-e
               mindenkit, akitől valamit elfogadnak? No ezt már magam sem hiszem. Inkább csak úgy
               tettetik ezt – sze­re­tetet mutatnak ott is, ahol nincs, hogy kapjanak valamit. Vagy
               szép lenne-e az én tőlem, ha egy darabka édességgel megvásároltatnám szeretetemet,
               ragaszkodásomat? Hiszen ez lenne a valódi jellemtelenség, ha ilyen könnyű szerrel meg
               lehetne nyerni a hajlandóságomat. Engem kínálnak, én elfogadom és ezzel a dolog el
               van intézve. Nem kértem, nem alakoskodtam és utána – mert egy darabka édességet vagy
               czukrot elfogadtam – nem tartozom mindjárt szeretetet is mutatni, pláne mikor nem
               érzem az illetővel szemben!</p>
            <p>Szóval: ezek a nagyobbszabású vendégségek voltak kellemes szórakozásai különben
               egy­hangú életemnek. S úgy vettem észre, hogy asszonykámat is megvigasztalták
               ideig-óráig – az otthon illúzióját nyujtották neki.</p>
            <p>Amint azonban a tél vége felé közeledett, a gazdám azon törte a fejét, hogy mit
               csináljon velünk, hová vigyen bennünket? Asszonykám megszokta volt az egész esztendőt
               szabad levegőn, a kertben tölteni, – azon volt hát gazdám, hogy most legalább a
               tavaszt és a nyarat jó levegőn, szabadban élvezhesse. A gazdám oly hosszú időre nem
               utazhatott el velünk, tehát úgy tervezte, hogy a tavaszi hónapokat valahol a város
               környékén fogjuk eltölteni, ahonnan ő bejárhat az irodájába is.</p>
            <p>Én bizony nem búsultam azon, hogy ott fogjuk hagyni a penziót, mert már sok dolgot
               nagyon untam benne. Így például akár berekedhettem volna – olyan sokat kellett
               mindennap ugatnom. A mi lakásunk előtt ugyanis egy folyosó volt, ahová még több szoba
               nyílott, s azokban más, idegen emberek laktak. Erre a folyosóra, amely egyúttal a mi
               előszobánk is volt, csak úgy jutott be az ember kívülről, ha csengetett. A
               gazdáimnak, szerencséjükre, kulcsuk volt, tehát ők be tudtak jönni csengetés nélkül
               is. De jaj volt a szerencsétlen vendégeknek, vagy a szállítóknak. Csengethettek
               órákon át, míg valaki ajtót nyitott nekik. A szobalánynak, aki hivatva lett volna
               ajtót nyitni, mindig olyan foglalkozást adtak a penziótulajdonosok, hogy jóformán
               sohasem volt a lakásban. Minthogy azonban a csengetők nagy része bennünket keresett,
               hát én bizony kötelességemnek tartottam minden csengetést jelezni. Csoda, hogy kis
               torkom ebbe meg nem szakadt.</p>
            <p> </p>
         </div>
         <div type="chapter">
            <head>
              Lakáskeresés a zöldben
            </head>
            <p>Egy szép napon azzal jön haza a gazdám, hogy másnap kirándulunk, arra a bizonyos szép
               helyre, ahol a tavaszi hónapokra lakást akar kivenni nekünk. Asszonykám egy kicsit
               félt a dologtól. Mert úgy mondták ugyan, hogy az a ház, ahová megyünk, szép erdőben
               van, jó friss levegőn, de úgy hívják, hogy „szanatórium”. Már pedig mi, hál’
               Istennek, nem vagyunk betegek, – mondotta asszonykám – minek menjünk hát
               szanatóriumba? Tudja Isten, milyen hókusz-pókuszt fognak ott velünk csinálni, –
               milyen betegekként kezelnek majd bennünket?</p>
            <p>De a gazdám megnyugtatta asszonykámat, hogy ne féljen, mennek oda bizonyára
               egészsé­gesek is most a háborúban – nem fogják tehát az embert olyan túlszigorúan
               tartani. Minthogy azonban szanatórium, legalább meglesz ott az az egy, amit
               asszonykám annyira szeret és kíván: a rend és tisztaság.</p>
            <p>Én a magam részéről csak örültem a dolognak. Végre kiszabadulok megint a rettentő
               ház­tömegből, ahol még csak járkálni sem lehet, nem hogy kedvemre futkározni. Fogok
               látni megint bokrot, fát, erdőt, talán még hegyet is, sőt tán még – mókuskákat is.
               Azokat a ravasz, csodálatos állatokat, akiknek a farkuk olyan, mint a macskáé, úgy
               másznak föl a fára is – de egyszerre csak repülnek, egyik fáról a másikra, úgy hogy,
               sajnos, nemcsak én nem tudom őket követni, de még az asszonykám sem. Mindig elhívom
               őt, hogy segítsen, mikor egy ilyen állatot – amelyet asszonykám mókusnak nevez –
               pillantok meg a fán, de mire asszonykám odajön, a jó Isten a megmondhatója, hogy
               melyik fára repült az már. Nem találjuk meg. S bizony bevallom, hogy ilyenkor én
               keservesen vonítok a természet igazságtalanságán. Éppen olyan állat vagyok, mint az,
               még talán egy kicsit nagyobb is, még a színem isi hasonlít az övéhez – s ő tud a fára
               mászni, én nem; ő tud repülni legalább egyik fáról a másikra, én nem; s ül a
               fenyőfának a legmagasabb csúcsán – és kinevet engemet. Hát szép dolog ez a
               Teremtőtől, módot adni, hogy egyik teremtménye kinevethesse a másikat? De azért én
               mégis örülök, ha látom ezt a ravasz kis jószágot – és keresem ott, ahol csak tudom.
               Megsúgom, hogy miért? Mert azt remélem, hogy egyszer mégis csak sikerülni fog őt a
               földön utólérnem – s akkor jól megtépázom viszonzásul azért a sok boszantásért és
               lenézésért, melyben engem a fa tetejéről részesített.</p>
            <p>Szóval: nagy örömmel néztem a kirándulás elé és szívesen eltűrtem, hogy – mint
               rendesen, ha villamosra szállnak gazdáim – én „belsőleg” utazzam. Már t. i. vagy az
               asszonykámnak, vagy a gazdámnak a kabátjában, belül – begombolva. Nem mintha nekem az
               ilyetén utazás valami nagy passzió volna. Sőt ellenkezőleg. Én szeretek mindent
               látni, nézni, megfigyelni, hogy ha már mindig emberek között élek, hát mentől jobban
               megértsem szavukat, cselekedeteiket. No már pedig egy kabát mélyében eldugva nem
               nagyon lehet sem látni, sem nézni, sem meg­figyelni, csak – mint asszonykám mondani
               szokta – „inkognitó” utazni. Már én igazán nem tudom, mit kívánjak annak, aki ezt a
               furcsa nevű utazást kitalálta!</p>
            <p>Úgy hallom, hogy „városatyákénak nevezik azokat az urakat, akik a villamos utazási
               törvé­nye­ket hozzák. Be szívesen belekapaszkodnék a nadrágjukba – úgy, mint ahogy
               szoktam, ha valakire igazán haragszom. Hát mindenféle piszkos, lármás, veszekedő,
               goromba embernek szabad a villamoson, nyíltan utazni – csak éppen nekem, egy jól
               ápolt, rendes, tiszta, sőt némi tanultsággal bíró kis kutyának kell elbújnom és kabát
               alatt utaznom? Hát miért szenvednek azok az urak olyan kutya-iszonyban? Hiszen
               külföldön mindenütt a nagy kutya kint a perronon, a kicsi bent a gazdája ölében
               nyíltan utazhatik, éppen csak nálunk nem. Én úgy gondolom, hogy nálunk annak, aki
               villamoson akar utazni, gorombának kell lennie, jobbra-balra lökdösni tudnia, esetleg
               felebarátját a lépcsőről letaszítania – szóval csupa olyan műve­letet kell végeznie,
               aminőt én még nem tudok. S ezért nem engednek engem föl a villamosra. Csak azt nem
               értem, hogyan tudják meg ezek az urak, akik az utazási engedélyek fölött
               rendelkeznek, hogy ki mennyire haladt már a durvaság és brutalitás tudományában –
               tehát ki érett meg már arra, hogy fölszállhasson a budapesti villamos-vasutra?</p>
            <p>De még valamit nem értek a villamos utazás körül. A gazdáimhoz is jár egy bácsi,
               akiről azt hallottam, hogy neki is van némi köze a városhoz, sőt a villamoshoz, vagy
               mint asszony­kámék mondani szokták: a közlekedési ügyekhez is. Nohát, kérem, ez olyan
               derék, finom úri ember, hogy nemcsak asszonykámék szeretik, de még én is nagyon
               kedvelem. Pedig hát tetszik tudni, hogy én nem vagyok éppen bőkezű érzelmeim
               osztogatásában! Már most hogyan lehetséges az, hogy egy ilyen kedves, jó modorú úri
               ember segítséget nyujtson olyan törvények hozásához, hogy egy – szerénytelenség
               nélkül legyen mondva – jól nevelt, tiszta, csendes viselkedésű kis kutyát
               leparancsoljanak a villamosról, még ha karon van is, vagy télen muffban ül is – tehát
               még a legcsekélyebb helyet sem foglalja el – és egész csendesen, tisztességtudóan
               viselkedik, míg ellenben piszkos, szurtos, goromba, dulakodó, tolakodó embereknek
               szabad be-, illetőleg felmenetelük van a kocsira és bármily lármásak, bármily
               neveletlenek is, senki nekik meg nem tiltja a felszállást. Sokat, sokat gondolkoztam
               ezen a dolgon, hogy rájöjjek e talány nyitjára. Azt hiszem, most már közel vagyok
               hozzá. Ez az asszonykámék barátja, ez a gavallér úriember van olyan finom és úri
               ízlésű, hogy még soha meg se próbált egy olyan csúnya, villamosnak nevezett kocsiba
               felszállni, ahol a jegy megváltásán kívül még valami durvasági vizsgát is le kell
               tenni. S ezért ha ő elmegy hazulról és valahová kissé messzebb vidékre akar jutni,
               olyan kocsi áll a lakása előtt, melybe két ló van fogva, melybe rajta kívül senki sem
               ül be, s amely mindig kizárólag az ő rendelkezésére áll. Hát bizony ez is mutatja,
               hogy jó ízlése van, de mutatja azt is, hogy bizonyára fogalma sincs arról, hogy mi
               történik azokon a csúf villamos kocsikon? Hogy is tudhatná, mikor még sosem ült
               rajta, mikor még arra sem tudja rászánni magát, hogy egyszer megpróbálja. S én nem is
               tudok reá haragudni azért, amit a villamoson velem cselekszenek. Úgy-e bár, csak nem
               lehet valakit felelőssé tenni azért, amiről neki tudomása sincs?</p>
            <p>Elég az hozzá, hogy mi bizony nem passzióból, de kényszerűségből utaztunk jó sokáig a
               villamoson, míg egy pompás levegőjű, szép vidékre érkeztünk. Hó volt, tél volt, – de
               én máris el tudtam képzelni, milyen jó lehet itt futkározni tavasszal, vagy
               nyáron.</p>
            <p>Egy csinos épületbe mentünk be, amely elég szép tágas kerttel volt körülvéve.
               Látogatásunk be volt jelentve, tehát kerestettük azt a valakit, akivel uracskám
               telefonon beszélt, s akivel tárgyalhatunk a lakásról.</p>
            <p>Egy fiatal úr jelentkezett, aki mint a szanatórium orvosa mutatkozott be.</p>
            <p>– És kivel lehet a lakásról tárgyalni? – kérdeztük.</p>
            <p>– Velem, – volt a válasza.</p>
            <p>Mi kissé furcsállottuk, hogy a doktornak kell tárgyalnia lakásügyben, – de hát, ha a
               tulajdonos neki adta e megbízást, nekünk nem lehetett ez ellen kifogásunk.</p>
            <p>Megnéztük a szobákat, kiválasztottunk egyet asszonykámnak, egyet a gazdámnak.
               Megbe­szél­tük, hogy mibe fog kerülni és mikor fogunk kijönni. Az uracskám azt
               mondta, hogy május közepétől július 1-ig akarunk itt tartózkodni. Mikor mindent
               szépen megbeszéltünk, akkor a doktor úr egyszerre csak egy papirost nyujt a gazdám
               felé, hogy írja alá. Nemcsak én nem tudtam, hogy mi az, de még a gazdám sem. Kisült,
               hogy „szerződés”. A megbeszélteknek írásba foglalása, hogy mit fizetünk, meddig
               maradunk stb.</p>
            <p>No hát bizony asszonykámékat is meglepte a dolog, hogy itt holmi írásbeli szerződést
               kötnek egy pár heti tartózkodás miatt. Asszonykámék már a félvilágot beutazták, de
               ilyet még nem tapasztaltak.</p>
            <p>– No ez, úgy látszik, valami magyar speczialitás, – mondta asszonykám. – Sebaj, annál
               nagyobb rend és pontosság lehet egy olyan házban, ahol még az ilyen szobalefoglalást
               is írásban intézik el.</p>
            <p>A pontosság még tovább ment, amennyiben a gazdámtól még foglalót is kértek a lakásra.
               Ez a kérelem azután még meglepőbb volt számunkra. Eddig csak külföldön utazgattak,
               nyaraltak asszonykámék, ott rendeltek mindig lakásokat. De még soha egyetlenegy
               helyen sem jutott eszébe egy szállodásnak sem, hogy gazdámtól előleget kérjen. Már
               pedig nemcsak gazdáim, de még én magam is úgy gondolkozom, hogy idehaza, ahol gazdám
               él, csak jobban tudhatják, hogy ő kicsoda, micsoda, mint a külföldön?</p>
            <p>– Ez már bizalmatlanság jele, – mondotta asszonykám uracskámnak. – Szerződést kötnek,
               előleget kérnek, itt valami bibi lesz a ház körül, azért akarják a jelentkezőket
               írás- és pénz­belileg lekötni.</p>
            <p>Még két kérdést intézett asszonykám a fönttisztelt fiatal úrhoz. Az egyik közelről
               érintett en­gem. Azt kérdezte ugyanis, hogy nem lesz-e majd a szanatóriumnak, éppen e
               rendeltetésénél fogva, kifogása az én megjelenésem ellen?</p>
            <p>– No – gondoltam magamban – még csak az kellene! – és kezdtem lázadozni.</p>
            <p>Asszonykám lecsillapított és megmagyarázta nekem, hogy ezen nem kell megsértődnöm. A
               szanatórium olyan hely, ahol betegek vannak, s én, mint temperamentumos fiatal kis
               kutya, néha megfeledkezem a köteles csendről és nyugalomról, s az talán megzavarhatná
               valamelyik súlyosabb beteget.</p>
            <p>Asszonykám persze ezt csak nekem mondta, míg az orvos a kérdésre azt válaszolta, hogy
               ha a kis kutya csendesen viselkedik, akkor bátran jöhet. Asszonykámnak erre adott
               felelete újból kibékített engem is.</p>
            <p>– Kérem, – mondotta – ez a kis kutya igen csendesen viselkedik, amíg a házban lárma
               vagy zaj nincs. Minthogy ez szanatórium, csak természetes, hogy itt se ajtócsapdosás,
               se erős kopogás, se hangos kiabálás nincsen, tehát minden bizonnyal ő is csendesen
               fog viselkedni.</p>
            <p>A második kérdés már nem az én személyemre vonatkozott. De azért érdekelt mégis.
               Egyrészt, mert magam is szeretem már előre tudni, hogy milyen társaságba kerülök,
               másrészt, mert szívesen hallgatom asszonykám beszédét és bővítem, sajnos, még igen
               hiányos isme­re­teimet.</p>
            <p>– Milyen társaság szokott ide járni, itt nyaralni?</p>
            <p>– Óh, a legjobb, kérem, – feleli a doktor úr. – Leginkább bankigazgatók és előkelő
               nagy pénz­emberek.</p>
            <p>– Igazán? – mondja asszonykám és elmosolyodott. – Hát azok, szegények, mind betegek,
               úgy hogy egy egész szanatóriumot megtöltenek?</p>
            <p>Én is, már amennyire egy kutyától telik, belsőleg elmosolyodtam. Mert tudtam már
               véletlenül, hogy mennyire örült asszonykám annak a kilátásnak; hogy csupa „előkelő
               nagy pénzem­berek” között fog egy pár hetet eltölteni. Ismertem ebbeli nézeteit.
               Füleltem gyakran, mikor ilyesmiről vagy gazdámmal, vagy valamelyik vendégével
               beszélgetett. Azt szokta mondani:</p>
            <p>– Nagyon szeretem, ha valaki vagy valami szép. Nekem gyönyörűség a szépség esztétikai
               élvezése, legyen az virág, műtárgy, emberi produktum, vagy a természeté. S ha a
               természet vagy az Úristen legtökéletesebb teremtménye: az ember szép, – azt éppen
               nagyon tudom élvezni. Az okos, szellemes emberrel való érintkezés is haszonnal jár.
               Fölüdít a szelleme, tanulságos az eszmecsere vele, szóval nagyon örülök, ha módomban
               van nagyobb intelli­gen­cziájú emberekkel társalognom. Szivesen barátkozom a jó
               emberrel is, akinél talán a kiválóbb észbeli tulajdonságokat pótolják a szív gyöngéd
               adományai. Jól esik, ha az embert szeretik, ha megbízhatik a mások föltétlen
               ragaszkodásában, odaadásában. De mi hasznom van nekem abból, ha egy ember gazdag? Az
               jó neki, – de abból az érintkezésben az én számomra semmi előny nem származhatik. S
               azért soha, a legkevésbbé sem érdekeltek engem barátaink anyagi körülményei, – még
               kevésbbé bírt reám vonzóerővel vagy ösztönzött a megismerkedésre vala­kinek a nagy
               gazdagsága. Igaz, hogy egy „előkelő nagy pénzember” lehet esetleg szép is, – én ugyan
               még nem igen láttam ilyent, – lehet okos is, sőt ez talán még szükséges tulaj­donság
               is lenne, ha igaz – például egy bank igazgatásához. Sőt még az sincs kizárva, hogy
               jólelkű. De a köztudatban mint a pénzbeli hatalom megszemélyesítői szerepelnek, s
               rendesen az életmódjuk is olyan, hogy szinte kiabálja a dúskálást a pénzben. S ehhez
               még segítségül veszik az asszonyt is, aki azután pompázó ruháival, hivalkodó
               ékszereivel és tékozló ház­tartásával ugyancsak megmutatja az ámuló, hódoló vagy
               irigységtől pukkadozó népnek, hogy mit tud produkálni egy „előkelő nagy
               pénzember”!</p>
            <p>Az én asszonykám bizony nem ámúl és nem hódol – és még kevésbbé irigykedik rájuk,
               csak nem szerez neki éppen túlságosan nagy örömet az a kilátás, hogy valahol egy pár
               hetet „a legjobb társaságban”, csupa „előkelő nagy pénzember” között fog
               eltölteni.</p>
            <p>Miután asszonykám mindkét kérdésére megkapta a választ, gazdám leszúrta a foglalót,
               másolatot kértünk a „szerződés”-ről és hazamentünk.</p>
            <p>Asszonykám útközben kifejezte bizalmatlanságát a bérbeadás furcsa körülményei miatt,
               de gazdám igyekezett őt lehetőleg megnyugtatni.</p>
            <p>Én azonban boldog voltam. Már előre élveztem a gyönyörűséget, mikor egész nap a
               szabad­ban fogok futkározhatni; nem leszek egy városi házban, szobában becsukva, az
               Úristen szabad levegőjétől elzárva, megfosztva. És a sétáimat sem fogom megkötözve
               végezni, hanem futok úgy és annyit, amennyit csak kis tüdőm kibír!</p>
            <p>Nem is érdekelt már engem otthon semmi egyéb, csak az, hogy mikor fog a boldog
               szabadú­lás ideje bekövetkezni. Hogy szebb lett az idő, persze, többet jártunk ki,
               sőt elmentünk néha még a hegyre is, a mi kertünkbe. De hát mit ért az a negyedóra,
               amit ott kedvemre futká­rozhattam, mikor az oda- és visszamenetel sokkal tovább
               tartott, – és szégyenszemre meg­kötözve, minden személyes szabadságtól megfosztva és
               minden cselekvésben meg­akadályoz­va kellett az utat megtennem! Nem is füleltem még
               sohasem annyira gazdáim beszédére, mint mikor a nyaralásunk kérdését tárgyalták.</p>
            <p>Egy szép napon hazajön gazdám az irodájából, s igen fura históriát mond el
               asszonykámnak. Hegyeztem a fülecskéimet, mert az engemet oly közelről érdeklő
               tárgyról volt szó. Azt meséli, hogy ma odatelefonáltak hozzá a szanatóriumból és
               érdeklődtek az iránt, hogy április melyik napján fogunk kimenni. Uracskám persze azt
               válaszolta, hogy semelyikén sem, mert mi május közepétől vettük ki a lakást. (Bizony
               én is tudom – sajnos – hogy csak akkortól!) Erre az illető, aki magát igazgatónak
               nevezte, igen izgatott hangon azt válaszolta, hogy neki írása van arról, hogy mi
               április közepétől vettük ki a lakást. Ime, milyen jó volt, hogy másolatot kértünk a
               „szerződés”-ről.</p>
            <p>– Nekünk is van írásunk, még pedig májusról, – mondja gazdám.</p>
            <p>Így sarokba szorítva, az „igazgató úr” egyszerre másba kapaszkodott bele: azt mondta,
               hogy az orvos nem volt feljogosítva a lakás kiadására. Képzelhető, hogy ez a
               hallatlan eljárás mennyire felháborította gazdámat! Izgatott vita után az „igazgató
               úr” kérésére végre is abban állapodtak meg, hogy bizonyos napon kimegyünk a
               szanatóriumba a dolog tisztázása végett.</p>
            <p>Asszonykám azt gondolta magában, hogy úgy látszik, megint jól látott, amikor rosszat
               látott. Én félni kezdtem, hogy itt valami baj talál lenni és nem mehetek ki abba a
               szép erdőbe nyaralni.</p>
            <p>A gazdám azonban gondolt egyet. Igen nagy ismeretsége van neki. Ha néha elmegy a
               klubba, ott összejön sok-sok képviselővel és egyéb úri emberrel. Ha elmegy
               vasárnaponként az asztaltársaságához a kávéházba, ott másféle, más foglalkozású úri
               emberekkel találkozik. Az előbbiek azok, akik a törvényeket hozzák. Az utóbbiak, akik
               ítélkeznek azokon, akik ezeket a törvényeket nem akarják megtartani, És még valami
               furcsa foglalkozású urak is tartoznak az asztaltársasághoz.</p>
            <p>Én bizony kis kutya létemre nem tudom megérteni, hogy tulajdonképpen mi czélja, vagy
               haszna van az ő foglalkozásuknak. Alig tudom, hogyan kezdjem megmagyarázni, hogy mit
               gondolok. Hát amint emlitettem, a klubbeli urak csinálják a törvényeket. Az
               asztaltársaság­beliek egy része ítélkezik a bűnösök fölött, akik vétettek e törvények
               ellen. De már most vannak ott olyan urak is, akik ezekről, a bűnös emberekről,
               mielőtt a bíró – mert így hívják az ítélkezőt – ítéletet mondana, nagy beszédet
               mondanak. De milyent! Ha az édes szülőanyja meghallgatná, aki a legártatlanabbnak
               tartotta az ő gyermekét, még az is elhinné bűnös voltát, úgy bemártja az egyik. S
               mikor ez elkészült vele, akkor megszólal a másik. Ez megint, a másikkal ellentétben,
               annyira tisztára mossa a vétkező embert, hogy a végén ő maga is elhiszi, hogy olyan
               ártatlan, mint egy ma született bárány.</p>
            <p>No már kérem, van ennek értelme? – ezt kérdi egy kis kutya. Hát az a szegény bíró
               hogy tudjon már ezek után ítélkezni? Kinek higyjen ő, annak-e, aki bemártotta, vagy
               annak, aki tisztára mosta a vétkest? Hisz ez a sok beszéd, ez a két ellentétes
               szóhalmaz rettentően meg­zavarhatja őt és megnehezíti az ítéletét. Én ezt fel nem
               foghatom, az már igaz. Úgy látszik, sok az ember és kevés a foglalkozás – azért
               kellett ilyen furcsákat is kieszelni!</p>
            <p>Tehát azt gondolta gazdám, hogy az ő nagyszámú és különféle foglakozású ismerőse
               között fog talán akadni olyan is, aki véletlenül már volt ebben a „szanatórium”-ban,
               ismeri az „igaz­gató” urat és fölvilágosítást adhat az egész intézményről. Mert ahhoz
               – amint asszonykám mondta – még csak nem is kell valami nagy éleslátás, hogy
               kitalálják, miért akarja az „igaz­gató” úr, hogy mi már áprilisban kimenjünk.
               Bizonyára nem azért, hogy mentől előbb szerető keblére öleljen bennünket. Hanem
               egyszerűen azért, mert mikor februárban megkötöttük a „szerződést”, akkor még csak
               imádkoztak, reménykedtek a penzió- és szanatórium-tulajdono­sok, hogy ez a szörnyű
               háború még nyáron is tartani fog. De megtörténhetett volna – és mi bíztunk is benne
               (ez még Amerika beavatkozása előtt volt), – hogy nyárra már véget ér. Mint­hogy
               sajnos, ezúttal az Úristen nem az anyák, feleségek és gyermekek esdeklő imáját
               hallgatta meg, de a hadiszállítókét és mindenféle egyéb tisztes uzsora-iparosét,
               konjunkturaélvezőét, tehát természetes, hogy a penzió konjunktura-higanya is újból
               magasra szökkent és a mi „igaz­gatónk” – a nekünk elég drágán kiadott két szobáért
               most még nagyobb árt remélt elérhetni.</p>
            <p>Nem egyszer mondta asszonykám, hogy milyen borzasztó az, hogy nem teljesedett be a
               gazdám reménye, amelyet a villa eladásakor táplált. Hogy t. i. pár hónap alatt vége
               lesz a háborúnak és mi nem leszünk kénytelenek penziók és hasonlók vendégszeretetére
               fanyalodni.</p>
            <p>Az uracskám elment tehát az ő asztaltársaságához, mint rendesen, és érdeklődni
               kezdett az iránt, vajjon az urak közül valamelyik nem ismeri-e a „szanatórium”-ot és
               igazgató-tulajdo­no­sát. Bizony ismerték. Még pedig úgy, hogy az egyhangú vélemény az
               volt: inkább a foglalót veszni hagyni, mint oda kimenni. Ahol már a bevezetés ilyen,
               milyen lehet a folytatás? Voltak köztük többen, akik a folytatást is ismerték, s azt
               mondták, Isten mentsen meg attól!</p>
            <p>Úgy látszik azonban, hogy ez az igazgató bácsi is volt oly okos, hogy ugyanazt
               cselekedje meg, amit a gazdám. Valószínűleg ő is érdeklődött aziránt, hogy
               tulajdonképen kik azok, akik az ő vendégszerető hajlékába bevonulni óhajtanak? S úgy
               vélem, hogy a fölvilágosítás, melyet gazdám kilétéről kapott, nem lehetett a
               legrosszabb. Sőt talán még arra is gondolhatott, hogy többet árthat az ő
               reputácziójának azzal, ha ilyen kisded machinácziót alkalmaz olyannal szemben, akinek
               már hivatásánál fogva is olyan sok az összeköttetése, mint amennyit telhe­tetlen
               zsebének árt a még nagyobb haszon elmaradása.</p>
            <p>A gazdám, részben a közvetlenül tapasztaltak, részben a kapott felvilágosítások és
               barátai tanácsa folytán, el volt tökélve arra, hogy abba a „szanatórium”-ba be nem
               teszi a lábát és a megállapított időben azért ment ki velünk együtt, hogy az írást
               mindenképpen visszaszerezze. Mert a foglalót nem nagyon bánta a gazdám ily
               körülmények között, de abba még sem mehetett bele, hogy a „szerződésen” levő
               névaláírása folytán kellemetlenségei legyenek.</p>
            <p>De mily fordulat! A tulajdonos házaspár, mellyel most szemben állottunk, maga volt a
               ked­ves­ség és előzékenység. Gazdám egész egyszerűen felajánlotta nekik a „szerződés”
               felbontá­sát, – de ők hallani sem akartak róla. Hogy itt félreértés forog fenn, az
               igaz, hogy a doktornak nem lett volna szabad a szobákat azon az áron kiadni, az is
               igaz, hogy nekik úgy jelentette, hogy mi már áprilisban foglaljuk el és már május
               végén elhagyjuk a lakást, hogy ők erre az időre kétszer akkora összeget is
               kaphatnának ezekért a szobákért, hogy azóta minden meg­drágult, még a levegő is, a
               víz is – ők mégis állják a megállapodást.</p>
            <p>Gazdám elkérte az általa aláírt szerződési lapot. Nyilvánvaló volt a hamisítás és
               annál szembe­szökőbb, mert a hamis adatok más színű tintával voltak az eredeti szöveg
               fölé írva. Gazdája ennek a dolognak nem akadt. Az akkori alorvos, voltakép helyettese
               egy másik alorvosnak, aki a bevonult főorvost helyettesítette, már régen nincs itt és
               fel sem található. Egyébként is minek kutassuk ezeket a dolgokat, hiszen „úriemberek
               vagyunk, vagy mi” – és ők teljességében beváltják azt, amire kötelezetteknek jelentik
               ki magukat újólag. Ezt hajlandók újabbi kötelező írással is igazolni és ezt az új
               „szerződés”-t rögtön ki is állította az igazgatónő, aki a tárgyalásokat vezette.</p>
            <p>Szóval: nem volt menekülés. Mialatt uracskáim tárgyaltak, egyre nyílt az ajtó, s
               mindig egy-egy más cseléd dugta be a fejét – valami kérdéssel. Én ezt a jövést-menést
               ugyancsak nem sze­retem, a cselédeket meg éppen nem – s efölötti haragomnak elég
               hangosan kifejezést is adtam.</p>
            <p>Egyszerre csak megszólal az igazgató:</p>
            <p>– Hát a kis kutyával mi lesz?</p>
            <p>– Velünk jön, természetesen, – mondja az asszonykám.</p>
            <p>– Az lehetetlen egy szanatóriumban.</p>
            <p>– Ebben tökéletesen igaza van – mondja a gazdám. – Tépjük szét a második szerződést
               is.</p>
            <p>Erre az igazgató úr hitvese mégis csak föleszmélt, hogy talán túl áttetsző lesz ez a
               dolog mi előttünk is, meg mások előtt is, akik erről a dologról esetleg tudomást
               szereznek. És engesztelni kezdi urát és parancsolóját, aki erre elmondja, hogy még a
               saját tulajdon lányának – s ezt a szót úgy mondja ki, hogy mi mind a hárman majd
               elsülyedtünk alázatunkban – még a tulajdon lányának sem engedi meg, hogy a kutyája
               betegye a lábát a szanatórium területére.</p>
            <p>Bizonyára nincs is annak olyan finom és ápolt kis lába, mint az enyém! gondoltam én
               magamban.</p>
            <p>Hogy ez az állítása az igazgató úrnak mennyiben volt igaz, arról később bőségesen
               módunk volt meggyőződni.</p>
            <p>A házastársak között kifejlődött élénk eszmecsere végre is azzal végződött, hogy az
               igazgató azt indítványozta: tegyenek engem próbára. Menjen ki velem az asszonyka,
               vigyen be egy­néhány helyiségbe és ő majd meglátja, hogyan fogok viselkedni?</p>
            <p>Lehetett-e az ő óhajtásának ellentállani?</p>
            <p>Megindultunk tehát, én az asszonykám karján ülve. Az igazgató vezetett és berontott a
               társalgóba, ahol a Terézváros sötétebb utczáiból származható öreg hölgyek folytattak
               élénk eszmecserét. Az igazgató úr abban reménykedett, hogy szemeimnek és füleimnek
               ezt a kellemetlen megkisértését nem fogom szó nélkül eltűrni. De én szuverén
               nemtörődömséggel néztem le az agg hölgyekre. Erre be-benyitogatott egy pár szobába,
               de úgy, hogy ő azután kiment és kívülről energikusan kopogott. Nem volnék az a –
               szerénytelenség ne essék szólván – okos kis kutya, ha én az ilyesminek fölülnék és az
               ő együgyű csalafintaságának eszközévé válnék. Meg aztán mi közöm nekem ahhoz az
               idegen szobához – és a kívül kopogóhoz? Egy hanggal sem reagáltam.</p>
            <p>Leforrázva tért vissza az irodába. Mire asszonykám elmondta az igazgatónénak a
               kísérleti kirándulás eredményét, minthogy ő volt az, aki férjével szemben engem
               védelmébe vett. Ismé­telte, amit annak idején a doktor úrnak mondott: hogy én nagyon
               élénk kis jószág vagyok ugyan, de ahol csend van, ott kifogástalanul viselkedem. S
               egy szanatóriumban meg csak természetes, hogy csend és nyugalom van.</p>
            <p>Elváltunk nagy barátságban (!) azzal, hogy május 15-én meg fogunk ott jelenni.</p>
            <p>Hazamenet azt mondja asszonykám a gazdámnak:</p>
            <p>– Ezek most nem akarták az üzletet visszameneszteni – a
               konzekvencziáktól való félelmük­ben. Ha nyolcz napig bent leszünk, valami úton-módon
               a kis kutya révén fognak belénk kötni, s tőlünk szabadulni akarni, hogy
               végeredményben mégis csak hozzájussanak a felfokozott nyári uzsora-árhoz.</p>
            <p>Gazdám meg akarta nyugtatni asszonykámat, hátha mégsem fognak így eljárni, talán még
               ezekkel az emberekkel szemben és ezek után az előzmények után sem kell mindjárt a
               leg­rosszabbat föltenni.</p>
            <p>Asszonykám azonban nem nyugodott meg, világosan kifejtette gondolatait:</p>
            <p>– Én előre és becsületes nyíltsággal megmondom, hogy így érzek most, hogy így látom a
               dolgokat. Ha ezek most belekapaszkodnak a kis kutyába és azt használják fel ürügyül a
               szakításra – az roppant átlátszó dolog lenne. Míg ellenben – úgy vélik ők – most igen
               gavallé­rosan viselkedtek, korrektül megtartották a szerződést. Hogy ezután mi fog
               történni, az már más dolog! Arról már ők nem tehetnek. Ha csalódtam, – fejezi be
               asszonykám mondókáját – annál jobb. Inkább egy kis pszichológiai felsülés, mint
               kihurczolkodás – hajlékbizonytalanság nyár közepén.</p>
            <p>Én meg azt gondoltam magamban: ha így áll a dolog, ha engem akarnak felhasználni
               asszonykám boszantására, esetleg kitevésére, hát ez ugyan nem fog nekik sikerülni. Én
               nem állok kötélnek és olyan csendes leszek, amilyen csak egy jó kis kutyus lehet!</p>
            <p> </p>
         </div>
         <div type="chapter">
            <head>
              Búcsú a penziótól
            </head>
            <p>Az a pár hét, amely elválasztott bennünket a kiköltözés terminusától, elég gyorsan
               telt el. Szép volt az idő és sokat jártunk ki a kertünkbe. Asszonykám élvezte
               gyönyörű virágait: orgonáit, iriszeit, de talán még jobban azt, hogy mindezzel a sok
               remek virággal sok ember­nek szerezhetett örömet. Óriási csokorba kötötte és elküldte
               azokhoz a barátaihoz, akikről tudta, hogy éppen úgy szeretik a virágot, éppen úgy
               örülnek annak, mint ő.</p>
            <p>Évek óta megszokták tavasszal ezeket a küldeményeket. S mindig azt mondta asszonykám:
               ha már ő, sajnos, meg van fosztva a kerti lakástól, a tavasznak élvezésétől az
               otthonában – legalább is a barátai ne károsodjanak emiatt.</p>
            <p>Még a penzióban is nagy volt az öröm, mert ott is osztogatta asszonykám a virágokat.
               Sőt még a tulajdonosnak is juttatott belőle, amin pedig én nagyon csodálkoztam.</p>
            <p>Mindhiába, – elmélkedtem magamban – az emberek nem okulnak és nem tanulnak. Hiába
               minden tapasztalatuk: a természetükön nem tudnak változtatni. Az én asszonykám is,
               akit pedig – nagyon természetesen – igen okos asszonynak tartok, jó és figyelmes
               mindig az embe­rekhez, daczára annak, hogy már nagyon gyakran nem volt köszönet
               benne.</p>
            <p>Így ezúttal is, alig hogy beköltöztünk a penzióba, asszonykám azon törte a fejét,
               mivel kedves­kedhetne új gazdáinknak? És mivel ezekben a gyászos időkben valóságos
               kinccsel felérő értéket képviseltek némely konyhakerti termények, abból a kevésből,
               ami kertünkben őszre még megmaradt, a legnagyobb részt nekik juttatta.</p>
            <p>Asszonykám nem várt ezért sem különös köszönetet, sem semmiféle extra figyelmet –
               egyszerűen öröme telt benne, hogy nyujthat a háziaknak valamit. S így máskor is, ha
               volt valami különlegessége, hát szívesen juttatott belőle nekik is.</p>
            <p>Annál különösebb volt azonban az ő viselkedésük. És csodálatos is, mert jóravaló,
               szimpa­tikus, sőt művelt emberek voltak.</p>
            <p>Az asszony különösen intelligens, tanult nő volt, és szavaiból ítélve, nagyon
               altruista érzelmű, aki komolyabb olvasmányokkal, művészettel és jótékonykodással is
               foglalkozott. Szóval sok mindenfélével, de legkevésbbé azzal, ami hivatása, magára
               vállalt kötelessége lett volna, azzal, ami kenyérkeresetük forrása volt: a penzióval,
               illetőleg annak a vendégeivel.</p>
            <p>Egész hosszú ottlakásunk alatt egyetlenegyszer sem jutott eszébe: bejönni a
               lakásunkba, akár neki, akár valami helyettesének, vagy akárcsak meg is kérdezni, hogy
               nincs-e valami óhajunk, rendben van-e minden a lakásban, – mint ahogy ez a
               kulturáltabb helyeken szokás. Sőt, mikor asszonykám egyszer napokig beteg volt és az
               ebédnél meg sem jelent – (az én nagy örömöm­re a lakásunkban étkezett) – a
               legcsekélyebb mértékben sem érdeklődött iránta, sem a beteg­sége alatt, sem utána,
               mikor újból megjelent az étteremben.</p>
            <p>Nemcsak asszonykám nem értette ezt meg, de még jó magam sem. Mert ha az a tulajdonos
               néni annyira jószívű, hogy még a vadidegen emberek és gyerekek sorsát is szívén
               hordja (különös előszeretettel foglalkozott a lelencz-üggyel), miért nem juttat szíve
               érzelmeiből egy-egy kis szerény részecskét azoknak az embereknek is, akiket ismer, –
               akik az ő gondozására bízzák magukat, akik az ő hajlékának és konyhájának a vendégei
               – s akik ezért nemcsak hálával és szép szóval, de pengő ércczel is megfizetnek?</p>
            <p>Asszonykámék többször mondták, hogy ők már a fél világot bejárták – háború előtt. S
               így volt is némi tapasztalatuk a hotelok és penziók körül. Bárhol jártak, bárhol
               voltak, a legesleg­nagyobb előzékenységgel bántak velük, a legelégedettebben
               távoztak, s valahányszor ugyan­abba az országba, ugyanabba a városba visszatértek,
               természetesen megint ugyanabban a hotelban és penzióban szálltak is meg újból. S
               mindig kölcsönösen nagy volt az öröm a viszont­látáson. – Míg itt, idehaza a legelső
               alkalommal, amikor arra voltak utalva, hogy penzióban töltsenek el egy pár hónapot,
               mindannak a tökéletes ellenkezőjét tapasztalták, mint a külföldön.</p>
            <p>Itt a tulajdonosok nemcsak nem keresték, de egyenesen kerülték a találkozást
               vendégeikkel. S ha már éppen kénytelen volt valamelyik vendég panasszal vagy valamely
               kívánsággal elébök járulni, akkor udvarias formában megígérték, hogy majd
               megvizsgálják a dolgot, majd utána­néznek, majd segítenek a bajon, – de eszük ágában
               sem volt azt meg is cselekedni. Az én asszony­kám, daczára annak, hogy ért mindenhez,
               – konyhához, tisztasághoz, egyáltalában háztartáshoz – igen szerény igényű ezekben a
               dolgokban az otthonán kívül. Csak azt követeli meg, ami neki föltétlenül dukál. Semmi
               különös vágya vagy kívánsága nincs. </p>
            <p>Én Istenem, talán csak nem valami különös kívánság például az, hogy a drágán
               megfizetett, három szobából álló lakásába az őt kereső vendégek vagy szállítók be is
               tudjanak valahogyan jönni? Már a legelső nap, mikor beköltöztünk, tapasztalta
               asszonykám azt, amit már föntebb megírtam, hogy mi el vagyunk zárva a külvilágtól s
               hogy a külső ajtón levő csengő csak fö­lös­leges luxus, mert annak hangjára rajtam
               kívül senki sem reagál. Mindjárt aznap megkérte igen udvariasan a tulajdonosokat,
               hogy ezen a lehetetlen állapoton segítsenek. Ők, nem kevésbbé udvariasan, elismerték,
               hogy teljesen igaza van asszonykámnak és pár napon belül okvetetlenül segítenek a
               dolgon. Mindhiába volt még sokszori, tréfás és komoly kérés és figyelmeztetés, eszük
               ágában sem volt a legcsekélyebb intézkedést sem tenni, és majd egy évi ottlakás után
               kivonultunk anélkül, hogy csak egyetlen egyszer is sikerült volna elérnünk, hogy
               valaki – hozzánk bejönni óhajtó – a penzió valamely alkalmazottja által nyert volna
               be­bocsáttatást.</p>
            <p>Meglehet, – így vélték gazdáim is – hogy ezeket az embereket is a háború rontotta el.
               Úgy hallottuk, hogy azelőtt figyelmesek voltak a vendégeikkel szemben, igyekeztek
               mindenben kedvükre járni és így alapították meg penziójuk jó hírét. De kiütött a
               háború és a sok borza­lom és nyomorúság között, amelyet produkált, nem utolsó helyen
               áll az óriási lakáshiány. Már most akármit tesznek vagy nem tesznek a vendég
               érdekében, a hotel, a penzió tömve van. Ily körülmények között miért foglalkozzanak a
               vendégekkel, miért törődjenek velük? Minden szobában van lakó, minden egyes távozó
               helyébe jelentkezik legalább két új pretendens. Úgy gondolkodnak hát a tulajdonosok:
               élvezzük az irodalmat, művészetet, a gondtalanok életét, ez zavartalanabb örömökhöz
               juttatja az embert. És mire vége lesz a háborúnak? Óh, akkorra már annyi pénz lesz
               együtt, hogy be is csukhatják a boltot.</p>
            <p>Amilyen „szívélyes” volt az érintkezésünk az egész penzióbeli tartózkodásunk alatt,
               olyan volt a búcsú is. Véletlenül találkoztunk a folyosón – és így módunkban volt
               elbúcsúzni.</p>
            <p>Én jelen voltam ennél a búcsúzásnál és láttam, hogy gazdáim egészen meg vannak
               illetődve. Különösen asszonykám szemében megcsillantak a könnyek is. Elvégre is
               hosszú hónapokat töltött ebben a házban, amely első lakása volt saját otthonának
               elvesztése után. Megszokta, megkedvelte a lakást és ha azokban az igazán apró
               dolgokban kedvére jártak és egy kis meleg­séget tanusítottak volna irányában, akkor
               talán szegény még holmi kis otthon illúziójá­nak adhatta volna át magát. Rosszúl
               esett neki az üzletszerű, rideg bánásmód – a sok-sok figyelmetlenség. Mégis arra
               kérte gazdámat, hogy a jövő téli szezonra is lehetőleg ide térjenek vissza. Itt már
               ismerte a dolgokat – nem akart új tapasztalatokat gyűjteni, szinte félt már
               tőlük.</p>
            <p> </p>
         </div>
         <div type="chapter">
            <head>
               Csendélet a „szanatórium”-ban
            </head>
            <p>A kitűzött napnak, május 15-ikének estéjén megérkeztünk új otthonunkba, ahová
               gazdáim, kivált asszonykám, félelemmel, – én, bevallom, mindenek daczára örömmel
               jöttem.</p>
            <p>Az igazgató úr ott ült a ház előtt levő padon, „alattvalói” körében. Azért mondok
               „alattvalót”, mert gazdám rövid pár napi ottlétünk után már „fejedelem”-nek nevezte
               el az igazgató urat.</p>
            <p>Nem éppen a viselkedése volt fejedelmi, mondja asszonykám, de az a mód, ahogy
               fellépett, az allűrök, amelyeket magára öltött, kétségtelenül igazolták, hogy az
               igazgató úr sajnálatosan eltévesztette a kort, amelybe beleszületett. Neki a feudális
               kor valamelyik lovagvárában lett volna a méltó helye, nagyszámú fegyverhordozók,
               csatlósok, jobbágyok körében. Csak látni és hallani kellett, hogy reggelenként mily
               méltósággal foglalta el helyét a nagy udvar vala­melyik asztalánál, hogy onnan
               kiossza a napi parancsokat a hatalma alá rendelt személyzet­nek; mily hangosan
               rendelkezett, tekintet nélkül az ott reggeliző, vagy a szobákban még alvó vendégekre,
               mily szuverénül avatkozott bele mindenbe és mindenkinek a dolgába.</p>
            <p>És ahogy a vendégeivel érintkezni kegyeskedett, az némileg még túltett az igazi
               fejedelmeken is.</p>
            <p>Más egyszerű „fejedelmek”, – így mondta asszonykám – például a mi boldogult
               királyunk, Ferencz József, ha valakit audienczián fogadott, ha le nem ültette az
               illetőt, akkor ő maga is állva maradt. A szanatórium fejedelme pedig, ha maga elé
               bocsátja női vagy úri alattvalóit, ülve marad, de őket állni hagyja.</p>
            <p>Ezúttal kivételesen, úgy látszik, megengedte az alattvalóknak, hogy azok is leüljenek
               a kert­ben elhelyezett padokra. De bezzeg nem ült, hanem ugyancsak elevenen ugrált,
               tánczolt a szegény alattvalók lába között az a bizonyos kis kutya, az én kollégám,
               akinek „soha nem szabad a lábát a szanatórium területére tennie”. Meg is vizsgáltam
               mindjárt közelről a lábát, hogy be van talán kötözve valamivel és így azért mondják,
               hogy nem érinti a szanatórium terü­letét. De bizony nem találtam én azokon a lábakon
               semmit sem – legfeljebb azt a tapasz­talatot, hogy bizony nem minden kutyát tartanak
               oly tisztán és kefélnek, fésülnek ötször is napjában, mint engemet asszonykám!</p>
            <p>Fölnéztem hát asszonykámra, hogy mit szól ehhez?</p>
            <p>Ő azután megmagyarázta nekem, hogy bizony ez megint egy kis eltávolodás volt a háziak
               részéről az igazságtól, s hogy ez nem meglepő. Mert ha vannak olyan emberek, akik
               le-letérnek az igazság ösvényéről, – akkor bizony ezek a kirándulások nem „egykék”,
               hanem igen szapora familia tagjai. S aki egyszer erre az ösvényre tért, igen nehezen
               talál vissza a másikra, az igazságéra.</p>
            <p>Meghatott asszonykám bizalma, hogy ezúttal az ő felebarátainak, a felsőbbrendű emberi
               lények­nek hibáit is így feltárta előttem. Ezúttal egyenesen nekem mondta el,
               szemtől-szembe – míg eddig tapasztalataimat, ismereteimet az emberek körül csak úgy
               szereztem, hogy kihall­gattam, ha egymás között beszélgettek. Most is hallottam,
               mikor azt mondta asszonykám a gazdámnak:</p>
            <p>– Én jót álltam Bébikéért, hogy jól fog viselkedni. Abban a föltevésben mertem ezt
               tenni, hogy – amint ők állították – egy teljesen kutyamentes szanatóriumba jövök. De
               ahhoz nem is kell valami nagy kutyaszakértőnek lenni, hogy megértsék azt, hogy ha egy
               kutya van már a házban, aki hangos vagy neveletlen, akkor, ha jön oda egy másik,
               bármily csendes és jól nevelt állat legyen is különben, kutyatermészetéből kifolyólag
               reagálni fog a másiknak a cselekedeteire.</p>
            <p>Ezért döbbentette őt meg a kutya ottléte. De hallgatott, nem szólt semmit sem. Mert
               foga­dalmat tettek gazdáim kölcsönösen, hogy a lehetőségig hallgatni fognak. Sem
               panaszkodni nem fognak, sem kifogást tenni, csakhogy elkerüljék az érintkezést a
               „fejedelmi” családdal. Mert ezt az eljárást ajánlották nekünk igen melegen a hellyel
               ismerős barátaink. Azt mondták: ha ebben a házban bizonyos ideig meg akarunk maradni,
               ez csak úgy sikerülhet, ha annak gazdáját, amikor csak látjuk, nagy ívben
               kikerüljük.</p>
            <p>Az első vacsora elég jól ízlett nekünk. Mondtam már, kérem, hogy mi igazán nem
               vagyunk túlkövetelők. Azután lefeküdtünk. No, ez már sokkal rosszabbul sikerült.
               Ahogy egy szanató­riumban dukál, mi kilencz órakor visszavonultunk és szobánkban szép
               csendesen visel­kedtünk. De úgy látszik, ezt az illemet csak mi tudtuk. Mert mikor
               úgy tíz óra tájban le akartunk feküdni, hát egyszerre olyan pokoli zaj és lárma
               kerekedett, hogy azt sem tudtuk, hová legyünk! Valószínűleg, hogy túlságosan el ne
               bizakodjunk, hogy hős katonáinknak sikerült az Úristen segedelmével távoltartani
               tőlünk az ellenséget, olyan őrült ajtócsapdosást, lármát produkáltak, hogy valóságos
               pergőtüzre emlékeztettek bennünket.</p>
            <p>Asszonykám azt mondta, hogy köszöni az ilyen mulatságot, inkább le sem fekszik, amíg
               vége nem lesz a nagy zajnak. De biz az 11 órakor még nagyobb erővel tört ki. Ugyanis
               a velünk egy emeleten levő társalgóból akkor jött ki egy kártyázó-társaság, élén a
               fejedelmi családdal – nagy ajtócsapdosással, hangos nevetéssel, mulatozással,
               búcsúzással – éjjeli 11
               órakor – egy szanatóriumban!
            </p>
            <p>Mi még eddig „szanatórium”-ban nem voltunk, csak elsőrangú hotelokban voltak velem
               idáig a gazdáim. Ezekben este 10 óra után mindenütt mély csendnek kellett lennie és
               igy persze nem tudhattam, hogy itt még késő éjjel is szabad a vásár.</p>
            <p>Pedig azt már tudtuk, hogy a mellettünk levő két szobában, jobbról is, balról is,
               súlyos betegek laktak, alattunk is egy igen súlyos beteg. Már hogy bírják el ezek ezt
               a zajt, mikor az én asszonykám egyáltalában le sem mert feküdni, míg ez a vidám
               társaság végleg el nem vonult és míg meg nem szünt a fejünk felett lakóknak hangos
               dobogása – jóval éjfél után.</p>
            <p>Természetes tünet minden kissé idegesebb embernél, hogy ha megakadályozzák az
               elalvásban akkor, amikor tudna aludni – később már nem sikerül elaludnia. Igy járt
               szegény asszonykám is. Még szerencse, hogy úgy sem élvezhette volna sokáig az éjjeli
               alvást, mert már korán reggel, jóval hat óra előtt megkezdődött a házi személyzet
               hangos diskurzusa, amit nyomon követett a vendégek ajtaja előtt való czipő- és
               ruhatisztítás.</p>
            <p>Hogy a sok poros czipőt és ruhát közvetlenül a vendégek ajtaja előtt porolják és
               tisztítják, ennek nyilván az lehet az oka, mondta asszonykám, hogy az a sok
               baczillus, amit róla lekefél­nek, valahogy el ne szabadulhasson, hogy a vendégek –
               szobáikból kijövet – ezeket direkte be­szippanthassák. Ez, úgy látszik, a szanatórium
               higiénikus berendezéséhez hozzátartozik.</p>
            <p>Igaz viszont, hogy ennek fejében a nem alvó emberiség egészen szépen elszórakozhatott
               a tisztításra kerülő czipők megszámlálásával. Mert ezt igen jól és pontosan
               megcselekedhette, ha összeszámlálta a koppanásokat, melyekkel a már megtisztított
               czipők ledobása járt.</p>
            <p>Képzelhető, hogy mily fizikai állapotban tápászkodott fel az ágyból asszonykám, de
               még én is – ez első szanatóriumi éjszaka után. Egy reményünk volt még csak, hogy majd
               talán ebéd után sikerül kipótolni egy kissé az éjjel elmulasztottakat.</p>
            <p>Asszonykámnak megvan az a szokása, hogy reggel is, este is igen alapos mosakodást
               végez, lehetőleg fürdővel. Úgy gondolta, hogy erről nem kell lemondania ebben a
               szanatóriumban sem, amely egyúttal vízgyógyintézet is. Odamegy hát a szobában levő
               vízvezetéki csaphoz, nyomkodja, forgatja – mind hiába! egy csöpp vizet sem tud belőle
               kiszorítani. Nincs, nincs – víz nincs.</p>
            <p>Végre nagy csöngetésre és alázatos kérésre behoznak egy korsó vizet, – de a korsót
               mindjárt vissza is kérik, mert az egész emelet részére csak egy
               korsó van.</p>
            <p>Megreggelizünk. Utána kimegy az asszonykám. Nem sírok, nem vinnyogok, mert se kalapot
               nem vett föl, se háziruháját nem vetette le – tehát tudom, hogy visszajön rövid idő
               múlva. Vissza is jött, de rögtön.</p>
            <p>Ámde hogyan! Egészen ki volt kelve magából. Azt mondja uracskámnak, hogy amit most
               tapasztalt, azt leírni nem lehet. Beteggé tette. Visszatérhetünk Rousseauhoz – a
               természethez. Amire Bébikét tanítottuk annak idején, azt most mi tanulhatjuk meg. Nem
               is gondoltuk volna, hogy még mire lesz jó, hogy erdőben
               lakunk!</p>
            <p>Ebéd után asszonykám lefekszik és elszunnyadni próbál, hogy pótolja az éjjel
               mulasztottakat. Istenem, milyen naiv egy vállalkozás! Hogy képzelhette azt, hogy ott,
               ahol éjjel ilyen lárma van, nappal csönd lesz. Az esti műveletek alattunk, fölöttünk
               még fokozottabb mértékben ismétlődnek. Hozzájárul ehhez közvetlen a szanatórium
               előtt, a saját kertjükben elterülő játéktéren – a gyerekek sziú-indián üvöltözése. De
               hogy még nagyobb legyen a változatosság, a fejünk fölött levő balkonon a szőnyegeket
               kezdik porolni, nemkülönben alattunk, a föld­szinten, közvetlenül az ablakok
               előtt.</p>
            <p>S ezekkel a műveletekkel nemcsak azt érik el, hogy egy hajókötélidegzetű ember sem
               lenne ké­pes aludni, hanem azt is, hogy minden piszok a felső emeletről az alsón levő
               balkonra, vagy ha éppen kint tartózkodnak a vendégek, azoknak a fejére szálljon, úgy,
               hogy mindenki egy­formán részesüljön ebben az áldásban, az esetleges betegségeknek
               ott maradt csiráival súlyos­bítva.</p>
            <p>Minthogy úgy asszonykám, mint én, letettünk arról a hiú reményről, hogy aludhassunk,
               hogy az éjjeli pihenés hiányát nappal pótolhassuk – fölkeltünk. Gondoltuk: majd
               kimegyünk a jó Isten szabad ege alá, s az erdő csendje és nyugalma jótékonyan fog
               hatni álmatlanságtól kimerült idegeinkre.</p>
            <p>Mivel pedig, sajnos, mi még nem tudunk repülni, mint ebben a rettentő háborúban a
               katonák – s talán még ők sem tudnának a szobájuk ablakából a szabadba repülni, mert
               az a nagy zúgó-búgó vasmadár be sem férne a szobájukba, vagy az ablakba – hát csak a
               rendes úton, a folyosón meg a lépcsőn akartunk a szabad levegőre kijutni.</p>
            <p>De mi történt ott, Uram Isten, amióta bejöttünk! Talán az ellenség járt ott és a
               haditudósítá­sokban, sajnos, elég gyakran szereplő gázbombák helyett valami
               különleges piszok- és por-bombákat hajigált le a szanatóriumra? Nem tudtunk hová
               lenni, hová menni, – csak mind­ketten ösztönszerűleg behunytuk a szemünket.</p>
            <p>Mikor végre újból sikerült kinyitnunk – hát akkor némi megnyugvással tapasztaltuk,
               hogy mégsem a külső országbeli ellenség járt itt. Legfeljebb az ő megbízásából jártak
               el – a szanatóriumbeliek. Már tudniillik, hogy porral és piszokkal s az ebből
               származó bajokkal pusztítsák az ország lakosságát, – persze itt csak annyit, amennyit
               a szanatórium befogadni képes. Már a téli penzióra is ráfogták rossz nyelvek, hogy az
               ellenség pénzeli, hogy előmoz­dítsa az ő kiéheztetési gaz tervüket. Asszonykám ezt
               csak rossz viccznek mondta. Most már majdnem maga is elhitte, hogy itt valami
               ellenséges hatalom keze játszik közre.</p>
            <p>Pedig nem történt egyéb, csak az, hogy a folyosón és lépcsőn lefektetett szőnyeget
               seperték. Manapság már minden valamirevaló hotelban beépített porszívógéppel végzik
               el ezt a műve­le­tet. Ahol a ház régi és utólag nem tudták bevezetni, hordozható kis
               gépeket szereznek be e czélra. Akik azonban – úgy mondta asszonykám a gazdámnak, aki
               persze távolról sem olyan jártas háztartási dolgokban, mint ő – még ezt az aránylag
               igazán kis költséget is sajnálják, hát fölkapják az ilyen piszokkal telt pokróczot –
               elviszik jó messzire s ott porolják ki. Ez már aztán a legutolsó módus. Ebből már
               lealkudni semmit sem lehet.</p>
            <p>Itt azonban a helyszinén söpörték le először, amiből a piszok egész felhője
               kerekedett. S mikor már a jó Isten tudja, mióta alvó, a pokróczban letelepedett
               baczillusokat álmukból a sepréssel fölzavarták, kikergették és beszívásra alkalmas
               helyzetbe juttatták, – akkor azután végre fölvették a pokróczot és összegöngyölték.
               Így azután egy különös illúzióban részesí­tették az éppen akkor arra menő boldog
               halandót. Azt képzelhette, hogy – fekete, magas hóban jár. Olyan puha, fekete
               piszokréteg maradt a földön, hogy belesüppedt a lába az ember­nek és ott maradt a
               lábanyoma.</p>
            <p>Ezzel az eljárással azután különböző eredményeket ért el a szanatórium. Egy
               erkölcsit, mert unikummá vált. Asszonykám legalább nem hiszi,
               hogy van a világon még egy szanatórium, ahol így járnak el. Azután meg anyagi
               eredményeket is ért el vele. A zsebében maradt a pénz, amelyet a porszivógépre
               kellett volna költenie, meg az is, amibe a vendégnek – aki ezt a proczedurát
               végigélvezte – aznapi ellátása kerül. Mert aki látta ezt a műveletet, aki ezt a
               piszokgomolyagot tüdejébe beszívta, gyomrába bekebelezte, szóval akit balsorsa éppen
               akkor a folyosóra vitt, az ugyan már – aznap legalább – más eleségre nem reflektált.
               S ha jól sikerült a dolog, még más haszon is származhatott e műveletekből a
               szanatórium számára. Míg más ilyen intézmény legfeljebb kívülről kap beteget – az
               ilyetén eljárások mellett ez a szanatórium még azt is elérheti, hogy az ott
               tartózkodó egészségesekből ő csinál magának betegeket.</p>
            <p>Kimentünk az erdőbe asszonykámmal. Ő szegényke igen elgondolkozott a tapasztalt
               dolgo­kon. Engemet elfoglalt az erdő, izgatott a madárkák repdesése, a gallyak
               zörrenése – füleltem a kisebb-nagyobb neszre, amelyet az erdő csúszó-mászó kis
               állatai, bogárkák, gyíkok s egyéb hasonló kis teremtmények produkáltak a zizegő
               avarban, a fák tövében. Mindig abban reménykedtem, hogy egyszer mégis csak megtalálom
               azt, akit keresek, akire olyan nagyon lesek, akinek tartozásomat leróni akarom: a
               mókust. Ha első nap nem is, később csakugyan sikerült egyszer-máskor meglátnom őt, de
               megfognom, sajnos, soha.</p>
            <p>Asszonykámat is megnyugtatta lassanként az erdő csöndje. A természetnyujtotta
               szépségek elterelték a gondolatait az emberi cselekedetek csúnyaságáról.</p>
            <p>Lassacskán hazavándoroltunk. Megvacsoráztak gazdámék és le akartak feküdni.
               Próbálgatják meggyujtani a villanylámpát, – de csak nem sikerül. Azt gondolták, hogy
               itt talán valami külön­leges módon kell a lámpát is meggyujtani, minthogy a
               szanatóriumban – az eddigi ta­pasz­talatok szerint – minden igen különleges volt.
               Becsöngetjük a szobalányt és megkérdjük, mitévők legyünk? Hát bizony itt nem lehet
               semmit sem csinálni. Az a baj igen gyakran előfordul, hogy a villany nem ég. Az úr
               azt mondja ilyenkor mindig, hogy megint beütött a villám a vezetékbe.</p>
            <p>– No ez elég baj, mert mi olvasni is szoktunk este – mondják gazdámék.</p>
            <p>– Hozzon be hát, kérem, gyufát és gyertyát, ha már vissza kell térnünk ehhez a rég
               elfeledett gyermekkori emlékhez, – mondja asszonykám.</p>
            <p>– Hja kérem, azt nem tehetem, mert se gyufa, se gyertya nincs a házban – felel a
               szobalány.</p>
            <p>– Hát hogy lehetséges ez, az Isten szerelméért? – mondja asszonykám. – Hisz’ ez a
               ház, úgy tudom, szanatórium, ahol betegek is vannak. S ezeknek valami bajuk eshetik
               az éj folyamán, vagy valamely kívánságuk támadhat. Ha egyéb nem, hát az, hogy az órát
               megnézzék! Mert egy beteg, avagy álmatlanságban szenvedő ember nagyon is érzi a
               szükségét annak, hogy az éj egyhangú sötétségébe bevilágítson – s meggyőződjék arról,
               amiben ő türelmetlenségében, kimerültségében szinte már kételkedik, hogy lesz még
               egyszer világosság, föl fog még egyszer virradni is, mert múlik az idő.</p>
            <p>Nekünk azonban sötétségben kellett lefeküdnünk és abban maradtunk mindaddig, amíg az
               Úristen be nem bocsátotta hozzánk a napfénynek világító sugarait.</p>
            <p> </p>
         </div>
         <div type="chapter">
            <head>
              Magyarok ellenségei
            </head>
            <p>A következő napok is csak úgy teltek el nagyjában – több-kevesebb változatossággal, –
               mint az első. Csak egy dologban nem volt semmi változás sem – a vízhiányban. A
               vízvezeték, az egyáltalában nem működött. És miután most olyan házban laktunk,
               amelynek kapuján is ki volt írva, hogy ez „Vízgyógyintézet” és mint gazdáim az
               ujságban sokszor látták, ezt a tulaj­donságát nagy hirdetésekben mindenek tudomására
               is hozta – csak természetes volt, hogy szegény asszonykám minden második nap
               kénytelen volt bevillanyozni a városi uszodába, ha egyáltalában vizet akart látni és
               fürdőhöz akart jutni.</p>
            <p>Ilyenkor én egyedül maradtam az uracskámmal, akihez reggelenkint kijött egy
               kisasszony a városból, akivel azután kimentek a házat körülvevő erdőbe, s annak
               valamely csendesebb zugát keresték ki. A kisasszony kipakolta a füzeteit, írószereit
               és leült az asztalhoz. A gazdám pedig fel és alá járva, elkezdett egyszerre hangosan
               beszélni és beszélt-beszélt szinte szaka­datlanul három-négy órán keresztül, hol
               gyorsabban, hol lassabban. Én még olyant eddig sohasem láttam, hogy egy ember
               magamagával diskuráljon – még pedig olyan hosszú ideig. Mert a kisasszony nem szólt
               egy szót sem, csak írt. Később hallottam asszonykámtól, hogy ő azt írta, amit a
               gazdám hangosan elmondott. Néha már nem győzte a gyors írást és kérte gazdámat, hogy
               kissé lassabban beszéljen.</p>
            <p>Én ezalatt, hol a kisasszony ölében ülve csöndesen hallgattam az elhangzó szavakat,
               hol fel­ugrottam, hogy elkergessem hangos ugatással az arra közeledőket, nehogy
               uracskámat zavarják. Ő annyira el volt merülve, hogy se nem látott, se nem hallott, –
               csak mindig jobban belemelegedett a beszédbe.</p>
            <p>Természetesen én is kiváncsi voltam arra, hogy mi lehet az, ami gazdámat annyira
               felizgatta, hogy nap-nap után vagy két hétig csak erről beszélt szakadatlanul.</p>
            <p>Asszonykám, az én legmegértőbb barátom, (reménylem, nem haragszik meg és nem veszi
               tiszteletlenségnek, hogy így merem nevezni) megmagyarázta nekem a dolgot.</p>
            <p>Elmondta, hogy amikor én még a világon sem voltam, s amikor az emberek még álmukban
               sem képzelték volna el, hogy valaha ilyen szörnyű és rettenetes háború fogja az
               emberiséget sujtani, igen sokat utaztak mindenfelé külföldön. S ahová csak mentek,
               ahová csak jutottak, mindenütt azt tapasztalták, hogy mirólunk magyarokról vagy
               semmit sem tudnak, vagy amit tudnak, az rosszabb a semminél is. Néhol jóindulatú
               tudatlanságba, másutt rosszindulatú rágal­makba ütköztek. Asszonykám soha meg nem
               állta, hogy föl ne világosítsa a tudatlanokat, erélyesen meg ne czáfolja a
               rágalmakat, rendre ne utasítsa a rágalmazókat. </p>
            <p>A gazdám eleinte csak nevette őt. Mit képzel ő, – mondotta asszonykámnak, – hogy egy
               ember itt képes valamit cselekedni? A tudatlanságnak tengerét egy kis kanállal akarná
               ki­merni? Mire asszonykám azt mondta, ha mindenki így gondolkozik, akkor soha, de
               soha nem lesznek a tudatlanok vagy félrevezetettek felvilágosítva, akkor örökké
               uralkodni fognak a tévhitek és gonosz rágalmak. Míg ha mindenki, aki külföldre jut, a
               saját szerény tehetsége szerint azon igyekszik, hogy a maga kis körében meggyujtsa a
               fölvilágosítás kis mécsesét, – ha sokra nem is viheti, de annyira talán mégis, hogy
               idővel egy kis világosság támadjon az elmékben minket illetőleg.</p>
            <p>S azért nem hagyta abba térítő munkáját. Ahová csak eljutott, ahol csak rólunk
               magyarokról beszélni hallott, figyelt és korrigált és magyarázott. Mert legfőképpen a
               közöttünk és Ausztria között fennálló viszonyról voltak igen homályos, igen zavaros
               és hibás képzeteik. Valahogyan úgy képzelték, hogy mi Ausztriának valamely alárendelt
               provincziája vagyunk. S nagyot néztek, mikor asszonykám megmagyarázta nekik, hogy
               nekünk saját külön országgyűlésünk, törvényhozóink vannak, magunk csináljuk magunknak
               a törvényeket, éppen olyan függetle­nek vagyunk Ausztriától, mint az mitőlünk.
               Ausztria csak szeretne elnyomni bennünket, csak szeretné, ha mi neki alárendelve
               lennénk, s minthogy ezt hál’ Istennek nem tudja elérni, – hát beéri azzal, hogy
               legalább is ennek a látszatát keltse a külföldön.</p>
            <p>S mindazok, akikkel asszonykám beszélt erről a témáról, akár angol, akár franczia
               földön, akár Belgiumban, akár Hollandiában, akár Német-, akár Olaszországban, szóval
               bárhol, ahol ők megfordultak és utazgattak – mindenütt köszönettel fogadták a
               felvilágosítást, a magyará­zatot.</p>
            <p>S mindegyik külön-külön megígérte asszonykámnak, hogy kiki saját körében terjeszteni
               fogja a fölvilágosítást, továbbítja a hallottakat.</p>
            <p>Egy napon azonban, mint asszonykámtól hallottam, éppen két nappal azelőtt, hogy egy
               külföldi utazásukat megkezdték volna – kitört ez a szerencsétlen háború, mely azóta,
               sajnos, gigantikus méreteket öltött. Így persze itthon maradtak. S azóta bezárultak a
               sorompók közöt­tünk és a külföld között. A fegyverek harczával párhuzamosan megindult
               a nagy ütközete a szavaknak, a hazugságoknak, a rágalmaknak.</p>
            <p>– Én Istenem, nincs ezen mit csodálkozni, mondja asszonykám! Hála a jó Égnek, olyan
               diadal­masan nyomultak előre minden vonalon a mi katonáink, hogy az ellenfél
               fegyverrel nem tudott helyt állni, tehát szavakkal, gyilkos rágalmakkal szeretett
               volna bennünket és szö­vet­ségeseinket letiporni. Idáig még érthető a dolog. Háború
               van – és az ellenség úgy véli, hogy ebben a rettenetes állapotban minden fegyvert
               lehet és szabad használni, mert a czél szentesíti az eszközöket. Már pedig a czél:
               fegyverrel vagy szóval, – nyíltan vagy csellel, – becsületes úton vagy becstelen
               rágalmakkal az ellenség megsemmisítése. De ki értheti meg azt, kérdi asszonykám, hogy
               ugyanakkor, mikor az ellenség így és ennyire összefog, hogy bennünket és
               szövetségeseinket megsemmisítsen, ugyanakkor, mikor a magyar nemzet világraszóló hírt
               szerzett magának katonáinak rettenthetetlen bátorsága, kitartó hősiessége, végtelen
               önfeláldozása révén, ugyanakkor a mi szövetségeseink, a németek egy része, akiket úgy
               hívnak, hogy alldeutschok, valamint a mi „kedves” testvéreink, az osztrákok,
               segédkez­nek az ellenségnek szóban, de még írásban is, napilapokban és
               folyóiratokban, könyvekben és a nyomtatott betű minden lehetőségét fölhasználva, a mi
               kisebbítésünkben, a mi gyalázá­sunkban. Olyan nagy az irígységük, féltékenységük
               velünk szemben – kivált a kedves osztrák testvéreké, – hogy még arról is
               megfeledkeznek, hogy az egész világ lángban áll, hogy mind­nyájunknak teljes erőnkből
               össze kell fognunk a ránk törők ellen. Ők erőiket arra pazarolják, hogy a háború
               dühöngése közepette bennünket kisebbítsenek, megrágalmazzanak mindenféle hazug
               dologgal, nemzetiségeink elnyomásával és sok egyéb, ehhez hasonló, költött és hazug
               dajkamesével. De míg az utóbbiakban, a dajkamesékben, rendesen poézis is van –
               ezekben a koholmányokban csak alantas indulatból és érzelmekből származó csúnya
               piszkolódás található.</p>
            <p>Végre megelégelte uracskám is a dolgot. Azt mondta, ezt már ő sem tudja nyugodtan
               eltűrni, ölhetett kézzel nézni. Nekifeküdt és írt egy nagy könyvet, amelyben
               bemutatja írásban, nyom­tatásban a nagyközönségnek, a honfitársainak, hogy a háború
               alatt, mialatt fegyvereink együtt küzdenek, katonáink együtt vérzenek, hogyan bánnak
               el velünk, hogyan támadnak meg bennünket – részben alattomosan, részben nyíltan –
               saját szövetségeseink. Egész könyvtárra megy már a minket gyalázó iratok száma. Csak
               egy kis mutatvány mindegyikből, egy kis kóstoló elég ahhoz, hogy ökölbe szoruljon
               minden igaz magyar ember keze, fejébe tóduljon minden igaz magyar ember vére.</p>
            <p>De nem az volt az uracskám czélja, hogy ezt a sok sebből vérző, szegény országunkat
               még jobban felizgassa, felpiszkálja, nyugtalanítsa. Óh nem! Csak azt akarta elérni,
               hogy tudomást szerezzenek az emberek, a honfitársak erről az alattomos aknamunkáról,
               hogy azután kellő­képen tudjanak védekezni ellene.</p>
            <p>Mert mit ér az, ha mi az ő rágalmaikat, amelyek az osztrák és német lapokban,
               könyvekben látnak napvilágot és lelnek roppant elterjedést, – mi a mi magyarnyelvű,
               szűk körben olvasott ujságjainkban dementáljuk. Hiszen mi úgyis tudjuk, hogy nem
               igaz, amit rólunk írnak, minek azt még tárgyalásra érdemesíteni? Ott és azon a
               nyelven, amelyen a rágalom megjelent, ott kell a czáfolatnak is napvilágra
               kerülnie.</p>
            <p>Ha pénzbe kerülne is, sok pénzbe, az ilyen papírháború, de elő kellene azt a pénzt
               teremteni, mert tartozunk azzal magunknak, nemzetünk becsületének. A másik háború is
               sokba kerül nagyon – és mégis, bárhogyan és bárhonnan, előteremtik a pénzt, ha
               országunk épsége, terü­lete veszélyben van. Éppen úgy kell tudni pénzt szerezni arra
               a czélra, hogy megvédelmezzük nemzetünket a rágalom hadjáratától, amelyet –
               hihetetlen, de úgy van – még a szövetsé­ge­seink is indítottak ellenünk. Úgy látszik,
               uracskám ért az ilyesmihez, mert tanácsot adott, könyvében inditványt tett, hogy mint
               és hogyan kell védekeznünk?</p>
            <p>Egy szerény és kis csacsi kutyának nem való ilyen komoly és súlyos dolgokhoz
               hozzászólni – és nem is mernék arra vállalkozni, hogy gazdámnak indítványát, úgy,
               amint ő azt megírta, előadjam. De az fölösleges is. Mert szeretem hinni, hogy sokan
               azok közül, akiket érdekel népünk sorsa, jövője, aki hazafiasan gondolkodó ember,
               elolvasta a könyvét. A legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak arról és igen helyeselték
               a remédiumot, melyet a baj megszün­te­tésére ajánl. Több nagyeszű és műveltségű,
               előkelő pozícziójú, erős magyar hitű úriember magáévá tette az ideáját és bizottságot
               alakított az idea, az indítvány keresztülvitelére. Sőt még a mostani kormány tagjai
               is, akiknek pedig politikai felfogásban roppant ellenlábasa gazdám, megígérték, hogy
               mindenképen azon lesznek, hogy az eszme megvalósuljon.</p>
            <p>Ezen nincs mit csodálkozni, kérem. Hiszen én, ostoba kis kutya, az én parányi
               eszecskémmel is fel tudom fogni azt, hogy ez már igazán nem politikai vagy
               pártkérdés, hanem minden becsületes magyar és magyarul érző ember ügye, amelynek
               érdekében és keresztülvitelében mindannyiunknak erősen össze kell fognunk. Így tehát
               gazdám a kezdettel, könyvének első eredményével, meg volt elégedve. Hisz ő nem
               pályázott irodalmi babérokra, nem kívánt többet és mást, mint hogy az ügyet magát
               szolgálja, honfitársai figyelmét fölhívja a bajokra és azok orvoslását előmozdítsa.
               Egészen megkönnyebbült úgy ő, mint asszonykám, amikor könyvében megírta azt, ami a
               lelküket nyomta.</p>
            <p>Én meg büszke voltam nagyon. Hogy mire? Hát arra, hogy gazdám megemlékezett arról,
               hogy asszonykám volt az, aki őt eleinte mindezekre a bennünket bántó és sértő
               dolgokra figyelmeztette és ezért a könyvét neki ajánlotta. Ez jólesett nekem – a
               gazdám helyében én is így cselekedtem volna.</p>
            <p> </p>
         </div>
         <div type="chapter">
            <head>
              Tisztító vihar
            </head>
            <p>Nagy és kitörő volt örömem, mikor asszonykám a fürdőből hazatért. Igazán nem is tudom
               biztosan, miért nem vitt magával? Talán azért nem, mert nyár volt, nagy meleg volt,
               nem tudott kabátot fölvenni és így én nem utazhattam „belsőleg” a villamoson. Vagy
               talán azért sem, mert asszonykám persze a női uszodába járt, – ahová férfiakat nem
               bocsátanak be. Én pedig, ha négylábú is, de fiatal úr vagyok. De még az is meglehet,
               még arra is képesek az emberek, hogy megtiltják nekem a bemenetelt az uszodába, mert
               négylábú és kutya vagyok. Pedig úgy hallom asszonykámtól, hogy néha olyan zsivajt,
               lármát csapnak ott a kétlábúak, az emberek, a gyerekek, hogy az bizony rettenetes.
               Olyanra még én sem lennék képes, – még ha akarnám sem. Annyi azonban bizonyos, hogy
               ha ott lennék és látnám és hallanám ezt a neveletlen viselkedésüket, én bizony
               közéjük kiabálnék, mint ahogy mindig szoktam, ha illet­lenségeket látok és
               tapasztalok. Nem hiába mondta még akkor, mikor a német fürdőhelyen nyaraltunk, egy
               igen finom hölgy, egy német bárónő én rólam: „Bébi – a nevelő.” Én ugyanis mindig
               csendesen, illemtudóan viselkedtem. De ha valaki bejött lármázva, kiabálva, vagy
               valami kis fiu volt ott, aki pláne fütyölt a teremben, vagy ehhez hasonló
               neveletlenséget kö­ve­tett el, – akkor én bizony kieresztettem a hangom alaposan, így
               adtam megbotránkozásomnak kifejezést.</p>
            <p>Szerencsémre nem mindennap ment el asszonykám vizet látni. Úgy egyeztek meg
               gazdám­mal, hogy egyik nap elmegy az asszonykám, s akkor a gazdám marad otthon, –
               hogy kétségbe ne essem egészen a teljes egyedüllét miatt. S ezeken a napokon írta,
               azaz diktálta gazdám az ő könyvét. A másik nap volt az örömnap. Asszonykám maradt
               otthon és jártuk együtt az erdőket.</p>
            <p>Az erdő, a szép természet volt a vigasztalója a sok bosszúság közepette. Mert mi csak
               nyeltük önmegtagadóan, csendesen a mérget, a bosszúságot, a piszkot. Tűrtük, mert
               tűrnünk kellett, az álmatlanságot, a víztelenséget is összes kellemes
               következményeivel. S ez utóbbi volt a leg­súlyosabb momentum, a legnehezebben
               elviselhető asszonykám számára. Mert hát igaz, volt világ akkor is, amikor még nem
               volt vízvezeték a házakban. De hát akkor gondoskodtak egyéb tűrhető emberi
               berendezésről.</p>
            <p>Azonban valamely házban a vízbéli dolgokat vezetékre alapozni – és csakis erre – s ha
               ez nem szuperál, akkor semmi egyéb pótló intézményről nem gondoskodni, ez valóban
               nemcsak megdöbbentő, de egyenesen imponáló dolog egy „Szanatórium és
               vízgyógyintézet”-ben! Igen, ehhez bátorság, sőt, asszonykám úgy mondta, valóságos
               vakmerőség kell, hogy Buda­pesten, a fővárosban, merjenek egy intézményt
               szanatóriumnak nevezni, – mint ilyent föntar­tani, még pedig – amint uracskám valami
               igen furcsa szóval mondja – „kormányhatósági jóváhagyással”, még addig sohsem hallott
               óriási árakat kérni a vendégektől akkor, mikor, úgy mondja a többi vendég – és ezt
               tapasztaltuk mi is, – ez az állapot egészen krónikus! Mert vagy olyanok a hibák, hogy
               azokat legfeljebb huszonnégy órán belül ki lehet javítani, vagy be kell csukni a
               boltot. Mert, úgy véli asszonykám, vakmerőség kell ahhoz, hogy szanatórium czégére
               alatt ide csábítsanak betegeket, mikor az egészségügyi intézmények még egy kis vidéki
               kocsmának is szégyenére válnának!</p>
            <p>Ha egészséges ember jön ide, hát beteggé lehet magától ettől az állapottól. Mert hát,
               kérem, olyan közel még sincs az az erdő, – mondja asszonykám és tudom, sajnos, én
               is!</p>
            <p>Így azután megeshetik könnyen, hogy ha valaki hosszabb időt töltött ebben a
               szanatóriumnak nevezett intézményben, megérik egy – valódi szanatórium számára.</p>
            <p>Természetesen a villany is csak egyformán működött, ami azt jelenti, hogy igen
               gyakran sehogy sem. Már említettem, hogy a villanybeli hibákat mindig az Úristen
               villanyával mentegették, azaz azt mondták, hogy a vezetékbe beütött a villám.</p>
            <p>Pedig nem is volt magas a ház, nem is valami exponáltabb, magasabb helyen épült és
               zivatar sem volt annyi, ahányszor szerintük beütött a villám. Valahányszor tehát ezt
               a kifogást hallotta asszonykám – elmosolyodott. Halottam, amikor azt mondta
               gazdámnak:</p>
            <p>– Csodálatos, hogy az itt nyaraló, de főképen a távozó vendégeknek jámbor óhajtását
               ilyen rövid lejárattal, ilyen pontosan és gyorsan teljesíti az Úristen. Mert az itt
               nyaralók halkabban, a távozók annál hangosabban adtak ebbeli óhajuknak kifejezést,
               hogy: Üssön beléjük a mennykő!</p>
            <p>Szóval csak a jó, friss levegő, a szép vidék vigasztalta meg gazdáimat – no meg még
               valami. Valóban zavarban vagyok, hogyan írjam le azt, hogy mi volt ez a „még valami.”
               Szerény­ségem tiltakozik ellene, mert hát rólam van szó.</p>
            <p>Azt mondták, – mert én, kérem, csak őket czitálom, – hogy én nagyszerűen viselkedem!
               Mert ők abban bizakodtak, hogy egy csöndes szanatóriumban leszünk, ahol nem lesz se
               lárma, se zaj, szóval semmisem, ami az olyan élénk kis jószágot, mint amilyen én
               vagyok, izgatná és hasonló zajongásra ingerelné.</p>
            <p>– S vagyunk olyan lármában, – mondja asszonykám – amilyenben még sohasem voltunk,
               amilyent Bébi eddig még sohasem hallott és ő csendes és meg se mukkan. Most már
               kiállotta a tűzpróbát, most már elvihetjük őt bárhová, bármilyen lármás helyre –
               edzve van mindennel szemben.</p>
            <p>Nagyon büszkévé tett ez a dicséret. De igaz is, hogy jól helyt állottam. Eltűrtem
               minden reagálás nélkül, hogy a fejedelemkisasszonynak a kutyája egész nap, reggeltől
               estig, a szanatórium területén, a vendégek közt, az asztalok alatt szaladgál, –
               megtiszteli az összes virágokat, és sok egyéb hasonló dolgot cselekszik. Mialatt
               asszonykám délután pihenni szeretett volna, a balkonunk alatt vonított, ugatott.
               Milyen önmegtartóztatás kellett részemről, hogy ne válaszoljak neki! Ha rossz volt az
               idő és a csukott teremben ebédeltek a vendégek, akkor a kutya persze ott
               tartózkodott, ott ugrált föl a székekre. Már ezt persze csak asszony­kámtól tudom,
               mert engem soha, de sohasem vitt a vendégek közé vagy az étkezőhelyre asszonykám.
               Szóval éppen az ellenkezője történt annak, amit a fejedelem a lakásfölvételkor
               mondott: hogy sohasem engedik kutyájukat a szanatórium területére. Biz az kizárólag
               és csakis ott tartózkodott. S én mindezt hang nélkül, csendesen szenvedtem el.</p>
            <p>Elértük végre kintnyaralásunk nyolczadik napját.</p>
            <p>Úgy hallottam, hogy a politika nagy hullámokat vetett. Az izgalom, a kiváncsiság,
               hogy mi lesz ebből, becsábította gazdámat – kintlakásunk óta először – a városba, a
               klubjába. Hogy meg­tudja, hogyan állnak a kormány ügyei? Vajjon csakugyan megérünk-e
               ebben a rettenetes világégésben egy belső forrongást, amely szinte kómikusan hatna
               ilyen elementáris nagy eseményekkel szemben, ha nem kellene attól félnünk, – mondta
               asszonykám – hogy hazánkra és a magyar nemzetre nézve tragikussá válhatik
               következményeiben. Kiütik-e a hatalomra vágyók, a gyűlölködők – így mondta tovább –
               egy még az ellenségnek is imponáló vaskezű, becsületes, magyar érzésű és meggyőződésű
               ember kezéből a kormánypálczát? Kizárólag és csakis azért, mert vezérüknek nagy a
               személyes gyűlölete iránta, követői pedig nem tudják már türtőztetni hatalmi
               éhségüket. Hogy azután talán valami gyöngébb, talán kisebb tehetségű vagy kevesebb
               tapasztalatú, a magyarok dolgát kevesebb energiával és talán kevésbbé izzó
               fajszeretettel szolgáló ember vegye azt kezébe, nagy megnyugvására és gaudiumára úgy
               a külső ellenségnek, mint a kedves és szerető osztrák testvérnek.</p>
            <p>Szegény asszonykám, ilyen gondolatokkal tépelődve ült le ezúttal egyedül a
               vacsorájához. Azon töprengett magában, mily csodálatos, hogy vannak nálunk olyan
               nagynevű, kiváló elődökkel bíró és tagadhatatlanul nagytehetségű Herbertek, akik
               annyival jobban gyűlölik ellenfeleiket, mint ahogy szeretik hazájukat. Hogy még az
               ilyen rettenetes, válságos időben is, tudatosan, inkább vesztébe, izgalmas
               kormányválságokba döntik az országot, amely különö­sen most katasztrofális hatásúvá
               válhatik reánk nézve – semminthogy eltűrnék gyűlölt ellen­felük nevének, de vele
               együtt országunk presztizsének is hatalmas növekedését. Általános elismerését annak,
               hogy – sajnos, oly hosszú idő óta először – a háborúban a monarchia túlsúlya
               Magyarországon volt.</p>
            <p>Mialatt ezeken a minden magyarul érző emberre oly izgalmas dolgokon törte asszonykám
               a fejét, egyszerre csak asztala felé jött a „fejedelem.” Nem mondanék igazat, ha azt
               állítanám, hogy ennek a találkozásnak a bekövetkezése, melyet nyolcz nap óta
               szerencsésen elkerülni sikerült gazdáimnak, valami nagy örömmel töltötte volna el
               asszonykám szívét. Ezúttal azonban nem volt menekülés. Odalépett az asztalhoz azzal,
               hogy „baj van.”</p>
            <p>– Ugyan mi? – kérdi asszonykám.</p>
            <p>– Hát nagy panasz van a kis kutyára.</p>
            <p>– No, az lehetetlen, – mondja asszonykám nagy belső fölháborodással.</p>
            <p>És maga is megdöbbent a saját intuicziójától, hogy nemcsak a jóslata vált be – de még
               az időpontra, a nyolcz napra nézve sem tévedett!</p>
            <p>Szegény asszonykám, szinte reszketett a fölindulástól – mint mindig, ha valami nagy
               emberi aljassággal áll szemben. S így alig vetett egy pillantást abba a levélbe,
               amelyet elébe tartott a fejedelem s amelyben egy vendég panaszkodik én reám, hogy én
               megzavarom az éjjeli álmát s azzal a kérdéssel fejezi be levelét, hogy „való-e egy
               kutya szanatóriumba?”</p>
            <p>Asszonykám elképedt erre a szemérmetlenségre. Hogy éppen ő, a szanatórium tulajdonosa
               mer egy ilyen kérdést tartalmazó levelet elébe tenni, mikor az ő kutyája állandóan és
               csakis a szanatórium területén tartózkodik. Megérkezésünk első perczétől fogva mindig
               csakis a vendégek között láttam lábatlankodni, hallottam ugatni, sokszor még éjjel
               11-kor is, mikor a fejedelemkisasszony udvartartása a vendégek ablaka alatt vihogott
               és hanczurozott a kutyá­jukkal. Míg nekem igazán nem engedte meg asszonykám, hogy
               lábamat a szanatórium területére tegyem, – pedig nem tett erre nézve igéretet.</p>
            <p>Nem is szólok arról, hogy hiszen a derék „fejedelem” nagyon jól tudta, hogy engemet
               gazdáim magukkal fognak hozni. Hiszen jóformán énrólam tárgyaltak a leghosszasabban!
               Azt is jól tudta, hogy a levélnek egyetlenegy szava sem igaz. Hogy én valakinek az
               éjjeli álmát zavarom? Hiszen arról gazdáimnak is kellett volna tudniok, elsősorban
               asszonykámnak, aki még a légy röptétől is fölébredt. Soha senki ebben a
               szanatóriumban még a hangomat se hallotta. Szinte elfelejtettem volna egészen az
               ugatást, ha néha az erdőben, széles jóked­vem­ben és asszonykám felvidítására víg
               hanczurozás közben el nem ugattam volna magamat.</p>
            <p>Asszonykám nagy felindulásában még csak válaszra is alig akarta méltatni a
               fejedelmet, így hát röviden csak annyit mondott neki:</p>
            <p>– Aki ezt a levelet írta – valótlanságot írt.</p>
            <p>A „fejedelem” motyogott valamit, hogy „hiába, a hiba megtörtént” és
               elsompolygott.</p>
            <p>Vajjon ki írhatta ezt a levelet? Asszonykám kiváncsi volt rá, annak daczára, hogy
               biztosra vette, hogy az megrendelt levél. Szerette volna tudni, ki az a vendégek
               közül, aki az ilyesmire képes, aki az ilyen csúf dologra felhasználtatja magát. – Már
               másnap csakugyan kisült, hogy egy egészen fiatal ember volt, aki állandóan a
               „fejedelmi” család körül lebzselt, aki a kis­asszonnyal sétált, s most jön a java:
               aki a kisasszony kutyáját folyton a legnagyobb ugatásra ingerelte – és vele éjjeli
               zenét rendeztetett az aludni vágyó betegek és egyéb vendégek ablaka alatt. És ezzel az ifjúval iratta meg a fejedelem a levelet, ő diktálta
               neki az irodájában.</p>
            <p>Gazdám, ki aznap csak későn este jött haza, másnap reggel meg is mondta a
               fejedelemnek úgy magyarosan a véleményét, nehogy azt találja hinni valamiképen, hogy
               az én gazdáimat így be lehet csapni s felülnek a rendelésre készült levélnek. De –
               amint este meggyőződhettem róla – nem sok foganatja volt gazdám beszédének.</p>
            <p>Este a szobánk nyitott ablakán át hallom, hogy megszólítja a gazdámat. Én bizonyosra
               vettem, hogy ki akarja békíteni – azért, amit az elmúlt este asszonykám, no meg az
               igazság ellen vétett. Szó sincs róla. Talán még mindig azt gondolta, hogy engemet
               ürügyül felhasználva, gaz­dáimat kiszekirozhatja a szanatóriumból. – Vagy talán úgy
               vélte, hogy majd inkább el­hisszük neki, hogy az első, a tegnapi levelet egy vendég
               magától írta, ha felmutat gazdámnak egy másodikat – a főorvostól, amelyet ez a
               „fejedelem”-hez intézett, s amelyben tiltakozik az ellen, hogy a szanatórium
               területén kutya tartózkodjék. Hát már mindenki ellenem esküdött össze! – gondolom én
               magamban.</p>
            <p>Azért vagyok én egy csacsi kis állat, mert így gondolkozom. Bezzeg a gazdám mindjárt
               tudta, hogy ez a levél is csak megrendelésre készült. Lett is ebből aztán hadd el
               hadd!</p>
            <p>Én a gazdámat igazán nyugodt embernek ismerem – nem egyhamar jön ki a sodrából. De
               most már végképen elfogyott a türelme. Olyanokat mondott a fejedelemnek, amilyeneket
               eddig szemtől szembe talán nem igen hallott. Mert a legtöbb ember csak a háta mögött
               nyil­vánította véleményét róla, – de azután annál alaposabban.</p>
            <p>S mikor gazdám jól megmondta neki, amit felőle gondolt, – hozzátette, hogy majd fogja
               tudni a módját, hogy egy szanatóriumtulajdonos ilyetén eljárásával szemben magának
               elégtételt szerezzen.</p>
            <p>Erre egyszerre nagyon megszelídült a fejedelem. Magyarázatokba bocsátkozott, hogy
               gazdám őt félreértette. Ezt a levelet nem én miattam írták, hanem a
               fejedelemkisasszony kutyája miatt. No de meg is mutatja a lányának! Ha még egyszer a
               kutya a lábát a szanatórium területére teszi – nyomban lelövi!</p>
            <p>Szegény kis pajtásom, – gondoltam magamban. – Eddig mindent tehettél, amit csak
               akartál, – odamehettél, ahová csak tetszett neked, ugathattál, amennyit csak tudtál –
               s most egyszerre lelőnek, ha a lábad beteszed a szanatóriumba! No ez igazán szomorú
               sors.</p>
            <p>Nagyon kezdtem őt sajnálni. Hiszen ő nem tehet arról, hogy ilyen gazdákhoz került, s
               most ő bűnhődjék? No, ez nem igazság.</p>
            <p>Később aztán meggyőződhettem róla, hogy már megint kis butácska voltam, mert igazán
               nem volt rá ok, hogy kis pajtásomat így megsajnáljam. De persze én azt előre nem
               tudhattam.</p>
            <p>A heves és izgatott szóváltást asszonykám mégis megelégelte. És bármily
               önmegtagadásába került is, hogy beleelegyedjék ebbe a kellemetlen vitába, s
               bármennyire tartózkodott is eddig attól, hogy a fejedelemmel szóba álljon, most mégis
               szükségesnek vélte kimenni és lehetőleg gyorsan véget vetni ennek a kínos jelenetnek.
               Elmondta a fejedelemnek mindazt, amit itt nyolcz nap alatt tapasztaltunk, szenvedtünk
               és tűrtünk. Azt is, hogy fogadalmat tettünk, hogy panasz nélkül fogunk tűrni. És
               végül az ő jóslatát is elmondta asszonykám, – hogy engem fognak fölhasználni, még
               pedig nyolcz napon belül kapzsi czéljaik elérésére. – Lassankint végre a fejedelem
               fejében is kezdett világosság támadni. Rájött arra, hogy a kisded játék nem sikerült.
               S ha már elvesztette a játszmát, legalább is kereste a bűnbakot, akire minden hibát
               rákenhetne, s magát tisztára moshatná. Hogy ez neki nem valami fényesen sikerült, –
               ezt talán fölösleges mondanom. – Biztosította gazdáimat, hogy semmi kellemetlenségben
               sem lesz részük többet. Igyekezni fog, hogy mindenben kedvünkre járjon.</p>
            <p>Kénytelen vagyok bevallani, hogy – amennyire már tőle és természetétől telt –
               törekedett is erre.</p>
            <p>Míg ellenben a kis kutya, akit lelövéssel fenyegettek az első lépésnél, melyet a
               szanatórium területére tesz, vidáman szaladgál továbbra is mindenütt. Már most nem
               tudom – ő-e az vagy csak az árnyéka? Egy élő vagy egy – agyonlőtt kutya-e az, aki
               mindennap a balkonunk alatt „fensterpromenádot csinál” nekem, a megfelelő
               hangversennyel súlyosbítva?</p>
            <p> </p>
         </div>
         <div type="chapter">
            <head>
             A szent konjunktura
            </head>
            <p>A nagy vihar után szélcsend következett. Én azonban ettől az időtől kezdve, még
               inkább, mint eddig, kedveltje lettem a „szanatórium”-nak. Mindenki engem beczézett,
               mindenki örült, ha hozzája mentem, ha elfogadtam egy-egy darabka czukrot a kezükből.
               Úgy látszik, hálásak voltak irántam a vendégek, mert nekem köszönhették, hogy
               végre-valahára valaki szemébe mondta meg a „fejedelem”-nek azt, ami az ő lelküket is
               nyomta, és amit még alaposabban és energikusabban mondogatták – egymás között az ő
               háta mögött.</p>
            <p>A hónap végével nagy változás következett be a publikumban. Sok új vendég jött, most
               már a felemelt áruak. És csodálatos, – mondta asszonykám – amennyire emelkedtek az
               árak, annyira sülyedt a színvonal. Három évvel ezelőtt teljesen érthetetlen és
               hihetetlen lett volna ez a dolog. Most egy szó megmagyarázza. Ez a, sajnos, mindig és
               mindig visszatérő refrén: a háború!</p>
            <p>Most már jóformán kizárólag a hadseregszállítók és egyéb privát és czivil uzsorások
               töltötték meg a szanatóriumot. Asszonykám pedig roppantul haragszik ezekre. Azt
               mondja, hogy egy rangba állítja őket a hazaárulókkal. S igaza is van! Mert
               valamirevaló ember, ha nem is úri, ha nem is művelt, de csak némileg jólelkű, hát nem
               vállalkozik az ilyesmire. De ezek a lelketlen pinczelakók a háborúban is csak üzletet
               láttak és minden skrupulus nélkül a leghajmeresztőbb üzleteket csinálták.</p>
            <p>Asszonykámat módfelett izgatta, ha ezekre került a beszéd sora. Eldugják a portékát,
               még a háború előttit is, kikoplaltatják a szegény, agyongyötört közönséget, – hogy
               azután tizszeres, húszszoros, vagy esetleg százszoros áron adjanak túl az eldugott
               árúkon. Uzsora, kapzsiság minden vonalon, toronymagas hatványon, – mondja asszonykám.
               S ekkor azután, mikor már sikerült az üzlet, mikor már megszedték magukat, mikor már
               kiszipolyozták felebarátaik vérét, erejét, akkor azután gyorsan-gyorsan – kiélvezni
               az életet, bármibe kerüljön is. Sőt mentől többe kerül, annál nagyobb az élvezetük.
               Az a tudat édesíti meg, hogy ezt csak ők szerezhetik meg maguknak, mert van pénzük,
               sok pénzük! Hát itt bizony, ezen a helyen, bőséges részük lehet ebben az élvezetben.
               De hogy aztán a magunkfajta embereknek, – így fejezte be asszonykám – akik már
               gyermekkorukban némi neveltséggel, kulturával bírtak, később pedig elsajátították a
               műveltség kisebb-nagyobb fokát, micsoda kínokat okozhat az ilyen környezet – azt el
               lehet képzelni.</p>
            <p>Asszonykám persze sohasem kereste föl az úgynevezett közhelyiségeket, társalgót,
               olvasót vagy játékszobát. Vagy a szobájában töltötte el idejét, vagy az erdőben
               voltunk. Neki azonban az étkezésekhez mégis csak le kellett mennie, vagy az
               étterembe, vagy pedig szép időben az étkező-terraszra. Külön kis asztaloknál ültek
               itt ugyan a vendégek, de mégis elég közel ahhoz, hogy asszonykámnak elmenjen az
               étvágya az ételtől, – megundorodjék az egész mai élet­berendezéstől, mindentől, amit
               maga körül lát.</p>
            <p>Én ehhez persze megint nem értek, mert hát én egészen másképen eszem, mint az
               emberek. Nekem a nyelvecském kell a folyadékokhoz, a nagyobb, keményebb falatokkal
               végeznek apró, fehér, de éles, hegyes fogacskáim. Míg az emberek különféle
               eszközökkel esznek. Azzal vesződnek, hogy a tányérukon szétdarabolják az ételüket
               késsel, villával és csak azután viszik a szájukba.</p>
            <p>Hát bevallom őszintén, hogy mi kutyusok nem mernénk így enni, nem mernénk az előttünk
               levő étellel ilyen sokáig játszani, mielőtt a szájunkba kapnók. Mert bizony nagyon
               könnyen megeshetnék, hogy valamelyik élelmes pajtásunk – akit nem neveltek még így
               ki, – elkapná az orrunk elől a falatot.</p>
            <p>Úgy látszik, az emberek, – így vélem én, így okosodom el asszonykám beszédén, – nem
               az ételt kapják el egymás tányérjáról és orra elől – hanem inkább a pénzt, amellyel
               ezt meg­szerzik. S ha már a pénzt megkaparították, az evésnél – békében hagyják
               egymást. Vannak azonban, úgy hallom, mégis az emberek között is olyanok, akik talán
               még akkor is féltik a falatot embertársaiktól, amikor már a tányérukon van.</p>
            <p>Ezek bizonyára úgy szerezték a pénzüket, hogy okuk van félni attól, hogy még a rajta
               vásárolt falatokat is mások fogják előlük el- és visszakaparítani. Az ilyenek azután
               egyszerre meg­feled­keznek arról, hogy ők emberek s hogy rájuk nézve más szabályok és
               törvények kötelezők, mint mireánk, oktalan négylábúakra.</p>
            <p>Így például hallottam, mikor asszonykám mesélte, hogy egy hölgy, akinek keze telisded
               tele volt gyűrűvel – (ezzel az emberek vagyoni állapotukat óhajtják fitogtatni!) –
               olyan mohóság­gal mászott bele mind a tíz gyűrűs ujjával az ételbe, mondhatni olyan
               bájosan négykézláb evett, hogy asszonykámból a lenyelt falat is kifelé kívánkozott.
               Mert hát kérem, ha engemet lát asszonykám ilyenformán enni, attól nem lesz rosszul –
               az egészen más dolog. De hát, hogy mást ne mondjak, sok más egyéb különbséget ne
               soroljak föl – mi nem is rakunk ujjainkra, melyekkel az eledelünket, a csontocskákat
               lefogjuk – csillogó gyűrűket, villogó gyémántokat! Vagy például megesik az is, hogy
               mi az utczán intézünk el egész nyiltan egyet-mást, privát dolgainkat, vagy esetleg
               családi ügyeket is – ezen nem botránkozik meg senkisem. De még nekem, kis kutyának is
               szörnyű elképzelnem, hogy mi lenne, ha egyszer egy kétlábú felsőbb­rendű lénynek, egy
               embernek jutna eszébe ilyesmit cselekedni?</p>
            <p>Ettől az időtől fogva, mikor asszonykám ezt a hadimilliomosi evésmódot látta,
               föltette magában, hogy nem néz se jobbra, se balra, megeszi az ebédjét és
               hazamegy.</p>
            <p>Igen ám, de ha nem nézett és nem látott is: hallott, ha akart, ha nem. S amit
               hallott, annak a beszédnek olyan volt a melódiája, hogy a szövegre már igazán nem
               volt kiváncsi. Én sem tudom megérteni, hogy némely ember miért énekel beszéd helyett,
               miért énekel még akkor is, amikor eszik? Az igen fáradságos és tüdőrongáló dolog
               lehet, hát akkor miért, ugyan miért teszi?</p>
            <p>Kiváló finomak voltak Istennek megszentelt napjai, az ünnepnapok és a vasárnapok.
               Asszony­kám Budapesten született és ismeri is persze elég jól a szülővárosát. Van
               azonban egy nagy és nevezetes tere, amelyet asszonykám sohasem kívánkozott megnézni.
               Most bosszúból a tér jött el hozzá – a Teleki-tér. Eljött, minden ünnep és vasárnap.
               Mikor az itt „üdülőket” a hozzá­tartozóik fölkeresik, mikor megszerencséltetik
               látogatásukkal a szanatórium berkeit, akkor tisztára itt van az egész Teleki-tér –
               bennszülöttestől, kinnszülöttestől, gyerekestől, mindenes­től!</p>
            <p>Óh, ezek a gyerekek! Hát én amúgy sem rajongok értük valami nagyon. Egészen
               különösnek találom, hogy az embereknek olyan fura – és azt hiszem, az igazságnak nem
               egészen meg­felelő fogalmuk van róluk. Azt tartják, hogy a gyerek jó és ártatlan – és
               még tudja Isten miféle kiváló és szép tulajdonságokat ruháznak reá. Én bizony ebből
               egy betűt sem hiszek.</p>
            <p>Bocsássanak meg és ne tartsanak szerénytelennek, ha azt mondom, hogy ebben az
               esetben, tapasztalataim révén, megvan nekem a saját külön véleményem e dologról, az
               asszonykámmal meg a világgal szemben. Én úgy vélem, hogy amint az emberek között van
               jó és rossz, nemes és gonosz, éppen úgy megvannak kicsiben ezek a tulajdonságok a
               gyermekekben is. Amint hogy a gyermeknek a teste, annak minden része, kicsiben,
               fejletlenül, de ugyanolyan mint a felnőtté – éppen úgy megvannak, azt hiszem, a lelki
               tulajdonságok, hajlamok is csírájukban már a gyermekben is. Legfeljebb, hogy a
               felnőtt jobban tudja palástolni csúnya tulajdonságait, a gyermeknél pedig
               mesterkéletlenebbül, nyíltabban kerülnek napvilágra.</p>
            <p>S minthogy, sajnos, – sokszor hallottam már – több a rossz szivű ember, mint a nemes
               és jóságos, a gyermeknél ugyane tapasztalatokat lehet tenni, sőt tettem is. Némelyik
               – igen kevés – szeretettel közeledik felém. A legtöbb azonban örül, ha bosszanthat,
               ha valami akadályt az utamba gördíthet, ha megijeszthet, – ha mással nem: hát nagyot
               toppant elémbe a lábával. – Volt olyan is már, aki kővel dobált utánam, csak a jó
               Isten óvott meg attól, hogy el nem talált. Sőt az is megtörtént már velem, hogy felém
               rúgott, és ha asszonykám, – akit a jó Isten áldjon meg, hogy annyira vigyáz reám – el
               nem ránt idejekorán, hát nem tudom, hogy itt lennék-e ma, s megírhatnám-e életem
               történetét?</p>
            <p>Már most tessék őszintén megmondani, hogy van-e ebben jóság vagy ártatlanság, egy
               ilyen piczi kis kutyát, mint amilyen én vagyok, ok nélkül támadni, bántani, testi
               épségét, sőt még életét is veszélyeztetni?</p>
            <p>Én biz’ azt hiszem, hogy azok a gyerekek, akik velem szemben így viselkednek, azok
               bizony nem jók, sőt rosszak. De azt is merem állítani, hogy azokból felnőtt korukban
               sem lesz valami jó ember. Mert ahogy most arra törekszenek, hogy engem bántsanak,
               engem kínozzanak, anélkül, hogy én a legcsekélyebb okot is adtam volna rá – felnőtt
               korukban és embertársaikkal szemben sem fognak valószínűleg valami nemesen érezni és
               cselekedni!</p>
            <p>Sőt most ötlik eszembe, hogy talán éppen az ilyenekből, akik már gyermekkorukban, és
               még hozzá egy ártatlan kis kutyával szemben, ilyen lelketlennek mutatkoznak – ezekből
               lesznek talán azok az emberek is, akikre az asszonykám úgy haragszik: a
               portékaeldugók, a hadi­uzsorások, a tisztességes emberek vérén, erején hízók és
               gazdagodok! A kis gyerekből lesz a nagy ember, a kis szívtelenségből lesz a nagy
               gonoszság.</p>
            <p>Én bizony elkerülök messziről minden gyereket, akit csak látok, akivel csak
               találkozom. Mert hogy tudjam én azt megítélni a távolból, én kis buta kutyus, hogy
               melyik a jó és melyik a rossz? Inkább elkerülöm az egy jó gyereket is, semhogy a sok
               rossz kínzásának kitegyem magam.</p>
            <p>Nagy figyelemmel hallgattam azonban, ha asszonykám róluk beszél. Talán megint hallok
               valami újat róluk, megint bővítem ismereteimet. Nagyon füleltem tehát, mikor
               asszonykám egy vendége előtt fejtegette nézeteit a háború hatásáról – a gyermekekre.
               Azt mondta, hogy ezek most egészen különös fogalmat alkothatnak maguknak a világról
               és annak folyásáról.</p>
            <p>Asszonykáméknak gyerekkorukban teher és borzalom volt a háborúkat tanulni, az
               évszámo­kat bemagolni – az érzékenyebb, lányosabb lelkületüeknek iszonyat is.Ezeket a gyerekeket az élet arra tanítja meg, hogy a háború
               nagyszerű, fölséges dolog. Ezek azt tudják, hogy eddig ott éltek a pinczében, a zsír,
               a hagyma, a szalonna közvetlen közelében. Egy sötét oduban, – mentől többen voltak,
               mentől számosabb volt a família, annál szűkebb helyen. Mert csodá­latos módon ezeknél
               a helyszűke és a szaporodás mindig egyenes arányban áll.</p>
            <p>És egyszerre jött a nagy, a szent, a nekik mindenekfölött jótékony háború és a
               portéka mind a legmagasabb uzsoraáron került a napvilágra, csakúgy, mint a pinczelakó
               az első emeleti nagy és fényes lakásokba. Az ószerestől szerzett rozoga, piszkos és
               rongy bútor visszakerült az ószereshez. Az első emeleti fényes lakásba pedig jött az
               ezúttal hivatalosan réginek mondott, sok új tákolmány, Louis XIV., Louis XVI.-nak
               nevezett bútor, kép, szőnyeg. Mert hogy ők: ott a pincze sötétjében nem nagyon
               csiszolhatták ízlésüket, az az egy bizonyos. No már most itt a sok pénz, mutatni kell
               a világnak, hogy ők is itt vannak. Főképen pedig és elsősorban a még „meg nem
               érkezett” kollégáknak, hogy mire vitték ők – a szent konjunktura segítségével. S
               miután ők maguk minden hozzáértés, minden tudás és ízlés híján, ugyancsak nem
               tudnának valami csak félig-meddig is elfogadható dolgot rendelni, produkáltatni, –
               megbíznak a régi franczia királyok ízlésében. A mi nekik jó volt, a régi királyoknak
               – az talán jó lesz a mostani uzsorásoknak is, akik azt képzelik magukról, hogy most
               ők is királyokká lettek.</p>
            <p>Az eddigi liptóisajt-vacsora helyett a boltok legraffináltabb csemegéi szerepelnek
               asztalukon, amelyek ma csak az ő erszényeik számára hozzáférhetők. Árban, húsban és
               zsírban a leg­súlyo­sabb liba nekik terem. Libamájon hizlalják csemetéiket. Hát csak
               természetes, hogy ezeknek emlékezetében a háború mint valami jótékony és igen szép
               dolog fog fönmaradni, amely a legpiszkosabb nyomorúságból, ha nem is a legtisztább,
               de külsőleg a legfényesebb jóléthez juttatta őket. Micsoda boldogság lehet elmondani
               azt is, hogy itt laknak, ebben az áráról hírhedt „szanatóriumban”! Már az is az
               élvezetek közé tartozik, hogy a rokonság, aki még nem egészen „arrivé”,
               eldicsekedhetik vele, hogy „kimegyünk vasárnap a bácsihoz, a nénihez az X.
               szanatóriumba – mert ők ott laknak!”</p>
            <p>Ezeket mondta el asszonykám a háborúról – a gyermekkel kapcsolatban. És én
               elgondol­koz­tam. S arra a megállapodásra jutottam, hogy talán ezeknek a
               körülményeknek – a háború mindent fölforgató hatásának is van része abban, hogy olyan
               sok a vásott és rossz gyerek. Egy részük talán azért ilyen, mert a háború
               megfosztotta őket a családfentartótól, a keresőtől. Az apa bevonult, az anya
               kénytelen hát a kenyeret megkeresni, s nem ér rá a gyerekére fel­ügyel­ni. Egy másik
               kategóriájuk pedig az, amelyről asszonykám beszélt – az itthonmaradottak gyerekei.
               Ezeknek szülei megküzdötték itthon a maguk háborúját. Nem a frontra mentek az
               ellenség ellen, – hanem itthon a honfitársak ellen vonultak ki. S mikor számukra
               szerencsésen befejeződött a háború, együtt van már a nagy vagyon, akkor kisebb
               gondjuk is nagyobb, mint csemetéik tisztességre tanítása. A szülők kiélvezik mindazt,
               amit a pénz csak nyujthat – a gyermekeket a vagyon előnyei mellett még a
               rakonczátlankodás örömeitől sem fosztják meg.</p>
            <p>Az egyik tehát neveletlen, mert szülei szegények, gondtól terhesek, s nem érnek rá
               fölötte őrködni. A másikat a hirtelen jómód, a sosem remélt dús élet teszi
               pöffeszkedővé, nevelet­lenné. Úgy látszik, hogy az igazán jól nevelt úri gyermek
               elvész ennek a két kategóriának az áradatában. S így én sem vagyok képes irántuk való
               érzelmeimen változtatni. Vagy elkerülöm őket, mint eddig, vagy ha ez nem sikerül, s
               ők támadnak – megemlegethetik majd az én véde­ke­zésemet is!</p>
            <p> </p>
         </div>
         <div type="chapter">
            <head>
              „Víz van – víz van!”
            </head>
            <p>Egy szép napon azt hallom, hogy az asszonykám valami előttem egészen ismeretlen,
               idegen hangzású szót kiabál, azt hogy:</p>
            <p>– Heuréka, heuréka, víz van, víz van!</p>
            <p>Olyan büszkén hangzott e kiáltás asszonykám szájából, mint ahogy mesélni hallottam,
               hogy a boldogult Kolumbus Kristóf kiabálta egyszer ilyen örömtelten: „Föld! Föld!”
               Azt mesélte asszonykám, hogy nagy volt akkor az örömük az embereknek és hogy
               iszonyúan ünnepelték Kolumbust, és hogy a szegény utódoknak még ma is be kell
               magolniok gyermekkorukban, hogy ez a nevezetes ember mikor született, hogy és mint
               élt, melyik királynő bocsátotta hajóit rendelkezésére stb. stb. – míg ahhoz a nagy és
               dicső eredményhez jutott, hogy felfedezte Amerikát!</p>
            <p>Édes Istenem, sóhajtja asszonykám, az Úrnak 1917. évében, a legborzasztóbb emberölés,
               gyilkolás, műkincsek és vagyonok pusztulása, női szerető szívek megszakadásának
               harmadik esztendejében – vajjon ma is olyan nagyon ünnepelnék-e Kolumbus Kristófot,
               hogy föl­fedezte Amerikát?</p>
            <p>Azt az Amerikát, amely már a kimerülés szélén levő, a már-már megtört antantnak
               odanyujtja a segítség reménysugarát? (Azóta sajnos a segítséget is.) Biztatja a
               kitartásra, tüzeli, ösztönzi – segítséget igér, hogy csak tartsanak ki, utasítsák
               vissza a békejobbot, folytassák a pusztítást, az öldöklést a végtelenségig – Európa
               színe-java nemzeteinek a kölcsönös végkimerüléséig.</p>
            <p>De hagyjuk ezeket a borzalmakat, melyekre jobb nem gondolni, róluk nem beszélni. Mert
               sajnos – így mondja asszonykám – töprengéssel, beszéddel az ember úgy sem segít a
               rette­netes állapotokon, csak magát emészti, idegeit, álmát teszi tönkre vele.</p>
            <p>Térjünk inkább vissza a vízhez, amely oly nagy örömet szerzett. Pedig ez az örvendező
               exkla­máció nem, mint hinni lehetne, valahol a Karszt szikár, kopár, naptól perzselt
               szikláinál támadt, sem pedig szegény katonáinknak valahol a világ végén, valami nagy
               pusztaság köze­pette épített fedezéke mellett. Óh nem! Egy Budapest székesfővárosának
               területén levő Szanatórium és vízgyógyintézet-ben hangzott
               el.</p>
            <p>Hogy a többi vendég mióta nem látott vizet a vízgyógyintézetben, azt mi bizony nem
               tud­hat­juk. De hogy mi – így mondja asszonykám – három hete vagyunk már ennek a
               szanatórium­nak boldog lakói, s azóta epekedünk ez után a nedű után, melyről már a
               régi görögök megállapították, hogy mindennél jobb – az egyszer bizonyos.</p>
            <p>Így jut az ember ebben a szomorú világban váratlan örömökhöz – mondja asszonykám.</p>
            <p>A világ legtermészetesebb dolga lenne, ha egy vízgyógyintézetben semmit sem látnánk
               annyit, mint vizet. Minthogy azonban hetek óta még a nyomát sem láttuk a
               szanatóriumban, – (mert az uszodában persze volt része benne asszonykámnak) – tehát
               kitörő nagy és általános az öröm, hogy végre itt is szemünk elé került.</p>
            <p>Én úgy gondolom, hogy a többiek, az öreg asszonyok, emberek például, akik nem jártak
               uszodába, mint asszonykám, talán nem is tudták eleinte, hogy micsoda folyadék az, ami
               a csőből csöpög – úgy elszoktak már tőle.</p>
            <p>Jó pár napig e ritka és örvendetes esemény hatása alatt állott a szanatórium
               közönsége. Nem győztek betelni a vízzel, mert oly sokáig nem élvezhették és mert
               alapos volt a félelmük, hogy nem túlhosszú ideig fog tartani a dicsőség.</p>
            <p>Én részemről igazán nem tudom megérteni, hogy mit akarnak az emberek attól a víztől?
               Annyira búsulnak, ha nincs, olyan roppantul örülnek, ha van, – ugyan miért? Igaz,
               hogyha szomjas vagyok, nekem is jól esik a víz, s ilyenkor igen szívesen megiszom. De
               bizony nem esem kétségbe, ha a fürdő- és mosdóvizet sohase látom is. Nem valami
               kellemes az, amikor egy nagy, vízzel telt lavórba beledugnak. Mindig attól tartok,
               hogy még a szájamba is bele­folyik az a szappanos víz. Már pedig én a vizet csak
               akkor szeretem inni, ha szomjas vagyok – s akkor is mindenesetre csak szappan nélkül.
               Igaz, hogy nem túlgyakran terhelnek engem a fürdővel. Naponta legalább négyszer
               megkefélnek, megfésülnek, borszesszel és kölni vízzel is gyakran lemosnak. Ezeknél a
               folyadékoknál az a jó rám nézve, hogy nincs belőlük olyan sok, mint a vízből. Nem
               öntik ki lavórba, csak egy kis spongyára s azzal mosnak meg engem. A hátrányuk pedig
               a vízzel szemben, hogy valóságos merénylet ez az én kicsi, de annál finomabb
               szaglóérzékkel megáldott orrocskám ellen. Ha csak közel ér is hozzá a spongya, hát
               prüszkölök, ahogy csak tudok.</p>
            <p>Még alig csillapodott le a nagy öröm azon, hogy a vízvezetéki csövek megkezdték
               hosszú idő után, de valószínűleg, igen rövid ideig tartó működésüket – már újra
               zsongani kezdett a szanatórium közönsége.</p>
            <p>Asszonykám azt mondta, hogy forradalmi a hangulat. Persze az ellátás miatt, mondja ő.
               Azért mondja, hogy persze, mert szomorú hajléktalanságuk első esztendeje alatt
               módjában volt kitapasztalnia, hogy az embereknek a gyomruk az Istenük. Hogy a tüdejük
               milyen elbánásban részesül, tehát hogy a tisztasággal hogy állunk, vagy hogy az
               idegeiket hogy és miként kímélik meg, van-e alvásra lehetőség vagy sem, ez mind
               másodrangú kérdés náluk. S ez aztán az oka, hogy penzióink, hoteljeink olyan nagy
               tisztaságot, rendet tartanak – mondja asszony­kám. Sőt, hogy még egy magát
               szanatóriumnak nevező intézmény is fönn tud állani – ilyen ázsiai állapotok
               mellett.</p>
            <p>Azt szokták mondani, hogy minden országnak olyan a kormánya, mint aminőt megérdemel.
               Asszonykám mindig azt mondja, hogy egy hotelnak vagy penziónak olyan a rendje és
               tisz­tasága, aminőt a – lakói megérdemelnek. Hiszen ezek a díszes helyek, most pláne
               a háborús elbizakodottság paroxizmusában, még azt sem nyujtják, még távolról sem,
               amit az emberek tőlük hangosan követelnek. Hát természetesen még kevésbbé törődnek
               azzal, amire a vendégek maguk sem vetnek túlságos súlyt.</p>
            <p>Ami pedig az ellátást illeti, hát az én asszonykám belátással bíró, objektív és
               igazságos asszony, és így tudja, hogy most minden eleséget nagy nehézséggel lehet
               csak beszerezni, így tehát még a legjobb akarat mellett is előfordulhat néha valami
               hiány. Azt is tudja, hogy az uzsoraárak már a nyers anyagnál a piaczon kezdődnek. De
               emiatt már kevésbbé sajnálja a penziók és vendéglők tulajdonosait asszonykám. Mert
               azt már szomorú tapasztalatból tudja, hogy ezt a rettentő nagy árat nemcsak
               áthárítják a vendégre, de megtoldják a nagy áraknak megfelelő nagy hasznukkal is. S
               mindezt csak a szegény fogyasztó vendég fizeti meg.</p>
            <p>Asszonykám úgy véli, hogy páratlan az az indolenczia, amelyet a mi közönségünk ez
               irány­ban tanusít s ez sehol, semmi más nemzetnél föl nem lelhető. Megint csak a Pató
               Pálság – a saját kényelmének szeretete az oka. Nem akar följelentésekkel fáradni,
               bosszankodni, föl­izgatni magát – inkább fizet a lehetetlenségig, erszénye
               végkimerüléséig.</p>
            <p> </p>
         </div>
         <div type="chapter">
            <head>
               Gyermekek és mamák
            </head>
            <p>Azzal, hogy az ebéd egyszer-másszor kevésbbé volt jó, mint rendesen, vagy hogy a
               szakács úr, akire nagyon büszke volt a „fejedelem”, néha egy kicsit kisebbre szabta
               az egyes porcziókat, azzal asszonykám nem sokat törődött. Ezek a dolgok nem izgatták
               föl őt valami túlságosan. Annál inkább azonban a csend és nyugalom ellen az emberi
               idegzet kárára elkövetett merényletek. Például közvetlenül a vendégek, a betegek
               ablaka előtt terült el az a tágas, kopár – se fűvel, se virággal be nem ültetett
               hely, melyet asszonykám tennisz-pályának mondott. Én már azon is nagyon csodálkoztam,
               hogy ha mindenütt van fa, bokor, sőt némely helyt még virág is ültetve, miért hagyták
               éppen ezt az egy darabka földet ilyen csúnya kopáron. Asszonykám megmagyarázta, hogy
               ide gyerekek jönnek játszani, s így ha lenne is fű vagy virág oda ültetve, hát
               szegényeket összetaposnák. Nem is kellett sokáig türtőztetnem kíváncsiságomat,
               csakhamar kitapasztalhattam, hogy mit művelnek ott a gyerekek. Hát valami­féle
               labdákat dobáltak – de főképen kiabáltak.</p>
            <p>Valóban erősen kellett magamon uralkodnom, hogy le ne rohanjak közéjük rendet
               csinálni, esetleg szétkergetni őket. Eszembe jutott azonban a fogadalmam, hogy ebben
               a szanatórium­ban mindent el fogok tűrni csendesen – és hallgattam, bármily nehezemre
               esett is. De roppan­túl igazat adtam asszonykámnak, mikor a vendégeinek mesélte, hogy
               mégis csak szörnyüség, hogy egy szanatóriumban, ahol súlyos betegek és főképen
               nyugalomra szoruló emberek vannak, közvetlenül a ház elé csinálnak egy tenniszpályát,
               ahol a gyerekek reggeltől estig üvöltenek, mint az indiánok.</p>
            <p>De úgy véltem, hogy a „fejedelem” nagyon szeretheti a lármát – jól eshetik neki. Mert
               nem érte be annyival, amennyit a szanatóriumhoz tartozó, vagy ott látogatásban levő
               gyermekek tudtak produkálni, hanem a környékről mindenfelől összegyűjtötte a
               lányokat, fiúkat – és azokat is erre a térre bocsátotta, hogy ők is ottan labdázva
               rikoltozzanak. Míg aztán egyszer rájöttem, gazdáim beszédére fülelve, hogy a
               „fejedelem” nem is annyira a lármát szereti, mint inkább a pénzt – s azért gyűjti
               össze a lányokat, fiúkat a környékről is és engedi meg nekik, hogy ott lármázzanak és
               labdázzanak, mert azok pénzt adnak neki ezért. Igen ám, de most meg már azt nem
               értettem, hogy ezek a kisebb-nagyobb gyermekek miért fizetnek azért, hogy ők éppen
               itt lármázhassanak – mikor volt bőven erdő, mező a közelben, ahol azt ingyen
               megcselekedhették volna.</p>
            <p>Lassanként rájöttem ennek a talánynak a nyitjára is. Az emberek szeretik a
               különlegességeket, a rendkívüli dolgokat, s azokat szívesen meg is fizetik. No már
               pedig kell-e annál külön­legesebb és rendkivülibb dolog, mint hogy egy
               szanatóriumban, súlyos betegek ablaka előtt legyen szabad játszani, kiabálni a
               tulajdonos felhatalmazásával és beleegyezésével?</p>
            <p>De a „fejedelmet” még ennyi lárma sem elégítette ki, vagy talán az érte járó összeget
               keve­selte, mert gondoskodott újabb és még alaposabb lármázókról. Ezzel is
               bizonyítani akarta, hogy ez a szanatórium igazán bővelkedik minden téren és vonalon –
               rendkívüliségekben.</p>
            <p>Aminthogy asszonykámtól hallottam, hogy a takarítási rendszerük egyetlen a maga
               nemében, a tennisszező tér a betegek ablaka alatt nemkülönben – úgy az is igazán nem
               mindennapi dolog, hogy egy szanatóriumban egészen apró gyermekeket kvártélyozzanak
               be. Még pedig kezdetnek egyelőre két olyan gyermeket, akik példát statuáltak az
               emberi tüdő erős és elasztikus voltáról – így mondta asszonykám.</p>
            <p>Hogy mindkettőt egyformán élvezhessük, hát egyiket alattunk a földszinten, a másikat
               fölöttünk a második emeleten helyezték el. Néha egyenként, máskor meg együtt
               üvöltöztek – sokszor órákig.</p>
            <p>Azt mondta asszonykám, hogy sokszor csodálkoznia kellett, hogy az Úristen ilyen csöpp
               emberi lénynek mennyi erőt, mennyi ellentállást adott. S ha egy bűnös földi halandó
               arra merne vetemedni, hogy az Úristennel pörbe szálljon, hát akkor megkérdezné tőle,
               hogy ha már ilyen csöppségeket annyi erővel, ilyen rettentő hangfölösleggel bocsátott
               az élet útjaira – s a szanatórium szobáiba – miért nem gondoskodott nagy
               igazságosságában arról is, hogy az alattuk és mellettük és fölöttük lakó emberiség
               ennek megfelelő kondiczióju idegekkel rendelkezzék, hogy ezt a néha szólóban, máskor
               duettban rendezett hangversenyt lehetőleg kibirja.</p>
            <p>Mert így bizony nem csekély kínokat állnak ki a betegek. Egy szívbajos úrhölgyet,
               asszony­kámék szomszédját, egészen beteggé tette egy ilyen duett, amelyet egy órán
               keresztül foly­tatott a két csemete éppen akkor, amikor ő orvosi rendeletre délutáni
               pihenőre tért. Úgy-e, kérem, most azt tetszik gondolni, s azt kérdezni, hogy hol volt
               ennek a két kis csemetének az édesanyja, aki hivatva lett volna egyrészt arra, hogy
               megakadályozza drága gyermekét abban, hogy tüdejét idő előtt tönkretegye, de másrészt
               arra is, hogy a többi vendéget, illetőleg beteget megkímélje e szörnyű produkczió
               végigélvezésétől?</p>
            <p>Asszonykám úgy vélte, hogy ő velem együtt igen naivul gondolkozott, mikor az anya
               hiva­tását és kötelességét ennyire túlbecsülte. Mert igenis, a földszinti gyermeknek,
               aki főképen a nappalt használta föl végnélküli, hatalmas hangversenyére, ott volt az
               öreg paraszt dadáján kívül az „édesanyja” is. De amint asszonykám megmagyarázta
               valakinek, ez a szegény asszony igazán nem foglalkozhatott a gyerekével. Igaz –
               mondta asszonykám, – hogy itten nincsen háztartása. Tehát nem kell bajlódnia a háború
               okozta rettentő nehézségekkel a beszerzés körül, sem a most minden fegyelmet
               megtagadó, de annál óriásabb igényekkel fel­lépő cselédséggel, sem semmiféle egyéb
               hasonló, lélekölő, fárasztó és kínos dologgal. Sőt itt a zöldben, a szanatóriumban
               még csak társadalmi kötelezettségek sem terhelik, tehát semmi­féle időrabló, őt
               elfoglaló dolga nincs és nem is lehet. De igenis, volt dolga bőségesen, amíg, még
               otthon, azt a sok rózsaszín és sárga és fehér és kék selyem pongyolát és ruhát,
               melyet itt nekünk bemutogat, megrendelte, fölpróbálta, megcsináltatta. Az ilyesmi ma
               nem kis dolog, sőt annyi idő-, erő- és energiapazarlást igényel, (a pénzről, a
               horribilisről, amibe kerülhetett, nem beszélek – mert azt bizonyára hozott nekik a
               háború bőven) – hogy abban egészen ki­merülhetett, s igazán nem maradhatott már ereje
               az olyan vulgáris műveletre, mint amilyen egy gyerekkel való foglalkozás.</p>
            <p>Asszonykám ugyanis folyton megfigyelte őket ittlétünk óta, s a következőket
               tapasztalta: Az „édesanya” mindenekelőtt a gyermekét, bölcs előrelátással a saját
               személye javára, a ház nyugati traktusában helyezte el – ő pedig a férjével a
               keletiben lakott. Így övé lett a napsugár és a csönd. A gyerek lármája pedig a
               vendégeké, ő hozzá az nem hatolhatott, – éppen úgy nem, mint ahogy a gyermek
               szobájába a nap sugarai nem igen juthattak be.</p>
            <p>Ki törődnék embertársaival – a többi vendéggel és beteggel? Eleget tett anyai
               kötelességének először is azzal, hogy a világra hozta gyermekét – mondta asszonykám
               és hozzátett egy olyan megjegyzést, amelyet én nem értettem meg. Úgy látszik, csak az
               én kis buta agyvelőm volt az oka ennek, mert akinek mondta, az bizony elmosolyodott a
               megjegyzésén. Már pedig, ha nem érti, nem mosolyog, úgy-e? Azt mondta ugyanis
               asszonykám, hogy még abban sem bizonyos, hogy ez a hölgy a „czélt” szerette-e, s az
               lebegett-e szemei előtt, vagy csak belenyugodott a nem várt, nem remélt, nem kívánt
               „következmény”-be? Mikor azután megjelent a kis „követ­kezmény”, akkor vett neki egy,
               az orvosa által bizonyára jóminőségünek deklarált kétlábú tehenet, s a gyerek el volt
               látva. A mama látogathatta ujból és továbbra is a zsúrokat és a szabónőket.</p>
            <p>Most, hogy a gyerek már saját lábán állhat, hát beszerzett neki egy csomó igazán
               szép, díszes és drága ruhácskát és egy kevésbbé díszes, de bizonyára nem kevésbbé
               drága dadát. S most ez a kicsiny, a testi és lelki fejlődés legfontosabb korszakában
               levő embercsemete, élete harma­dik esztendejében reggeltől estig, kizárólag egy
               paraszt dada gondjaira van bízva. Az ápolja a testét, az fejleszti a lelkét, az
               agybéli működését. Hogy milyen lehet ennek az eredménye min­den irányban, az könnyen
               elképzelhető: egy öreg parasztasszony higiéniája egy kis gyermek testére –
               agyfejlesztő hatása intelligencziájára!</p>
            <p>No már most, mondja asszonykám, az ilyen asszony, aki csak annyira törődik saját édes
               magzatával, hogyan törődnék az a többi vendéggel, az idegenekkel, kiknek nyugalmát
               éppen az ő kedves gyermeke teszi tönkre.</p>
            <p>Az ilyen boldog teremtések csak magukat szeretik, de önmagukat aztán – nagyon.</p>
            <p>A másik kis gyerek másfél éves, szép és erős, – így mondja asszonykám. Én ugyan nem
               találok semmi szépet sem ezeken a gyerekeken. Nem sokkal nagyobbak, mint én vagyok –
               és mégis két lábon járnak és sok mindenféle, szerintem fölösleges ruha van rajtok. No
               meg azután visítani tudnak – sokkal jobban, mint én.</p>
            <p>Ennek a kis kétlábúnak az anyja mégis csak rászánja magát arra, hogy nappal
               foglalkozzék a gyerekével. Ellenben, hogy éjjel mit csinálnak, azt nem tudom. Még
               asszonykám sem tudja. Mert hallottam, mikor egyszer mondta, hogy nem érti, hová
               mehetnek ezek minden este? Mert jó levegő, szép vidék van itt egész nap. Több, vagy
               más, este sincs. Sőt ellenkezőleg – éjjel kevesebb van. Mert aki nem macska, az nem
               lát a sötétben, s így azt sem tudhatja, hogy szép-e a vidék vagy csúnya? Már pedig
               ennek a kis jószágnak a szülei lefektetik őt este hét órakor – s elmennek hazulról.
               Mire hazatérnek, éjfél van. És az a kis muzsikáló csemete egyedül van annyi éji órán
               át. Néha talán beletörődik sorsába – máskor ellenben revoltál.</p>
            <p>Hát én, mint tetszik már tudni, nem nagyon rajongok az ilyen piczurka és mégis a
               felsőbb­rendű lényekhez tartozó, gyerekeknek nevezett teremtésekért, – de ezt a
               gyereket néha magam is megsajnálom. Olyan sírást, üvöltést visz véghez, hogy majd
               fölveti a házat. A vendégek is sajnálják a gyereket, mert félnek, hogy megszakad
               benne valami, – és sajnálják magukat is, hogy ilyesmit kénytelenek órákon át tűrni és
               elszenvedni.</p>
            <p>Hogy a gyerek szülei mit gondolnak – azt a jó Ég tudja. Talán azt, hogy amiről nem
               tudnak, az nem bántja őket. Mert ha az a gyerek este nyolcz órakor megkezdi a
               hangversenyét, akko­rára persze, mire szerető szülei hazatérnek, már végleg ki van
               merülve és hallgat. Éppen úgy, mint azok a vendégek, akik kénytelen végigélvezői
               voltak ennek a mulatságnak.</p>
            <p>Úgy látszik azonban, megint csak igaza volt asszonykámnak, mikor azt állította, hogy
               meg kell adni a „fejedelem”-nek, hogy féldolgot nem végez. Mikor megkezdte a nyári
               áremelést, hát olyan rekordot produkált, hogy az egyszerűen csoda. Annyit kért a
               gyanútlan jelentkezők­től egy napi lakás és ellátásért, mint máskor talán egy
               hónapiért. S viszont mikor a gyerek­telepítéshez látott hozzá, hát ott sem állt meg a
               kettes létszámnál, de fölvitte kerek tízre, mire a mi utolsó hetünk
               elkövetkezett.</p>
            <p>Mondta is asszonykám, hogy ebben a szörnyűséges háborúban igen biztató és megnyugtató
               momentum a jövőre való tekintettel ez a rohamos szaporodás, de a szanatóriumban üdülő
               és pihenésre vágyó emberiség szempontjából nem a legüdvösebb és legkivánatosabb ez a
               nagy gyerekáldás.</p>
            <p>Már ekkor képviselve volt minden kor és évfolyam, a legkisebbtől a kamaszkorban
               levőig, – a nappal játékközben, a tennisznél üvöltözőktől az éjjel ordítozókig. Úgy,
               hogy asszonykám azt állította, itt is el lehet mondani a csend hiánya miatt azt, amit
               Norvégiában a sötétség be nem következése miatt mondanak, hogy soha sincsen éjszaka.
               Mennyire „üdíti” ez a szegény „üdülőt”, az elképzelhető.</p>
            <p>De hogy a szanatóriumbeli események még czifrábbak és változatosabbak legyenek – a
               tiz gyerek közül az egyik, a nappal ordítozó kis gyermek testvérnénje, köhögést
               kapott. Nagyon erősen és csúnyán köhögött, s az emberek azt mondták erre, hogy
               szamárköhögése van. Igazán nem szép az emberektől, hogy ha valami csúnya dolgot
               akarnak kifejezni, mindig a szegény négylábúak köréből veszik a hasonlatot.</p>
            <p>No már most kíváncsi volt a szanatórium közönsége, mit fognak tenni azzal a szegény
               kis leánnyal, hová fogják vinni? Minthogy a kis lány eddig a kis hangostorkú
               gyerekkel és a dadával együtt a földszinten lakott egy szobában, a sok és díszes
               ruhájú mama gondoskodott arról, hogy sem az ő kis csemetéjének az egészsége, sem
               pedig az ő saját külön nyugodalma ne legyen veszélyeztetve. Vett tehát a kis leánynak
               egy másik szobát, s egy magyar, sőt még egy franczia kisasszonyt is hozzá. Ez volt az
               óvóintézkedés, melyet tett, hogy a többi kilencz gyereknek és a sok felnőttnek az
               egészsége ne legyen veszélynek kitéve. Most már azután nyugodt lehetett a ház
               apraja-nagyja a szamárhurut irányában!</p>
            <p>Szóval, változatosságban nem volt hiány, ha nem is éppen a legkellemesebb fajtából, s
               ha nem a legélvezetesebb tapasztalataikat szaporították is vele az ottlakók. Mert
               volt ottan, elvétve, egy-két úriember és úri család is.</p>
            <p>Ezeket szintúgy, mint gazdámat, a háború okozta kényszerűség hozta abba a kevéssé
               kivá­natos helyzetbe, hogy ott nyaraljanak. Egyrészt a leeresztett sorompók az egyes
               harczban álló országok között tették lehetetlenné, hogy máshová, külföldre menjenek,
               másrészt itthon terem­tett a háború olyan viszonyokat, hogy csakis a város, illetőleg
               foglalkozásuk helye közelé­ben nyaralhattak. No meg, némely esetben az érző emberi
               szív sem engedte meg az eltávolodást az otthontól, mert azt remélte, hogy a harczban
               levő szeretteinek híradása itthon hamarább, könnyebben utóléri. S ezzel a néhány
               úriemberrel gazdáim is váltottak pár szót – kivált asszonykám öntötte ki néhanapján a
               szívét előttük.</p>
            <p>Hallottam, mikor asszonykám magyarázgatta nekik, hogy micsoda Isten és ember ellen
               való vétek ezt a gyönyörű helyet, ahol remek a vidék, nagyszerű a levegő, szóval
               minden szüksé­ges kellék megvan ahhoz, hogy a beteg, avagy csak nyugalomra és
               üdülésre vágyó emberek jól érezzék magukat, így elrontani, élvezhetetlenné tenni. Az
               Úristen, meg a természet, meg­adott itt mindent ahhoz, ami az embernek üdvös és
               kívánatos, ami egészségére hasznos és jótékony hatású lehetne, de az emberek, akik e
               szanatóriumot bírják, a tulajdonosok meg­tesznek mindent, hogy ellensúlyozzák,
               megsemmisítsék a természetnyujtotta előnyök üdvös befolyását vendégeik egészségére és
               kedélyére.</p>
            <p>És csodálatos, folytatta asszonykám, az összetartás hiánya az emberekben! Úgy
               tesznek, mint az egyszeri czigány, aki pálinka helyett subiczkot ivott, s az összes
               atyjafiai, akik együtt voltak vele, mind egymásután részesültek ebben az élvezetben.
               Egyik sem volt hajlandó bevallani a másiknak, hogy póruljárt. Sőt ellenkezőleg,
               mindegyik tovább nyújtotta az üveget a másiknak, hogy ha ő vele megesett a baj, ha ő
               becsapódott, ne legyen megkímélve attól a másik sem.</p>
            <p>Ilyen a magyar közönség is. Mindenki csak saját magával törődik, csak magát óvja a
               kelle­met­lenségtől, bosszúságtól. S eszeágába sem jut, hogy talán az ő tapasztalatai
               megkímélhet­nének másokat egy és más bajtól és kellemetlenségtől. Ha én becsapódtam,
               miért járjon más jobban? Ha engem nem figyelmeztetett senki, miért legyek én különb,
               mint a többiek – mondják az emberek.</p>
            <p>S ezért van az a rettenetes sok visszaélés nálunk, az a sok goromba és zsaroló
               kocsis, a brutális rendőr, a nyelves és durva kalauznő, az árdrágító, csaló
               kereskedők nagy tömege és a többi hasonló jók. Nem jelentenek föl senkit sem, – nem
               akarják a már átélt kellemetlenséget és izgalmakat ujabbakkal tetézni, amiből nekik,
               úgy vélik – nagyon nem helyesen, – már hasznuk nem lenne, legfeljebb az utánuk
               következőnek, – annak a sorsán könnyítenének.</p>
            <p>Csak azt az egyet felejtik el, hogy ők is mindig és mindenütt valaki után
               következnek! S hogy végeredményben, ha egy kicsit altruisztikusabban gondolkoznának a
               jelenben, abból az egoista is kivehetné a részét, meglelné számadását a jövőben. Mert
               ha én ma rendre taníttatom a goromba kocsist vagy a csaló árust, holnap nemcsak az új
               jövevény tapasztalhatná már az üdvös eredményt, de én magam is, ha újra rájuk vagyok
               utalva.</p>
            <p>Ez a nagyfokú indolenczia, a nemtörődömség szüli a bajok, az izgalmak, a bosszúságok
               vég­nélküli lánczolatát. S ezért viszonyaink nem javulnak, sőt, sajnos, egyre
               rosszabbodnak!</p>
            <p>Asszonykámat most már, ittidőzésünk utolsó napjaiban, nem izgatták többé a tapasztalt
               dolgok – inkább búsították. Hogy ime, megint lesz egy búcsú, mely valószínűleg
               végbúcsú. Szép és kellemes hely ez, könnyen megközelíthető is, egész közel esik a
               városhoz és mi még sem igen fogunk többet nyaralási szándékkal ide visszatérni.
               Mondta is uracskámnak, hogy ha minket csak félig-meddig is kielégítettek volna, ha
               velünk azt a komédiát – sajnos, engem használva ürügyül – nem csinálják, nemcsak mi
               tértünk volna újból vissza, de sok új vendéget is toborzottunk volna számukra. Az
               elégedetten távozó vendég a legjobb reklám és sokkal olcsóbb, mint a sok újságbéli
               hírdetés. Most a háborúban persze így is megtelik, de mindig új meg új publikummal. S
               ha most a háborúban nem tud magának állandó, visszatérő közönséget teremteni, igen
               valószínű, hogy ha egyszer – Isten segedelmével – mégis csak megszünik a most tomboló
               világőrülettel együtt az itthon nyaralás kényszere – akkor üresen fognak maradni a
               most oly méregdrágán kiadott, annyi panaszt hallott szobái a szanatóriumnak.</p>
            <p>A tulajdonosok igen melegen búcsúztak el a gazdáimtól. Kérték őket, hogy váljanak el
               jó viszonyban, bocsássák meg és felejtsék el a történteket. A bocsánat az embertől
               függ – a felejtés már sokkal kevésbbé. S én nem is hinném, hogy mi még oda
               visszatérnénk valaha. Búbánat szállta meg az én kis szívemet is, hogy itt hagyjuk a
               gyönyörű erdőt, a virágillatos mezőket, a csicsergő madárkákat, a fákon ugrándozó
               mókuskákat, az aranyszabadságot, s mindazt a szépet és jót, amit ittlétünk alatt
               élveztem.</p>
            <p>De hát én egy becsületes, hüséges kis kutya s nem valami macskafajzat vagyok, s
               bár­mennyi­re megszerettem is e vidéket, ha sajnálom is elhagyni, a fődolog számomra
               mégis a gazdám, az asszonykám. Én ő hozzá ragaszkodom, s nem a helyhez, a házhoz.
               Ahová ő megy, oda követem én is, ahol ő van, csak ott lehet számomra a boldogság.</p>
            <p/>
         </div>
         <div type="chapter">
            <head>
               Utazás a hajón
            </head>
            <p>Szerencsémre nem sok időm volt e szomorú gondolatokkal foglalkozni, mert egészen új
               tapasztalatok és élmények vártak reám.</p>
            <p>Még aznap délután, mikor a szanatóriumot elhagytuk, hajóra ültünk. Igenis hajóra és
               nem vasútra. Úgy hallottam, hogy azért, mert az a sok piszok, füst, amit a vasúton el
               kell szen­ved­ni, beteggé teszi asszonykámat mindig. Most azonban még azonfelül
               borzasztó tömegekben is utaznak az emberek. Kevesebb vonat jár, mint a háború előtt
               és sokkal több ember utazik. Azt mesélték, hogy ember ember hátán tolong, lökdösi
               egymást és boldog, akinek csak némileg nyugodalmas állóhely jut. Már majdnem úgy
               utaznak a vasúton is, mint a villamoson. No már az én szegény asszonykám igazán nem
               tud tolongani. Mindig mondja a gazdámnak, hogy neki nincsen „könyöktehetsége.” Pedig
               ez mai napság nagy baj. De hát hiába, ezt a tehetséget nem lehet megszerezni – ezzel
               születni kell. Nekem csak hasznomra volt asszonykámnak ez a „hibája”, mert ezáltal új
               és előttem eddig ismeretlen élvezethez jutottam – a hajókázáshoz.</p>
            <p>Sokszor tapasztaltam, így ezúttal is, hogy az én ízlésem megegyezik igen gyakran az
               asszony­káméval. Bizony sokkal kellemesebb, szebb hajón menni, mint vasúton. Nincs
               por, nincs piszok, nincs füst és nincs rázás, – de még csak becsukva sem vagyunk egy
               ketreczbe, mint a vasúton. Hanem tiszta, friss levegőn, – sütik a napsugarak
               hátacskámat és szaladgálhatok kedvemre.</p>
            <p>Úgy látszik, hogy mások is tudták, milyen szép és jó dolog a vizen utazni, mert
               voltak még sokan a gazdáimon kívül. A legnagyobb része az utasoknak németül beszélt.
               Már megis­mertem a nyelvüket, nem hiába töltöttem egy nyarat azon a német
               fürdőhelyen, ahová most is utaztunk. De azért ez mégis egy kicsit másfajta beszéd
               volt, mint amit ott hallottam. S asszony­kámtól meg is tudtam, hogy bizony ezek nem
               is németek, hanem osztrákok.</p>
            <p>Most már nem tudom, ki merjem-e mondani, amit eddig sikerült eltitkolnom, amivel
               sohsem mertem előhozakodni: hogy az osztrákok nekem honfitársaim! De hát úgy-e, kérem
               szépen, arról talán senkisem tehet, hogy hol születik? Még talán az emberek sem
               tudják maguk megválasztani születési helyüket? Hát akkor hogyan tehetné azt meg egy
               kis kutya? Az tisztára a véletlen dolga, hogy valaki hol pillantja meg először a
               napvilágot – s én testestől-lelkestől magyar vagyok, csak úgy, mint asszonykám.</p>
            <p>Lehetnék-e én más, gazdáim környezetében? Éppen olyan magyarnak érzem magamat, mint
               ők maguk, – éppen úgy szeretem Magyarországot, mint ahogy ők szeretik. S ha szidják
               is sokszor és joggal itthon ők is a honi állapotokat, helyeslőleg bólintgatok, de
               éppen olyan kevéssé tűrném el, mint ők, hogy a határunkon túl bárki a legkisebb
               korholó szót mondja is mirólunk.</p>
            <p>Nekem tehát csak a születésem helye Ausztria – hazám, az Magyarország. És igen
               sajnos, hogy az én születésem helyén élő, „testvér”-nek mondott osztrák nép úgy
               viselkedik velünk szemben, hogy még én is szükségét érzem annak, hogy a
               legenergikusabban megtagadjak vele mindennemű közösséget.</p>
            <p>Teszem ezt annál inkább és annál jogosabban, mert nemcsak beszélni hallottam róluk és
               viselkedésükről életem lefolyt három esztendeje alatt éppen eleget ahhoz, hogy
               kiismerjem őket, – de a második németországi fürdőzés után hat hetet töltöttem
               osztrák helyen is. Az ott hallottak és tapasztaltak még jobban megerősítették azt a
               véleményt, amelyet róluk magam­ban már előzőleg is megalkottam. Erre majd
               visszatérek, ha rákerül a sor osztrák földön való tartózkodásunkra. Meg azután gazdám
               könyve és az abban foglaltak is nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy fölnyissák
               szemeimet.</p>
            <p>Egyelőre élveztem a hajózást, az új környezetet és mondhatom, hogy én, akit mindig
               igen nagy­evőnek gúnyoltak – bámultam az osztrákok hatalmas étvágyát. Egy bácsi jött
               föl a fedélzetre és egy írott papírlapot nyújtott át nekik – jobban mondva fölolvasta
               az írást. Hát kérem, azon csupa finom eledelnek a neve volt! Volt ott fiatal csirke
               meg kacsa, idei liba meg borjúsült, rostélyos, meg a jó Ég tudja, még miféle
               nagyszerüségek. Már hallgatni is élvezet volt, hát még enni – micsoda gyönyörűség
               lehetett! Bizony én alig tudtam volna választani a sok remek étel közül. Már pedig ez
               a bácsi – akiről később megtudtam, hogy a vendéglős – azért tartotta a fölolvasást,
               hogy az osztrákok válasszanak a sok étel közül, és mondják meg, hogy melyiket akarják
               megrendelni vacsorára?</p>
            <p>És mit tetszik gondolni, melyiket választották? Sohse találnák ki! Mind valamennyit!
               Úgy látszik, ők se tudtak választani, inkább megrendelték az egész étellajstromot
               elejétől végig. Úgy bizony!</p>
            <p>Azonban a vendéglős bácsi vagy nagyon ravasz ember volt és értette a maga dolgát,
               vagy pedig nagyon jószívű és féltette a vendégeinek gyomrát, mert e nagy kérdést úgy
               oldotta meg, hogy az óhajuk is teljesüljön a vendégeknek, de azért bele se
               betegedjenek. Erről meg­győ­ződ­tek asszonykámék akkor, mikor ők is rendeltek
               vacsorát, persze csak egy-egy ételt minde­gyi­kük, szóval hármunknak két porcziót.
               Ugyanis a „porcziót” olyan nagyra szabta a vendéglős, hogy egy kis gyerek is játszva
               megehette volna! S így a vendégek, amint kívánták volt, végigehették az egész
               étlapot, minden ételnek az ízével megismerkedhettek, és a gyomrukat sem terhelték meg
               azért egy csöppet sem.</p>
            <p>S ez atyai gondoskodásáért a vendéglős azzal jutalmazta meg önmagát, hogy az egyes
               ételek árának nagyságát változatlanul fentartotta. Amily bizonyos, hogy ettől a
               végigevett étlaptól nem híztak meg túlságosan az osztrák utasok – épp oly igaz, hogy
               alaposan megsoványodott vacsora után az erszényük.</p>
            <p>Én nem sajnáltam őket egy csöppet sem. Mert nincs kizárva (abból ítélek, amit folyton
               hallottam róluk, meg a viselkedésükből velünk szemben), hogy nem is az étvágyuk volt
               olyan nagy, mint inkább az irígységük. Ha ők nem bővelkednek elemózsiában, – ne
               legyen a ma­gya­roknak sem. Tömegesen kiszállítani az élelmiszert már kissé bajos,
               már van néminemű felügyelet ez irányban, – tehát pusztítsuk a helyszínén a
               készleteiket, amennyire csak tudjuk. De mint később megtudtuk, túljártak ők ezúttal
               is a vizsgálatot végző közegek eszén. Nem­csak a helyszínén étkeztek olyan
               alapossággal, de bizony ki is csempésztek mindenféle jókat. Hogy miképpen? Hát ha egy
               utas végigrendel egy egész étlapot, kap mindenből „gyerek”-porcziókat és fizet érte
               igen „felnőtt” árakat, – akkor mindenesetre jó viszonyba keveredik a vendéglőssel.
               Már pedig egy vendéglős visz magával sok mindenféle elemózsiát, mert ez
               hozzá­tartozik mesterségéhez. Neki persze engedelme van arra, hogy megtöltse az
               éléskam­ráját. Azt nem vizsgálják meg a határon. Már most azután, ha a határt
               elhagytuk, hogy mit ad ő abból át az utasoknak, eziránt már nem érdeklődik senki sem.
               Sőt! csak örülnének annak az osztrákok, ha megtudnák, hogy honfitársaik először
               „teleették” magukat Magyarországon és azonfelül hoztak is magukkal elemózsiát.</p>
            <p>De ne foglalkozzunk többet ezekkel a csúnya, irígy „testvérekkel”. Hisz volt itt
               egyéb, kelle­mesebb látnivaló is. Kiváltképpen Bécsen túl remek vidék következett.
               Gazdáimat is meg­lepte a vidék változatos szépsége, mert még ők sem hajóztak fölfelé
               a Dunán Bécsen túl.</p>
            <p>S hogy lássák, mily igazságos és elfogulatlan szemlélő vagyok, bevallom, hogy
               hasonlítha­tatlanul szebb, tisztább volt a bécsi hajó, mint a pesti, s éppen olyan
               nagy volt a különbség a két hajó személyzete között is, – sajnos, nem a mi
               előnyünkre.</p>
            <p>Míg ezen tisztaság, rend, fegyelem volt, a másik hajón bizony, ahogy asszonykám
               mondta: valami balkáni állapot uralkodott. Szerencse – mondotta asszonykám, – hogy az
               úgynevezett művelt külföld most mással van elfoglalva, semhogy a Dunán Budapest és
               Bécs között hajókázzék. Mert ahhoz a rettenetes sok hazugsághoz, amelyet most
               mitőlünk olyan szaporán gyártanak, akárcsak öldöklő szerszámaikat – újabb és ezúttal,
               sajnos, az igazságnak megfele­lőbb adatokat csatolhattak volna, hogy a mi
               „barbárságunkat” bizonyítsák.</p>
            <p>Késő délután érkeztünk meg Bécsbe. Ott éppen csak egy kis sétát tettünk és
               visszatértünk a hajóra, mert másnap már korán reggel indult tovább. Két napot és
               három éjet töltöttünk a hajón. De igazán nem sokallottuk, oly kellemes volt minden
               tekintetben. Szép napfényes idő, jó ellátás, tiszta kabin, gyönyörű vidék – mit
               kívánhat akár az ember is, de pláne egy kis kutya, többet? No meg azután annál
               kevesebbet kellett azon a csúnya, piszkos vasúton mennünk. S ennek csakugyan örültünk
               mind a hárman.</p>
            <p>Nem is tartott sokáig és megérkeztünk a határra, ahol egy évvel azelőtt annyira
               megkínoztak bennünket. No, gondoltam magamban, ezúttal résen leszek. S ha valamelyik
               megint olyan durván viselkedik asszonykámmal szemben, mint tavaly – én nem bánom,
               lesz ami lesz, de én neki megyek!</p>
            <p>Ámde csodák csodájára egészen tisztességesen viselkedtek; nem volt semmi izgalom és
               mi a legjobb hangulatban érkeztünk meg a már általam is ismert fürdőhelyre, amelyet
               már tavaly meg­kedveltem, úgy szép hegyes-völgyes vidékéért, jó friss levegőjéért,
               mint főképen az embe­reknek irántam tanúsított megható jóindulatáért.</p>
            <p>Gazdáimék meg éppen élvezték a hotelnak rendjét, tisztaságát, a tulajdonosnak
               tisztességtudó modorát – az utolsó hat hét keserves élményei, tapasztalatai után.</p>
            <p>Most már persze engem is úgy fogadtak a szállodában, mint régi ismerőst. Ez igen
               jólesett nekem, s persze én is mindjárt otthonosan éreztem magam. A vendégek között
               is volt sok ismerős még tavalyról, mind kedves, finom emberek, akik, úgy látszik,
               nagyon megörültek gazdáiméknak.</p>
            <p>És megkezdődött ujból a már ismert életmód. Gazdám kúrája elfoglalta egész
               délelőttjét. Asszonykám meg csak fürdőket használt. De ahhoz még csak ki sem kellett
               mennie a házból. Amint kijöttünk a szobánkból, mindjárt ott volt mellette egy szép,
               tágas, tiszta fürdőszoba. Odahaza persze nem mentem sohsem asszonykámmal a
               fürdőszobába. Itt mégis idegenben voltunk és így kötelességemnek tartottam, hogy a
               gazdám távollétében én őrködjem felette mindig és mindenütt. S ezért bizony
               mindannyiszor magam is elkísértem a fürdőszobába is. Már mikor beléptünk a
               fürdőszobába, megütötte orrocskámat valami finom illat! Olyan volt, mint mikor
               asszonykámmal a fürdő után – vagy délután a remek fenyveserdőkben sétáltunk és a nap
               sugarai erősen rátűztek a fenyőfákra. Tetszett nekem, azt mondhatom. A fürdővíznek az
               íze azonban sokkal kevésbbé.</p>
            <p>Én ugyanis, míg asszonykám fürdött, beletelepedtem egy szép puha karosszékbe, amely
               finom fehér lepedővel volt leterítve. Megesett, hogy a jó meleg, finom illatú
               fürdőszobában elszundítottam. De csak addig, amíg asszonykám lubiczkolt. Amint
               csendesen maradt, fölijedtem, felágaskodtam és belenéztem a nagy kádba. Nagy
               megnyugvással láttam, hogy asszonykám megvan, ő pedig végigsimított fejemen – mintegy
               megköszönve gondosságomat. Én végigpusziztam az ujjait. De jaj, micsoda íze volt
               annak a víznek! Eszembe jutott a budapesti penzió egynémely ebédje, amely után az
               egész Dunát ki tudtam volna inni.</p>
            <p>Később megtudtam, hogy ez a német fürdő többek között arról is nevezetes, hogy
               nagyszerű, erős sósforrásai vannak. Bizonyára ilyesmiben fürdött az asszonykám. Hogy
               csíphette sze­génynek a testét az a só, ha már az én torkomat is annyira kaparta! S
               valószínűleg, hogy megvígasztalják ezért, elhozták neki a fenyveserdők egy kis részét
               a fürdőbe, hogy legalább ennek az illatát élvezze, mialatt fürdik. Ez igazán szép
               volt tőlük.</p>
            <p>Fürdő után séta volt, azután ebéd. Ebéd után pihentünk mind a hárman és utána megint
               a szép fenyveseket jártuk. Szép nyugodalmasan és csendesen telt itt az életünk. Egyik
               nap olyan volt, mint a másik – egyformán múlt. Se különös örömünk nem volt, de hál’
               Istennek bajunk se, s ez már elég ahhoz, hogy megelégedettek legyünk.</p>
            <p> </p>
         </div>
         <div type="chapter">
            <head>
              Megismerkedés Miczivel
            </head>
            <p>Egy szép napon azonban megszünt az én fürdői életemnek nyugodalma. Asszonykámék
               meg­ismerkedtek a mi hotelünkban – éppen az én révemen, mert velem kezdtek az illetők
               diskurálni, – egy igen kedves idősebb házaspárral, egy német generálissal meg a
               feleségével. Ez az ismerkedés magában véve még nem okozhatott volna nekem semmiféle
               izgalmat. Az ilyesmit én már nagyon megszoktam.</p>
            <p>De volt egy „kísérő körülmény” is – egy kis kutya személyében! Ez lett azután az
               izgalmak kútforrása! Az én életemben ez volt az első eset, hogy asszonykáimék
               megengedték, hogy egy pajtásommal szóba álljak, – társalogjak. Talán azért engedték
               meg ezúttal, mert olyan előkelő házból való volt, mint a generálisék. Föltételezték
               tehát, hogy talán ő is olyan tiszta és jól ápolt lesz, mint amilyen én vagyok. A
               nagysága is megfelelt az enyémnek, de sokkal kövérebb volt nálamnál – és fekete. Az
               én asszonykám azt mondta róla, hogy nem szép kutya, sőt még a saját gazdái is ilyen
               véleményen voltak felőle. De azért szerették és nagyon jól bántak vele. Mert hiszen
               csak nem fog egy jólelkű ember kutyát tartani, ha nem szereti és nem akar vele jól
               bánni? Hiszen kutyája csak akkor van az embernek, ha kedve van hozzá és szereti. S
               azért még nem is láttam olyan úrihölgyet vagy urat, aki kutyát tartott – és nem jól
               bánt volna vele. Míg példáúl azt már láttam, hogy némely gyerekkel nem jól bántak. Ez
               azért van talán, mert gyereke sokszor annak is van, aki nem akarná. A gyerekben nem
               lehet válo­gatni; azt nem veszik – ingyen jön. Gyakran valószínűleg olyankor, mikor
               legalkalmatlanabb. Talán ezt éreztetik aztán szegénykékkel. Én legalább nem tudom a
               dolgot máskép megérteni.</p>
            <p>A kis kutyának volt még egy nagy hibája is. Sánta volt egy kicsit. Én az emberektől
               hallottam, hogy ez nagy szépséghiba. Engem nem zavart.</p>
            <p>Ellenben volt a kis feketének egy különös tulajdonsága, mely engem nagyon érdekelt,
               mert egészen új dolog volt nekem. Kisasszony volt. Miczinek hívták a kisasszonyt.
               Egészen olyan alkotású volt, mint amilyen én vagyok, de azért mégis volt benne valami
               elütő, idegenszerű.</p>
            <p>Örültem nagyon – mint mindig, ha valami újat tapasztaltam és bővíthettem
               ismereteimet. Föltettem magamban, hogy tőlem telhetőleg foglalkozni fogok az új
               ismeretséggel.</p>
            <p>E föltevésem keresztülvitelében eleinte sem az én gazdáim, sem az övéi nem
               akadályoztak meg. Együtt sétáltak az erdőben gazdáim és a generálisék. Mi meg elől
               rendeztünk verseny­futásokat, persze, tekintettel Miczike sántaságára, nem erőltettem
               meg magam túlságosan, hogy neki szegénykének ne kelljen szégyenkeznie testi hibája
               miatt.</p>
            <p>Minthogy ezek a találkozások elég gyakoriak voltak, kezdtünk szépen összebarátkozni.
               Még az is megtörtént néha, hogy az esti órákban együtt lehettünk. Ugyanis gazdáim
               annak az előttem éppen nem kedvelt szokásnak hódoltak, hogy gyakrabban szinházba
               mentek. Bizony én ezt nem szívesen láttam. Kivált eleinte, mikor nem tudtam mire
               vélni, hogy elérkezett a vacsora utáni rendes hazajövetelük ideje, s ők csak nem
               érkeztek meg.</p>
            <p>Még feltevésnek is borzasztó lett volna, hogy ők nem jönnek többé vissza s itt
               hagynak engem egyedül az idegenben. Az eszem azt mondta: ez lehetetlen. Nem azért
               ápolnak, gondoznak engem annyi idő óta, nem azért költik reám vasúton, mindenütt a
               sok pénzt, s végül és leginkább nem azért szeretnek engem, hogy egyszerre itt, minden
               ok nélkül, elhagyjanak! A szivem azonban egyre csak hevesen dobogott. Mit lehet
               tudni, én már annyi mindenfélét tapasztaltam az emberek körében, hogy igazán már alig
               tudok bennök eligazodni. Nem tételeztem ugyan föl asszonykámról, hogy ilyesmire képes
               lenne, de a lehetőségnek még a leghalványabb gondolata is kétségbeeséssel töltötte el
               remegő szivecskémet. Bizony bevallom szégyenszemre, hogy ilyenkor félelmemben,
               izgalmamban elkezdtem sírni, szűkölni. Fülel­tem minden neszre, lestem,
               hallgatództam, hogy nem hallom-e végre az annyira ismerős, annyira szeretett lépteit
               asszonykámnak. Nagyon keserves órák voltak ezek, az éj sötétjében, nagy félelemben és
               izgalomban eltöltve. Közbe-közbe egy-egy hangos vonítással könnyített­em magamon,
               ezzel adtam kifejezést izgalmamnak, elhagyatottságom miatti fájdalmamnak.</p>
            <p>Végre – végre-valahára – az ismerős lépések! Nyílik az ajtó – és én rohanok
               asszonykám elébe – és üvöltök, fájdalmamban, hogy itthagyott, örömömben, hogy
               visszajött!</p>
            <p>És elkezdek tombolni, a két nagy szoba egész területén őrült tempóban körbefutkározni
               mindaddig, amíg csak egy kis szusz van bennem. Valahogyan csak muszáj kitörő
               örömömnek kifejezést adni!</p>
            <p>Szívecském úgy dobog, hogy majd kiugrik a helyéről. S mikor már alig bírom szusszal,
               akkor fölkúszom gyorsan asszonykámra – föl egészen a válláig. S itten beléje
               kapaszkodom kar­maimmal úgy, hogy alig képes lefejteni onnan. Ezzel mintegy jelezni
               akarom, hogy most már nem engedem el soha többet – velem kell maradnia mindörökre. S
               puszizom az ujjait, a karját – ahol csak érem. Hát kérem szépen, beszélni, sajnos,
               nem tudok, hogyan nyilvánítsam érzelmeimet, hogyan mondjam meg asszonykámnak,
               mennyire szeretem, hogyan adjam tudtára, hogy kétségbeesném, ha elhagyna és őt többé
               nem láthatnám? Mikor azután leemelt a válláról, karjaiba vett és magához szorított,
               oly boldog voltam – kimondhatatlan boldog! Asszonykám, aki mindig megért engem,
               ezúttal is eltalálta gondolataimat, illetőleg érzel­meimet. Mert azt mondta a
               gazdámnak:</p>
            <p>– Akarsz-e látni egy igazán boldog kis élőlényt? Akkor nézd meg most ezt a kis
               kutyát.</p>
            <p>Magam is éreztem, hogy tekintetemből, szemeimből csak úgy sugárzott e perczben a
               meg­elégedettség, a boldogság.</p>
            <p>De hát úgy látszik, nemcsak az embereknél, – ahogy mindig hallom – de még nálunk
               kutyáknál sem tarthat sokáig a tökéletes boldogság. Ez után a rám nézve nagy
               fájdalommal és izgalommal kezdődő, de végtelen nagy örömmel végződő éjszaka után jött
               a reggel napsütés­sel, madárcsicsergéssel – szóval vidáman, szépen köszöntött be,
               úgy, mint eddig. Gazdám a kúrájára ment, abba a furcsa kalitkába csukták be megint
               több emberrel együtt, ahonnan csak hosszú idő múlva bocsátják ki őket.</p>
            <p>Ha nem tudnám, hogy gazdám kúrát tart itt, ha nem lennék meggyőződve arról, hogy az
               én gazdám sohasem követ el olyan dolgot, ami csúnya vagy rossz, szóval a mi büntetést
               érdemel, – hát akkor bizony azt hinném, hogy valami rossz fát tett a tűzre. Mert hát,
               kérem, szinte nehéz azt elhinni, hogy valaki – egészségi szempontból – ne az illatos,
               tiszta, üde fenyvesek levegőjét szívja be tüdejébe, hanem egy kalitkába zárassa be
               magát órákra – még hozzá egy csomó idegen emberrel együtt! Csak nem lehet az a kamra,
               bármily hókusz-pókuszt csináltak is vele előzőleg, üdvösebb hatással az ember
               egészségére, mint a jó Istennek tiszta, szabad levegője?</p>
            <p>Bizony még az asszonykám is mondta többször, hogy a jó Isten mentse meg őt olyan
               bajtól, amely szükségessé tenné, hogy őt is becsukják az ilyen kamarába. Ő azt ki nem
               bírná. Sem a levegőt benne, – melyről azt mondják, hogy sűrített. Hát persze, hogy
               sűrített – gondolom magamban, – ha olyan kis helyen olyan sokan vannak. Sem pedig azt
               a tudatot, mondja asszonykám, hogy bármi történnék vele, a kamarát a meghatározott
               idő előtt semmiképpen sem lehet kinyittatni, s onnan kiszabadulni. Az uracskám
               nyugodtabb természetű, ő inkább elbírja a csukott kamra levegőjét is, a hosszú
               fogságot is, meg annak az igazán nem szép, sok öreg néninek a látását is, akikkel
               együtt van becsukva. Mikor én egyszer bepillantottam a kamrának a kis ablakán, hát
               szinte megijedtem tőlük! Azt meg már igazán nem értem, amit erre nézve asszonykám
               jegyzett meg egyszer. Szerinte éppen azért ülnek ott az urak olyan szépen nyugodtan;
               ha fiatal és szép nénikkel volnának becsukva a kamrában, akkor nem tudnák így
               megőrizni nyugalmukat. Furcsák az emberek! Én bizony csak sokkal inkább és
               nyugodtabban megmaradok egy szép fiatal nőnek a közelében, mint valami haragos, öreg,
               csúnya néninél.</p>
            <p>Szóval, reggel uracskám ment a „kamrájába”, én meg asszonykámmal az erdőbe. S mint
               ilyenkor rendesen, mikor közeledett gazdám számára a szabadulás ideje, mi elmentünk
               érte, s megvártuk, míg arról a sok kamráról leveszik a lakatot és kibocsátják a sok
               szegény foglyot.</p>
            <p>Alig, hogy kijön gazdám, rögtön észreveszek az arczán valamit, ami nem tetszik nekem.
               Vala­mi felhőfélét, amiből esetleg – Isten ments, – vihar is lehet. S ezúttal a jó
               Isten nem mentett meg. Még az utczán, hazamenet, meg kellett tudnom, hogy baj van,
               elárultak engem!</p>
            <p>A kamarában (no most meg pláne szeretem ezt az intézményt), volt az uracskámnak egy
               szomszédja, egy olyan úriember, aki véletlenül a szállodában is szomszédunk. Odament
               az uracskámhoz, bemutatkozik neki, s elmondja, illetőleg megkérdezi, hogy tud-e ő
               afelől, hogy mialatt gazdáimék a szinházban voltak, én kegyetlenül keresztülsírtam,
               üvöltöttem, voní­tottam ezt az egész időt? Nem éppen panaszképpen mondja, – de igazán
               kínos volt a dolog, mert sajnálta is a kis állatot.</p>
            <p>(– No, köszönöm szépen, – ha sajnált, akkor miért árul el?)</p>
            <p>Gazdám nagy megdöbbenéssel hallgatta ezt az urat. Azt mondta neki, hogy ő
               természetesen nem tudott erről. Úgy véli, hogy a kis állat még szokatlan a lakásban,
               no meg először történt, hogy este kimaradtak. Azon lesz, hogy máskor ilyesmi meg ne
               történjék; vagy nem mennek ki este, vagy valakire bízzák a kis kutyát.</p>
            <p>Most kezdődött csak a hadd el hadd számomra. Csupa szemrehányást kaptam! Hogy nem
               szégyenlem-e magam, egy felnőtt kutya, aki már két éves is elmúlt, s ilyen szégyent
               hozott a gazdái fejére? Azt hiszem-e, hogy Budapesten, a szanatóriumban vagyunk s én
               utánozni akarom azokat a kis gyerekeket, akik ott úgy visítoztak s akiknek a
               viselkedésén én magam is annyira megbotránkoztam? S mondtak még nekem sok
               mindenfélét, többek közt sok olyant is, amit én magam is mondogattam az
               elhagyatottság keserves óráiban. Hogy milyen csacsi vagyok én, – mit sírok, mit
               félek, csak nem hiszem, hogy azért ápoltak, neveltek, gondoztak eddig, hogy azután
               elhagyjanak? – Hát bizony resteltem nagyon a dolgot, mert beláttam, hogy igazuk
               van!</p>
            <p>De még nagyobb volt a szégyenkezésem, mikor megtudtam, hogy annak a kedves generális
               néninek is elmondták az én viselkedésemet. Nehogy azt tessék hinni valamiképen, hogy
               csak engem akartak befeketíteni előtte! Óh, dehogy, ilyenre az én gazdáim nem
               képesek. Hanem csak azt mondták el neki, hogy most már nem tudják, mitévők legyenek –
               most már többet nem mehetnek színházba. Mert mialatt ők az előadást élvezik, Bébi
               idehaza rettentő hang­versenyt arranzsál.</p>
            <p>Hogy milyen drága jó néni volt az a generálisné, – azt bebizonyította a válasza. Azt
               felelte asszonykámnak, hogy csak menjenek ezentúl is nyugodtan színházba, ő majd
               engem magához vesz azalatt. Amire gazdáim megjegyezték, hogy Bébi nem maradna meg
               idegen lakásban semmi szín alatt sem. Erre a generálisné azt válaszolta, hogy hát
               akkor majd ő fog bejönni mihozzánk, s fogja Bébit addig szórakoztatni, míg
               asszonykámék hazajönnek. Hát nem finom és jóságos néni volt ez? Igazán meghatott az
               irántam való jósága. S hálát adtam az Úristennek is, hogy a délelőtti vihar elvonult
               fejem fölött minden nagyobb baj nélkül s még hozzá rám nézve ilyen kellemes dolgot
               eredményezett.</p>
            <p>Mert csakugyan, a következő alkalommal, amikor asszonykámék színházba mentek, s ezt a
               generáliséknak bejelentették, úgy a jó néni, mint a Miczi barátnőm bejöttek hozzánk –
               s ott voltak mindvégig. Természetes, hogy én csendesen viselkedtem; – ilyen
               körülmények között a legcsúfabb hálátlanság lett volna részemről, ha meg nem becsülöm
               magam.</p>
            <p>Ezek voltak azok az alkalmak, amikor én még este is együtt lehettem az én uj, kis
               barát­nőm­mel.</p>
            <p> </p>
         </div>
         <div type="chapter">
            <head>
              Szerelmem ébredése
            </head>
            <p>Azt hiszem, nem csoda, hogy barátságunk ilyenképen mind melegebb lett. Ha egy nap nem
               láttam Miczikét, hát bizony akkor már búsultam. Sőt azt is merem állítani, hogy ő sem
               talált engem ellenszenvesnek.</p>
            <p>Egy napon azonban a generálisék elköltöztek a szállodából. Szerencsére nem messzire.
               Ugyanis a generális bácsi már kissé idősebb ember volt, s így nem kellett személyesen
               részt­vennie abban a csúf háborúban: de a fiai ott voltak helyette, és ő is végzett
               valami háborús munkát, de csak – otthon. Éppen akkor is küldtek neki hazulról egy
               nagy csomag feldolgozni valót. A szállodában nem volt ehhez elég csönd – hát egy szép
               kert közepén álló villában béreltek lakást, ahol egyedül lakták az emeletet.</p>
            <p>Alig, hogy elköltöztek a szállodából, már második napon meghívták asszonykámékat
               velem együtt uzsonnára. Mondhatom, valóban kellemes délutánt töltöttünk ott
               mindhárman. Nagyon finom és jó uzsonnát adtak, utána igen kedvesen eldiskuráltak
               gazdáimmal, én pedig Micziké­vel szórakoztam a házban és a kertben. De mialatt mi
               fiatal barátságunkat élveztük – ezzel párhuzamosan igen különös bonyodalmak támadtak,
               amelyeknek nyitjára nem igen tudtam rájönni.</p>
            <p>Érdeklődésem napról-napra melegebb lett Miczike iránt s valami igen jóleső érzés
               töltötte el egész valómat, ha vele együtt lehettem. Kezdett megszólalni a szívem,
               amelyet eddig még minden kutya-pajtásom hidegen hagyott. Úgy véltem, hogy talán most
               rájövök arra, hogy mi volt az a bizonyos hiány, amiről egyszer már szóltam, s amit –
               még legboldogabb perczeim­ben is éreztem a szívem körül. Úgy látszik, hogy egy hozzám
               hasonló, az én fajtámból való, kis négylábúnak önzetlen meleg odaadása volt az, ami
               boldogságom teljességéhez még hiányzott. Most jutottam csak ennek tudatára, amikor
               úgy hittem és reméltem, hogy el is érem szívem vágyát és óhaját. Miczike meg én –
               kölcsönösen tetszettünk egymásnak. Gazdáinknak sem volt kifogása a mi gyöngéd
               barátkozásunk ellen, – tehát a legjobb úton voltam, hogy egészen boldoggá legyek,
               hogy Miczikét teljesen magaménak mondhassam.</p>
            <p>De úgy vélem, talán a felsőbb hatalmaknak volt kifogása az ellen, hogy két piczi
               négylábú lény boldogságban egyesüljön, mert, sajnos, az én oly szépen indult szívbéli
               regényem – rám nézve igen szomorúan végződött! Nagyon szenvedtem miatta, és máig sem
               tudom megérteni, miért kellett ennek úgy végződni. Miért csapták be előttem,
               közvetlenül a megvalósulás előtt, boldogságom kapuját? Miért követték el velünk
               szemben ezt a kegyetlenséget? Még ma is, annyi idő után, fáj és sajog a szívem;
               képzelhető, hogy mit szenvedtem akkor!</p>
            <p>De térjünk vissza a föntebb említett különös dolgokra. Mert talán ezek is
               hozzájárultak ahhoz, hogy a remélt, már-már elért boldogság helyett csak nagy és sok
               szenvedés jutott osztály­részemül.</p>
            <p>Magam is észrevettem, nemkülönben Miczike, de még gazdái is, hogy valami csodálatos
               módon ugyanazon naptól kezdve, mikor szerelmem első bimbói fakadtak, a német
               fürdőhely nagy tömeg kutyája, mintha csak összebeszélt volna, mind Miczike nyomában
               volt.</p>
            <p>Talán féltékenyek voltak reám, talán nekik is megtetszett Miczike, – elég az hozzá,
               hogy ki nem tehette a lábát anélkül, hogy egész csapat kutya ne kísérte volna, még
               pedig kicsi és nagy, sovány és kövér, finom ölebecskék és csúnya nagy kuvaszok
               vegyesen. Képzelhető, hogy nem tetszett Miczike gazdáinak, hogy sétáikon egész
               kutyafalka követi őket, de még kevésbbé tetszett nekem. Elgondoltam, hogy mennyi
               kutya van a világon, milyen sok van csak ezen a fürdőhelyen is és éppen ezt az egyet,
               amelyikért az én szívem dobog, – éppen ugyanakkor, amikor én akarok neki udvarolni,
               követi és környékezi meg és óhajt közelébe férkőzni egy egész kutyafalka.</p>
            <p>De az még csekélység volt, amit a séták alkalmával és nappal elkövettek. Hallottam,
               mikor Miczike gazdái beszélték asszonykámnak, hogy éjjel egész állatsereglet vonít
               ablakuk alatt. A generális bácsi már egészen dühös lett, hogy nemcsak ő, de még a
               szomszéd villák lakói sem tudtak aludni emiatt a rettenetes éjjeli zene miatt.
               Micsoda összeesküvés volt ez? Miért éppen Miczikét tüntették ki mindannyian
               hajlandóságukkal? S még hozzá olyan nagy kuvaszok is, mint például Sipszi, a mi
               szállodásunknak a kutyája, akinek maga a feje volt olyan nagy, mint Miczike vagy én
               egészben!</p>
            <p>Talán két nappal a generálisék kedves uzsonnája után eljött hozzánk látogatóba a jó
               generális néni, és akkor beszélte nekünk ezeket a dolgokat. És jaj az én szegény
               szívemnek! már egyedül jött, Miczike nélkül. Elpanaszolta asszonykámnak, hogy
               mennyire haragszik az ura, az üvöltő kutyaseregre általában – Miczikére különösen.
               Pedig hát Miczike ártatlan abban, hogy ennyire fölkeltette a kutyatársadalom
               érdeklődését. S megfogadtatta feleségével, hogy többet nem fognak utazni menni egy
               kutya-kisasszonnyal.</p>
            <p>Ameddig csak a jövőről volt szó, még nyugodtan hallgattam a beszédét. Mit lehet azt
               tudni; mit hoz a jövő? Olyan világot élünk ma, hogy még az emberek sem csinálnak
               terveket a messze jövőre, örülnek, ha egyik napról a másikra baj nélkül áttengődnek,
               hát még egy gyámoltalan kis kutya, hogy merészelne az a jövőre építeni, terveket
               kovácsolni? De most a jelenre került a beszéd sora, az eddig oly boldog, oly
               reményteljes jelenre, amelyet – kény­telen vagyok kimondani – az emberi kegyetlenség
               egy szavával változtatott át egy csapásra szomorúvá, siralmassá.</p>
            <p>A generálisné maga is szomorúan adta tudtára asszonykámnak, hogy az ura nem engedi
               többet, hogy ő elhozza Miczikét mihozzánk, sem, hogy én elmenjek ő hozzá. Szinte
               megszünt szívem dobogása is. Mit vétettünk, mit követtünk el? Miért e szigorú, e
               kegyetlen és rám nézve érthetetlen tilalom? Hiszen a generális bácsi eddig
               asszonykámékra is, – de még én reám is, aki bizony elég jó emberismerőnek tartom
               magam – a jó ember benyomását tette. Miért e hirtelen változás, e kegyetlenség?</p>
            <p>A néni megmagyarázta asszonykámnak a tilalom okát. Én ugyan meg nem értettem. Azt
               mondta, hogy ő nagyon szívesen látná továbbra is a kis kutyák barátságát, nem
               szívesen fosztja meg szegényeket ettől az örömtől. De a férje figyelmeztette őt, hogy
               még legalább három hónapig úton lesznek – s nem akar az utazás alatt
               kellemetlenségeket. Hát van kérem valaki; aki ezt megérti? Én semmiesetre sem.</p>
            <p>Hiszen mi már úgyis csak pár napig tartózkodhattunk a fürdőhelyen. Lejárt a
               passzusunk, tovább kellett mennünk. S azt a pár napot, mely számunkra még hátra volt,
               mi nem tölthetjük együtt Miczikémmel barátságban és szerelemben, mert a generálisék
               még sokáig úton lesznek? No hát, kérem, ez igazán több, mint amennyit egy kis kutya
               fölérhet ésszel.</p>
            <p>A szívével pedig alig tudott megbirkózni ez a szegény kis kutya. Dobogott, lázongott,
               forrongott, nem tudta lecsillapítani. Olyan dolgokat eszeltek ki az én különben oly
               jóságos gazdáim, hogy igazán borzasztó volt. Például egy délután nem vittek el
               magukkal sétálni. Nagyon feltűnt nekem a dolog, mert ilyesmi még nem történt meg
               velem eddig. Csak az étkezési idő alatt hagytak magamra, meg néha este, vacsora után,
               de délután soha. Mikor hazajöttek, megtudtam mindent! Megpusziztam asszonykám kezét –
               és rögtön keservesen vonítani kezdtem.</p>
            <p>Csodálkozva mesélte később fülem hallatára asszonykám egy úrinőnek, hogy nem vittek
               magukkal délután, mikor a generálisékkal uzsonnázni mentek, azok sem hozták el
               magukkal a Miczit, sőt a generálisné szándékosan egy egészen új ruhát vett föl,
               olyant, amelyen Miczike még sohasem feküdt az ölében – és én mégis mindennek daczára
               rögtön megéreztem, hogy velük voltunk.</p>
            <p>Istenem, mennyire lebecsülik néha még a legjobb és bennünket legjobban ismerő emberek
               is a kutyatulajdonságokat! Hát mit gondol az én asszonykám, hogy mire való a mi
               rendkívül finom és érzékeny szaglási képességünk? No és pláne ily esetben, mikor
               arról van szó, hogy a szeretett lénynek nyomait, a közelségét, az érintkezését
               szimatoljuk ki. Hiába nem vitték magukkal a generálisék Miczikét, hiába nem vett föl
               a generális néni Miczike által már érintett ruhát, – ott volt az ő keze, mellyel
               talán végigsimított búcsúzáskor Miczike selymes fekete szőrén, s ezzel fogott kezet
               asszonykámmal – jövet és búcsúzáskor is. S ez a kéz – az asszonykámé, nekem mindent
               elárult.</p>
            <p>Órákig keseregtem, vonítottam keservesen. Még az én jó asszonykám csillapító szava
               sem tudott megvigasztalni. Oly közel a boldogsághoz – és erőszakkal megfosztva tőle!
               Majdnem búskomorrá váltam. Nem érdekelt már semmi és senki sem. A szállodában, az
               utczán, az erdő­ben mindig és mindenütt csak Miczike nyomait szimatoltam. Ha
               hazamentünk laká­sunk­ba, a szállodába, rohantam előre, hogy időt nyerjek és
               felkereshessem legalább a küszöbét Miczike volt lakásának, és ajkaimmal érinthessem
               lábainak nyomait.</p>
            <p>Mert a kegyetlen emberek gondoskodtak róla, hogy mi többet ne találkozzunk. A
               generálisé­kat is csak akkor láttam, mikor távozni készültünk e fürdőhelyről, melyen
               oly kellemes napokat töltöttem eleinte, s amelyen kínszenvedés volt életem az utóbbi
               időben. Kijöttek a vasúthoz szép virággal búcsúztatni asszonykámat.</p>
            <p>Mikor megláttam őket, vége volt a nagy kínnal-bajjal magamra erőltetett önuralomnak.
               Egy­szerre csak teljes erővel kitört belőlem a napok óta visszafojtott fájdalom és
               indulat. Olyan keservesen vonítottam szívem fájdalmában, hogy egymás beszédét sem
               értették. Megjött a vonat, elbúcsúztak, mi beszálltunk. Elindult a vonat, de én még
               egyre szívettépőn vonítottam. Már a német határon is túl voltunk, amikor még mindig
               nem tudtam türtőztetni magam, hogy ne adjak hangos kifejezést fájdalmamnak. Kérdezték
               is asszonykámat útitársai: mi baja van ennek a szép kis állatnak, hogy ilyen szörnyen
               vonít, hiszen nem látszik rajta, hogy beteg volna?</p>
            <p>Istenem, ezúttal tapasztaltam magamon is, hogy néha azok a legnagyobb kínok,
               amelyeket kívülről, külsőleg nem lehet látni. Mit tudták ők, – honnan is tudhatták
               volna! – hogy micsoda fájdalom tombol belül a szívemben!</p>
            <p>Napok kellettek hozzá, míg kissé magamhoz tértem, míg a fekete ködfátyol, melyen át a
               világot, az embereket néztem nagy elkeseredésemben, kissé oszladozni kezdett szemeim
               előtt. Mert igazán, talán nem is kellene kimondanom, szinte meggyűlöltem az
               embereket, hogy ilyen kegyetlenek voltak hozzám. Lassanként, mikor izzó fájdalmam
               kissé enyhülni kezdett, arra a belátásra jutottam, hogy bizonyára volt oka annak,
               hogy így cselekedtek – s nem irán­tam való szívtelenségből tették. Asszonykámra meg
               éppenséggel nem volt okom haragudni. Valóban szégyen lett volna, ha ilyesmire, csak
               egy pillanatig is, gondolni merészeltem volna. Ha valaki, úgy ő bizonyára ártatlan
               volt az én megkínoztatásomban!</p>
            <p>Mikor szívem lassacskán csendesedni, agyam tisztulni kezdett, szinte elresteltem,
               hogy micsoda közöny töltötte el egészen lényemet minden iránt, ami nem az én belső
               nagy bajomra vonatkozott. Micsoda egoista lett belőlem! Hát illik az, így korholtam
               magamat, ennyire önzőnek lenni, ennyire csak maga-magával törődni? Lám, az én
               asszonykám mennyi minden­féle izgalmon ment már át – csak amióta én őt ismerem; de
               bármilyen baja volt, akármilyen fájdalom érte – velem soha semmiféle izgalmát,
               búját-baját nem éreztette. Sőt az én hűségem­ben, ragaszkodásomban, iránta való
               szeretetemben igyekezett vigaszt találni. Miért nem csele­kedtem én is így?
               Mindenesetre szebb és okosabb is lett volna tőlem. Szebb, mert akkor nem okoztam
               volna neki elkeseredett, vad és túlságos hangos viselkedésemmel bánatot és –
               restelkedést az emberek előtt. Okosabb, mert a sok mindenféle érdekes beszéd, amit
               gazdáim egymásközt folytatnak, elszórakoztatott volna, elterelte volna legalább
               ideig-óráig a figyel­memet az én nagy bajomról.</p>
            <p>Pedig az utóbbi időben megint nagy izgalommal tárgyaltak mindenféle eseményeket, és
               csúf­ság volt részemről, hogy nem ügyeltem jobban oda, – hogy csak elvétve ütötte meg
               füleimet egy-egy megjegyzésük.</p>
            <p> </p>
         </div>
         <div type="chapter">
            <head>
              Az erős ember
            </head>
            <p>Ezúttal nem a háborúról volt szó, legalább is nem a külsőről. Ottan hál’ Istennek
               továbbra is igen jól állottunk. Mi és szövetségeseink mélyen bent mindenütt az
               ellenség földjén; a miénket – dicsértessék a Teremtő érte – semmiféle ellenség nem
               szentségtelenítette meg többé, amióta az áruló oláhokat kikergettük.</p>
            <p>Másról volt itt szó – kisebb, de ránk nézve nem kevésbbé súlyos bajról. Olyasmiről,
               ami következményeiben talán nem befolyásolja a háború kimenetelét, de nagy és
               végzetes hatással lehet reánk, magyarokra, – így hallottam asszonykámtól.</p>
            <p>A belső politikai forrongásokat tárgyalták. Szinte hihetetlen dolgok és hibák
               történtek. Mert, úgy-e kérem, ha egy kis kutya megérti, hát akkor természetesen
               minden hosszabb magyaráz­gatás nélkül fölfoghatja bárki is, hogy ha például egy házat
               gonosz emberek ostromolnak kívülről, – a bentlakók mind összefognak, hogy
               elkergessék, lebírják a külső ellenséget. Aki a legerősebb, a legokosabb, a
               legtapasztaltabb közöttük, azt megteszik vezérnek, az intézkedik, azt vakon és
               hálásan követik a többiek, mindaddig legalább, amíg az ellenséget messzire nem
               kergették, amíg az ostrom meg nem szűnt, amíg a béke helyre nem állt.</p>
            <p>Természetesen ugyanígy van, de nagyobb méretekben, mikor egy ország, egy nemzet jut
               abba a borzasztó helyzetbe, hogy minden oldalról ellenség szorongatja. Akkor a
               legerősebbnek, a legszívósabbnak, a legbátrabbnak, a legönzetlenebbnek és
               legönfeláldozóbb hazafinak, szóval egy egész férfiúnak kell az ország kormányát
               vezetni, nemzetének érdekeit a háborúban is – de még inkább a békekötésnél – okosan,
               ügyesen, nemzetére nézve a lehető legelőnyösebben képviselni.</p>
            <p>Asszonykám úgy vélte, hogy bennünket magyarokat szeret az Úristen, hogy éppen e
               borzal­mas háború alatt egy olyan ember állt az ország, a kormány élén, akinek
               hivatottságában és becsületes magyar érzésében minden hazafiasan gondolkodó ember
               nyugodtan megbízhatott. Olyan ember, aki csak a nemzetét szolgálta, még ha föl is
               emésztette ezzel saját erejét. Mert ha nem lenne benne ez a szívós akaraterő, hát
               szinte leteríthette volna az a súlyos feladat, amelyre e minden idők
               legnehezebbikében vállalkozott. Sohasem a saját ügyét szolgálta, nemes becsvágya
               mindig az volt, hogy a közügynek tegyen értékes szolgálatot.</p>
            <p>Még békeidőben se lehet eléggé megbecsülni az ilyen államférfiút, háborúban pedig a
               Gond­viselés különös ajándékának kell tekinteni. Tudta ezt itthon mindenki, de tudta
               ezt a szövet­séges, sőt még az ellenség is. Ha az ellenségnek módjában lett volna ezt
               a férfiút helyéről elmozdítani, s az országnak ezzel ártani, – hát természetesen
               örömest megtette volna. De hogy magyar emberek vállalkozzanak arra, hogy egy ilyen
               férfiút megingassanak állásában, hogy az országot fölbujtsák ellene, hogy mindenféle
               hazug jelszavakkal izgassák, lázítsák a népet, egyenetlenséget szítsanak az országban
               – ez egyszerűen hihetetlen és megdöbbentő dolog.</p>
            <p>Mert itt világos, hogy azoknál, kik ezt cselekszik, az ország érdeke teljesen
               mellékes, azoknál kizárólagosan személyes ambiczióról, előretörtetésről, hatalmi
               éhségről lehet csak szó. Szóval a legnagyobb altruizmussal szemben – a legsötétebb, a
               legmegbocsáthatatlanabb egoizmus. Saját kicsi, önös czéljaikat tolják előtérbe, nem
               törődve azzal, ha mindjárt e rémes háború közepette még belháború is üt ki az
               országban.</p>
            <p>Felelőtlenségük tudatában olyan jelszavakat dobnak a nép közé, amelyeknek igazságában
               maguk hisznek legkevésbbé, de amelyek alkalmasak arra, hogy zavart, elégedetlenséget,
               forrongást keltsenek az országban.</p>
            <p>Teszik ezt pedig főképpen olyanok, akik, tagadhatatlanul nagy tehetségük mellett is,
               arról soha még álmodni sem mertek volna, hogy rendes, normális úton valami nagy
               méltóságba beleülhessenek. De ha felkavarják előbb az országot, fejtetőre állítanak
               mindent, semmit és senkit meg nem kímélnek, aki czéljaik elérésében útjukban áll, –
               nohát akkor megtörténhetik a lehetetlen is, elérhetővé válik talán az is, ami eddig
               elérhetetlen magasságban, mint valami délibáb lebegett előttük.</p>
            <p>S ha egyszer elérték czéljukat, mit bánják ők, ha kisded játékaikkal elpusztítják is
               az országot. Legyöngítik az erejét, ellentálló képességét, mikor a legnagyobb erőre,
               egyetértésre lenne szük­sége. Holmi választójogokat, demokrácziákat igérgetnek nagy
               kegyesen a népnek olya­nok, akik, ha egyszer hatalomra jutnának, a legnagyobb
               zsarnokokká válnának. De más­kép­pen nem tudnák megbolygatni az ország nyugalmát,
               földúlni békéjét, – már pedig csöndes, rendezett, nyugodt viszonyok között nekik
               nincs mit keresniök, nincs mit remélniök a maguk számára – így véli asszonykám.</p>
            <p>Mint ahogy már említettem, hogy asszonykám szerint a dugdosók, az árúuzsorások
               csele­ke­dete a háborúban hazaárulással ér föl, úgy most is azt mondta, hogy az olyan
               emberek, akik az ország nagy baját, az ellenségtől szorongatott helyzetét
               fölhasználják és belső forradalmat szítanak csak azért, hogy önös czéljaikat elérjék,
               vad ambicziójukat kielégítsék – rászolgáltak az olyan elbánásra, mint amilyenben a
               hazaárulókat szokták részesíteni.</p>
            <p>Mert az csak világos, hogy ha üres, nagyhangú és sokatígérő, de lelkiismeretes
               államférfiak által be nem váltható jelszavakkal fölizgatják például a munkásságot és
               ezek az ő biztatásukra leteszik a szerszámjukat, beszüntetik munkájukat, ezáltal
               mindig, normális viszonyok között is, országos fölfordulást idéznének elő – háborúban
               pedig legyöngítve az ország erejét, ellent­állóképességét, egyenesen kiszolgáltatják
               azt az ellenségnek. Asszonykám nem tud elég erős szót használni az ilyen eljárás
               megbélyegzésére. S ő, akit egy beteg madárkának a látása is könnyekre fakaszt, akit
               bármely élőlény szenvedésének látása beteggé tesz, annyira velük érez ő maga is – az
               ilyen, mindenről megfeledkezett, mindent letaposó, csak a saját kicsinyes, önös, de
               annál magasabbratörő érdekeit szem előtt tartó ember számára a legnagyobb, a
               legsúlyosabb büntetést sem tartaná túlnagynak, túlszigorúnak!</p>
            <p>S voltak emberek, akik ilyen eljárásra vetemedtek, a mi hazánkban – a háború negyedik
               esztendejében! Forrongásba hozták az országot, elűzették helyéről, az ország éléről
               az oda legalkalmasabb, sőt mondhatni, ezidőszerint egyetlen odavaló és alkalmas
               kormányférfiut.</p>
            <p>– Nos és most – így mondja asszonykám – az a kérdés vetődik föl, hogy mit szól ehhez
               a király?</p>
            <p>Hát kérem szépen, úgy tudom, hogy a békekirály, a jóságos Ferencz József meghalt –
               igen tragikusan még a háború dühöngése közepette. Egész életében a békét óhajtotta,
               pártolta és ápolta. Késő aggságában kellett mégis megérnie egy eddig elképzelhetetlen
               nagyságú, borzalmas világháborút. És a jó Isten nem engedte megérnie az általa hőn
               óhajtott, szíve mélyéből kívánt békét. Magához szólította, mielőtt az
               bekövetkezhetett volna. Hogy miért tette ezt az Úr, azt csak ő tudja. Ha nem menne
               szerénytelenség-számba, hogy egy kis kutya ilyesmin gondolkozni merészel, hát én úgy
               hinném, hogy talán azért történt így, mert az Úr tudta, hogy a béke még nagyon messze
               van, ellenben a borzalmak növekednek. Új és hatal­mas ellenségek támadnak, szeretett
               alattvalóinak vére meg hull, egyre hull, ki tudja meddig? Megeshetett volna, hogy az
               ő sokat szenvedett, népét atyailag szerető, jóságos szíve meg­szakad, ha látnia kell,
               hogy ennek a rettenetes öldöklésnek, mészárlásnak nincs se vége, se hossza. S így
               talán kevésbbé tragikus volt, talán kevésbbé fájhatott neki, hogy háború közben
               hunyta le fáradt, jóságos szemeit, de azzal a reménnyel, hogy közel már a megváltás,
               – mintha még mindazt, ami csak az ő elmulása után következett be, ő is végigszenvedte
               volna.</p>
            <p>Nekünk nagy szomorúság volt az ő elhunyta és egyúttal nagy veszteség is. A magas
               életkor, a sok tapasztalat higgadttá és bölccsé tette. Meggondolt és körültekintő
               volt. S bármily for­rongást idézett volna elő lelkiismeretlen, törtető népbolondítók
               lázítása az ő hűséges magyar népénél – ő tudta volna, hogy mit tegyen. Semmiesetre
               sem azt, hogy a legnagyobb szükség­ben küldje el maga mellől kipróbált, nagyeszű és
               minden intézkedésében megbízható taná­csadóját! Mert a fejedelmek nagyságának
               próbaköve tanácsadóiknak helyes megválasztása. Ha ez sikerül nekik, nagy könnyebbség
               az uralkodókra a jelenben, biztosítéka nagyságuknak a világhistóriában.</p>
            <p>De jött az ifjú király. Kedves, derék és fiatal ember. Olyan fiatal, hogy szerelmes a
               fiatalságba – a magáéba és a másokéba is. Csak fiatalságot akar maga körül látni. </p>
            <p>És a fiatalság szívesen letér az öregek régi, bevált ösvényéről, hogy egészen új, még
               kipró­bálatlan utakon igyekezzék megvalósítani a maga ideáljait, amelyek, sajnos,
               nagyon gyakran csak csalódást okoznak.</p>
            <p>Bécsben szívesen látták az új utat – a magyar ügyekben.</p>
            <p>Mert ott minden jólesik, ami fáj nekünk. Azok az erős kezek, amelyek a magyar kormány
               rúdját fogták, a monarchia súlypontját átbillentették Magyarország javára és
               előnyére. Hát persze, hogy érdekében volt Ausztriának, azt az embert, aki
               Magyarországnak ilyen előnyös pozicziót teremtett és velük szemben talpára állt és
               megvédte rendületlenül a magyar érdeket, helyéből kitúrni, ellene, megsemmisítésére
               minden lehető és lehetetlen eszközt fölhasználni.</p>
            <p>Szóval, nálunk a félrevezetett, föllázított tömeg követelése, Ausztriában az
               irigység, a félté­kenység szülte besúgások együttesen véghezvitték azt, amit
               Magyarország ellenségei szívből kívánták, amitől barátai féltek – beállott a
               krízis.</p>
            <p>A vaskezű, aranyszívű, hazáját imádó és csakis annak érdekeit képviselő férfiú elment
               s jött helyette egy fiatal, derék, úgy mondják igen művelt, de minden tapasztalat
               híján levő előkelő úr. Hiszen, ha lett volna némi tapasztalata, dehogy is vállalta
               volna ilyen időkben, ilyen helyzetben, ilyen előd után ezt a mindennél súlyosabb
               feladatot. Fiatal volt és naiv. Ő hitt a jelszavaknak, hitt a fölforgatók
               meggyőződésének őszinteségében.</p>
            <p>Istenem, mondja asszonykám, micsoda kiábrándulás jutott szegénynek osztályrészül!
               Mikor hozzálátott, hogy kormányt alakítson, hogy a hivatalokat betöltse, akkor nem
               voltak már jelszavak, nem voltak meggyőződések, – csak egy roppant, tülekedő,
               kiéhezett törtető had, amelynek tagjai a koncz megkaparításáért egymást gázolják
               le.</p>
            <p>Mikor már minden bársonyszékbe beleült az aspiráns, akkor kisült, hogy még sok a
               követelő, a lármázó és ki nem elégítés esetén botrányt csináló pretendens. Mit volt
               mit tenni? Hiszen olyan jól megy a sorunk, olyan kevés adót fizetünk ma és oly
               keveset kell majd fizetnünk há­ború után, hogy nem árt, ha még egy pár állást,
               három-négy miniszterséget, néhány kormány­biztosságot kreálunk. Ha kevés a fóka és
               sok az ember, hát teremtünk fókákat, hogy minden ember jóllakhassék és hogy
               mindenkinek jusson, aki a száját kitátja.</p>
            <p>De az éhes, nagy szájak csak nem akartak becsukódni. A marakodásnak nem volt se vége,
               se hossza. Mert mikor a leghangosabb torkuakat saját személyükben már kielégítették,
               akkor föl­támadt bennük a családi érzés! Itt persze már szerényebb igényekkel léptek
               föl: a fiúknak jó volt már egy kis államtitkárság is, az unokájuk meg éppen beérte a
               főispánság kezdő, szerény foglalkozásával. Hogy a születendő dédunokákról történt-e
               gondoskodás, azt bizony már nem tudta asszonykám sem, de az kiderült, hogy ez
               elpusztíthatatlan nagy étvágy látása undorral töltötte el azt a szegény, jóhiszeműen
               vállalkozó és sajnálatraméltó – mert tapasztalatlan és finom érzésű úriembert.
               Szaladt a királyhoz könyörögni, hogy mentse föl mentől előbb, szabadítsa fel őt, mert
               különben belébolondul. S mikor megkapta fölmentését, nekiment a világnak – már
               amilyen messze csak lehetséges a háború alatt, hogy ne lásson és ne halljon semmit
               sem abból, ami idehaza a politikában történik.</p>
            <p>De mi – sajnos – asszonykámékkal, ha nem is itthon, de elég közel voltunk ahhoz, hogy
               lássuk, illetőleg halljuk, hogy mi történik a mi szegény országunkban! Bécs
               közelében, gyönyörű fekvésű magas hegyen ütöttük föl tanyánkat. Remek vidék, kitünő
               levegő, csönd és nyugalom. Az utóbbiakból talán túlsok is volt. Mert így gazdáim
               annál jobban ráértek gondol­kodni, annál többet foglalkoztak a honi dolgokkal és
               állapotokkal. S ez bizony mindennek inkább volt mondható, mint kellemes
               foglalkozásnak. Csupa káosz, csupa zürzavar, csupa baklövés – együttesen végtelen
               gyengítése az ország erejének, ellentállóképességének.</p>
            <p>Ha sétáltunk a gyönyörű fenyvesekben és én mögöttük lépdeltem, teljes szívemből
               örültem vol­na szabadságomnak, ha nem látom gazdáimnak bús és gondtelt arczát, ha nem
               hallom iz­ga­tott szavaikat. Azt tárgyalták, hogy mily szomorú állapotok uralkodnak
               most az új kor­mány, a népboldogító, a demokrácziát, általános választójogot és a jó
               Ég tudja miféle szépet és jót ígérők uralma alatt.</p>
            <p>A sok üres jelszóból, mellyel a népet bolondították, s melyben ők maguk hittek
               legkevésbbé, természetesen semmit be nem váltott az új kormány. A külföldre menekült
               fiatal miniszter­elnök helyett most már egy nagytudású, nagytapasztalatú,
               nagytehetségű, fényes multú ember vette kezébe az ország gyeplőit. A gyeplő a kezében
               volt, – de a keze kötve. Addig puffog­tatták a sok üres jelszót, míg végre azt hitte
               és várta a félrevezetett nép, hogy csakugyan valami új világra fog virradni, szebbre,
               jobbra, mint a régi volt.</p>
            <p>Más volt, mint a régi, az igaz, mert hihetetlenül rosszabbodtak az állapotok az
               országban minden vonalon. Az Úristen megsegített bennünket jobb terméssel, mint a
               háború első három esztendejében – s a közellátás, élelmezés rosszabb volt, mint
               valaha. Az új kegyelmesek igen kegyetlenül bántak el az országgal. Mert hát –
               asszonykám úgy véli, – nem mindig válnak be a közmondások sem, mint például az, hogy
               „akinek az Isten hivatalt ád, annak észt is ad hozzá.” Bizonyára volt ezeknek az
               uraknak is eszük, – csak éppen ahhoz nem, amire vállal­koztak.</p>
            <p>Arról ők szegények nem tehetnek, – így mentette őket asszonykám, – hogy a nagy
               verseny­futás­ban a piros bársonyszék felé, éppen egy olyant sikerült
               megkaparítaniok, olyanba tele­pedtek belé, amelynek teendőiről fogalmuk se volt. No
               már ahhoz igazán nem volt se idejük, se módjuk, hogy még válogassanak is a
               székekben.</p>
            <p>Hiszen köztudomású, minden gyerek tudott felőle, minden veréb csiripelte, hogy a nagy
               „run”-nél a bársonyszékek felé volt példáúl egy olyan aspiráns is, akit a legszűkebb
               körre szorítkozó családi érzés kergetett a bársonyszék ölelő karjaiba. Nagy baj éri
               őt, ha nem sikerül idejekorán belételepednie. Talán mindörökre bezáródott volna
               előtte a családi tűzhely ajtaja. Szerető felesége ezt soha, de soha meg nem
               bocsátotta volna neki. Azzal bocsátotta útnak, hogy vagy „kegyelmes”-ként jön haza –
               vagy kegyetlenül beszünteti gyöngéd hitvesi érdeklő­dését, pártfogását vele szemben.
               Ez talán már az utolsó alkalom, amely számára kínálkozik, ezt meg kell ragadni, –
               most vagy soha! S így bizony a szegény jelölt erejének végső meg­feszítésével rohant,
               rohant a kitűzött cél felé. Szerencséjére ezúttal sikerült beérkeznie, másokat
               megelőznie. S egy boldogan mosolygó hitves biztosította őt továbbra is változatlan,
               hűséges érzelmeiről.</p>
            <p>Ezek után nem természetes-e, hogy még azok is, akik a kormányváltozástól minden
               tekin­tetben csak jót vártak, kénytelenek voltak bevallani, hogy alaposan és
               hatalmasan csalódtak.</p>
            <p>Mert mit ér az általános választójog ígérete, de mit érne maga az elért általános
               választójog is, mikor még soha olyan anarchia nem uralkodott az országban, még soha
               olyan nehéz nem volt az élet a szegény polgárság számára, mint az új rezsim alatt.
               Minden termett bőven, de látni semmit sem lehetett belőle. Mert vagy az eget verdeste
               az ára a portékának, vagy mikor nagykésőn hozzáláttak a rendcsináláshoz – úgy eltünt
               minden, mintha a föld nyelte volna el, mintha sohasem lett volna.</p>
            <p>Az árdrágítás aranykorát élte. Az előző évben álmodni sem mertek volna a kereskedők –
               rossz termés mellett – olyan árakról, mint amilyeneket most, sokkal jobb termési
               viszonyok mellett, könnyű szerrel elértek. Már nemcsak koplalnia kellett annak,
               akinek erszénye nem duzzadt holmi árdrágításon szerzett nagy bankóktól, de fázni,
               sötétben ülni és még a mosakodás és fürdés fölösleges luxusáról is lemondania.</p>
            <p>Mert majd a szénellátás, majd a gáz- és villanyvilágítás, majd a vízvezeték mondott
               csődöt. A ruházkodásról, czipőről, s egyéb hasonló, az eddigi felfogás szerint
               nélkülözhetetlen dol­gok­ról pedig jobb nem is beszélni. Mert még a legszerényebb
               ruhaneműek árát is csak legfeljebb a mostani expresszmilliomosok tudnák megfizetni.
               Úgy látszik, a kényszerszűlte behatás alatt majd itt is nagy eltolódások, evolucziók
               lesznek az emberek fölfogásában. S ezen a téren legalább újból be fognak köszönteni a
               – paradicsomi állapotok!</p>
            <p>Hát hiába – nagy szakértők kezében volt minden. De minek is enni, inni, minek
               mosdani, ruházkodni, fűteni és világítani, – lesz választójog, s ez majd pótol
               mindent, de azt nem pótolja semmi sem!</p>
            <p>Amint azonban hallottam asszonykámék beszédéből, az ország kitűnő ellátásán kívül még
               egyéb díszes és szép dolgok is történtek.</p>
            <p>Nem volt elég, így mondja asszonykám, hogy az embereknek a rettenetes háború
               szenvedéseit kellett viselniök, de folyton még azt is kutatták, azon törték a
               fejüket, hogy ki okozta ezt a szörnyűséget? Némelyek úgy vélik, hogy ellenségeink
               csak azért mertek belénk kötni és reméltek gyors és biztos győzelmet, mert azt
               hitték, hogy a monarchia – (így nevezik a mi együttesünket a kedves osztrák
               testvérrel) – a legelső támadásnál szét fog hullni, meg fog semmisülni.</p>
            <p>S hogy miért merték ezt remélni, föltételezni? Hát csak azért – így hallottam
               asszonykámtól, – mert nagyon sok mindenféle nyelvet beszélő ember van odaát
               Ausztriában. Beszélnek ott németül meg olaszul, csehül meg horvátul, lengyelül meg
               ruténül és a jó Isten tudja, még miféle nyelveken.</p>
            <p>No már most azt hallottam, hogy bár ezek a különféle nyelvű emberek mind osztrák
               alatt­valók, azért a szívük mégis ahhoz az országhoz húz, ahol az ő nyelvük az
               anyanyelv, oda­kacsintgatnak át mindig, mint például az olaszok Itáliába. A csehül,
               lengyelül beszélők pedig a hatalmas rokon – az orosz szomszéd fönhatóságát talán
               szívesebben elviselnék, mint az osztrákét.</p>
            <p>Szóval, ezek a különböző nyelvű, különböző országokkal szimpatizáló lakosai
               Ausztriának egymással folyton veszekszenek, versengenek. Ha összeülnek tanácskozni az
               ország házában a törvényhozók, hát néha valóban egészen furcsa dolgok történnek
               ott.</p>
            <p>Én már láttam az ő országházukat. Kivülről olyan szép, hogy akár templomnak is
               beillenék. Belülről azonban a tanácskozásoknál ezek a különböző nyelvük szerint
               különböző érzelmű urak gyakran úgy beszélnek, hogy egy korcsmában sem különben.</p>
            <p>Hát persze, hogy ellenségeink, akik tudtak erről a gyönyörű egyetértésről, amelyben
               Ausztriá­nak ezek az egy fejedelem alatt levő alattvalói egymással élnek, azt
               remélték, hogy talán még mielőtt az első ágyúlövés eldördülne, szétfutnak ezek a
               hűséges osztrákok a szélrózsa minden irányában, kiki oda, ahová a szíve vonzza.</p>
            <p>S így csak természetes és bölcs intézkedés volt az Istenben boldogult öreg király
               részéről, hogy nem hívta össze az osztrák országgyűlést, mikor kiütött a háború.
               Minek lássa az ellen­ség a nagy egyenetlenséget, miért merítsen új reménységet a
               belső villongásokból, veszeke­désekből?</p>
            <p>Hiszen nálunk is van sok másnyelvü, máshitű ember, aki bizony gyakran szintén a
               félté­kenység és irigység bűnébe esik a magyarsággal szemben. Nem akarják némelyek
               megérteni, hogy Magyarországon a magyaroké az elsőség joga.</p>
            <p>De mikor a nagy veszély bekövetkezett, akkor mégis mindenki belátta, hogy legokosabb,
               ha a magyar állam védőpajzsa alá menekül. Felébredt bennük talán a szülőföld, a haza
               iránti szent szerelem – és ez vitte rá őket, hogy a magyarokkal vállvetve, egyesült
               erővel, egységesen védjék meg a haza szent rögét.</p>
            <p>Sokszor hallottam gazdáimtól, hogy csak ennek az egységnek, mely bennünket egymással
               összefűzött, s annak az elhatározásunknak, hogy még az osztrákokkal szemben is
               felejteni akarunk minden részükről ért bántalmat és testvériesen, lelkesedve
               egyesülünk velük is a közös szent czél érdekében, – csakis ennek köszönhetjük, hogy
               diadalmaskodtunk legnagyobb és legveszedelmesebb ellenségünkön. Persze, hogy a német
               szövetséges is segítségünkre volt csakúgy, mint ahogy a mi véreink az ő földjüket is
               védelmezték.</p>
            <p>Éppen ezért le sem írhatom gazdáim megdöbbenését, midőn arról értesültek, hogy egy
               nagy­nevű, nagytekintélyű és nagyeszű ember egyszerre csak azzal áll elő a háború
               kellő közepén, a magyar parlamentben, hogy össze kellene
               hivatni az osztrák birodalmi gyűlést. Hiszen ez, asszonykám
               szerint, teljesen abszurd gondolat volt!</p>
            <p>Azt akarta, hogy a háború alatt is folytassák kisded pörlekedéseiket, melyek nem
               egyszer tettlegességgel végződtek – az ellenség gaudiumára?</p>
            <p>Vagy attól félt, hogy így nagyon sokáig nem fogják nyilvánosan szidhatni a
               magyarokat, ami ritkán maradt el, ha egymással már elkészültek?</p>
            <p>Vagy sokallotta a dicsőséget, a hírnevet, amelyet Magyarország magának éppen azzal
               szerzett, hogy a háború első három esztendejében csak az ő
               parlamentje működött, s mindent, ami nálunk, vagy a Keleten történt, ő általa, ő tőle
               tudta meg a világ?</p>
            <p>Asszonykám valami furcsa szót használt, azt mondta, hogy egész perverz ötletnek
               tartja, hogy egy magyar ember kívánja és szorgalmazza az osztrák parlament
               egybehivását.</p>
            <p>El is érte óhaját, volt is benne nagy köszönet, minden tekintetben.</p>
            <p>Mindenekelőtt olyasvalami történt, aminek jóformán nevet sem tudnak adni az
               emberek.</p>
            <p>Megkegyelmeztek a hazaárulásért súlyos börtönbüntetésekre ítélt cseh vezérembereknek
               és szabadon bocsátották őket. Történt ez akkor, mikor már köztudomású volt, hogy
               ezeknek az embereknek hazaáruló galád izgatása minő gyümölcsöket termett a
               harcztereken; – mikor már mindenütt a legnagyobb felháborodással beszéltek róla,
               hogyan mentek át tömegesen a tűzben álló cseh katonák az ellenséghez, vagy fogatták
               el szántszándékkal magukat; – mikor már annyi volt az ellenséghez átpártolt cseh
               áruló, hogy egész cseh dandárok küzdöttek ellenünk a harczterek mindegyikén.</p>
            <p>Ki inspirálta, kinek az ideája volt, kinek az agyában termett ez a torzszülött
               gondolat, azt máig sem tudni – nem akad gazdája. De a hihetetlen megtörtént. Hogy
               minő gondolatokat és érzelmeket támasztott ez országok- és népekszerte; hogy minő
               elkeseredést, minő szívfacsaró fájó érzést kelthet a lelkében azoknak az egyszerű,
               becsületes embereknek, azoknak az ön­fel­áldozó, páratlan hősöknek, akik immár
               negyedik esztendeje hullatják a vérüket, áldozzák fel testi épségüket és életüket a
               hazáért, a királyért – vajjon erre nem gondolt-e senki?</p>
            <p>Már most csak azzal nem vagyunk egészen tisztában, hogy a háború dühöngésének
               tetőfokán, a borzalmak negyedik esztendejében kijár-e ez a kitüntető bánásmód minden
               becstelen haza­árulónak, avagy csak az részesülhet benne, ki be tudja bizonyítani azt
               a módfelett dicső és úgy látszik mindenre följogosító dolgot, hogy ő csehnek
               született.</p>
            <p>Az ámuló, a megrökönyödött világ magához sem tudott térni a csodálkozásból, hogy a
               leg­nagyobb bűnt, a hazaárulást elkövetett, s ennek folytán a legsúlyosabb büntetésre
               elítélt emberek hirtelen, mintha misem történt volna, visszatérnek a becsületes
               emberek közé.</p>
            <p>De ők maguk is, úgy látszik, félremagyarázták ennek a „megkülönböztetett” bánásmódnak
               az okát, – mert egyszerre csak nem fértek a bőrükben. Ahelyett, hogy hálát adtak
               volna a Minden­hatónak, hogy a tömlöczből felkerültek a napvilágra, az Úristen szabad
               ege alá, és szerényen, bűnbánóan meghúzódtak volna, – hát éppen ellenkezőleg, úgy
               viselkedtek, mintha a háborúból kitüntetésekkel elhalmozott hősökként tértek volna
               vissza. De ezekkel ellentétben még hangosak is voltak – követelődzők és
               neveletlenek.</p>
            <p>Én ezen sem lepődtem meg. Ha én valami nagyon csúnya, rossz dolgot követnék el, s
               asszony­kám, ahelyett, hogy megverne érte, még holmi jó falatot dugna a szájamba, –
               hát bizony nekem is fejembe szállna a dicsőség. Mert egész bizonyosan azt hinném,
               hogy valami szép és jó dolgot cselekedtem, hiszen jutalmat kaptam, – míg ha rosszat
               követtem volna el, hát verés lett volna osztályrészem.</p>
            <p>Valószínű, hogy ők is így gondolkoztak, s azért mertek annyira szájhősködni.</p>
            <p>Most azonban olyasmi következett, amit már én sem értettem meg. A magyarok ellen
               mertek támadni, persze csak a nyelvükkel. Mert az igazi fegyvert, azt mindig
               lerakták, valahányszor csak ellenséggel kerültek szembe!</p>
            <p>Ahelyett, hogy soha el nem múló hálával lettek volna eltelve azért, hogy a magyar
               katonák hősiességükkel, rettenthetetlen bátorságukkal nemcsak saját hazájukat
               mentették meg az el­lenségtől, de még az ő városaikat és falvaikat is a
               végpusztulástól, családjukat, gyerme­kei­ket a lemészárlástól, arra a hihetetlen
               nagyságú vakmerőségre, kimondhatatlan méretű merész­ségre vetemedtek, hogy a maguk
               részére követeltek néhány magyar vármegyét.</p>
            <p>Mi megtartottuk, megóvtuk az ő szülőföldjüket, otthonukat, ők hálából szemet mernek
               vetni, igényt akarnának tartani – a mienkre! Asszonykám úgy véli, s én osztozom
               teljesen nézeté­ben, hogy ezek az emberek vagy a börtön levegőtlen éjszakájában, vagy
               a hirtelen kiszabadu­lás fölötti túláradó örömükben, elvesztették az eszüket. De hát
               annyira tele lenne a szegény Ausztriának minden olyan háza, amelyben a meghibbant
               elméjűeket próbálják gyógyítani, vagy a közveszélyeseket a világtól elzárni és
               ártalmatlanná tenni, hogy ezeket a szerencsét­lene­ket szabadon hagyják
               futkározni?</p>
            <p>Asszonykám úgy hallotta egyszer, egy diskurzus közepette, melyet egy doktor bácsival
               foly­tatott a háborúról, hogy bizony igen szomorú, hogy gyakran nemcsak testi, de
               lelki járványok is járnak a háború nyomában. Mielőtt még a csehek rettenetes
               meghibbanása napfényre került volna, méltó megbotránkozást szülve hazánkban, –
               sajnos, már előzőleg nálunk szintén mu­tatkoztak egyeseknél – hál’ Istennek, még csak
               igen szórványosan – a lelki eltévelyedésnek nyomai. Úgy látszik, valahogyan a
               levegőben voltak ennek a járványnak a baczillusai, hogy majd itt, majd ott ütötte föl
               a fejét, harapódzott el a betegség.</p>
            <p>Itt ugyan nem fegyverletételről volt szó a diadalmas, félelmes ellenséggel szemben,
               hanem békés diskurzusról a zöld asztalnál. – Stockholmban – beszélte asszonykám – egy
               nagy, idegen városban összegyűltek a világ szoczialistái, megbeszélni, hogyan és
               miként lehetne e szörnyű háborúnak véget vetni, békét teremteni?</p>
            <p>Hogy miért, miért nem, én nem tudom – de asszonykám szerint nem is illik, hogy egy
               kis kutya mindennek az okát-fokát kutassa, – az én asszonykám eddig nem igen
               rajongott a szoczialistákért. Most azonban hallottam, mikor gazdámnak a következőket
               mondta:</p>
            <p>– Ha sikerül most nekik a béke gyors megteremtése, akkor hívükké leszek én is, sőt
               imáimba foglalom őket.</p>
            <p>De mi történt? Nemcsak, hogy a békét nemhozták létre, hiába ültek heteken és
               hónapokon át együtt, – de éppen a mieink, éppen a magyar kiküldöttek, úgy
               viselkedtek, úgy képviselték Magyarországot, a magyar érdekeket, hogy az örök
               gyalázatukra válik.</p>
            <p>Mert hát hihetetlennek mondta asszonykám, amit ezek az urak ott elkövettek
               bőkezűségük­ben, önzetlenségükben. Nemcsak, hogy a megszállott területekből semmit,
               de semmit annek­tálni nem akarnának – még annyit sem, amennyivel magunkat legalább
               némileg biztosít­hatnánk a jövőre a múlthoz hasonló alattomos támadása ellen a
               románnak vagy szerbnek, – de még hitvány áruló viselkedésükért külön jutalomban is
               óhajtanák részesíteni őket.</p>
            <p>Így például, hogy a pusztításért, amelyet a nálunk betört, majd kivert román hadsereg
               futása és üldöztetése alatt Románia a saját földjén szenvedett, mi kárpótoljuk
               őket!</p>
            <p>Hát lehet-e még a világon ennél képtelenebb kívánság? kérdi asszonykám. Ha valami
               privát házba törnének be rablók, gyilkolnának, rabolnának ott, amíg csak ki nem verik
               őket, aztán a kiveretésüknél vagy elfogatásuknál megsebesülnének – nem őrülteknek
               deklarálnák-e őket, ha gyógyítási költségeik számláját azoknak nyújtanák be, akiknek
               házát kirabolták, hozzátarto­zóit legyilkolták? Az igaz, hogy ezeknél gyógyítgatásra
               nem is igen kerülne a sor, mert minden földi bajtól meggyógyítaná őket – a kötél.</p>
            <p>Az ellenség képviselői azonban meg lehettek elégedve a mi szoczialista kiküldötteink
               viselkedésével. Egészen úgy beszéltek, mintha azoknak az érdekeit képviselték volna.
               Mindenesetre akárkiét inkább, mint a magyarságét.</p>
            <p>Szóval, fölfordult minden az ország határain belül, kívül, – mint egy kormány nélküli
               hajót, úgy hányták-vetették szegény országunkat a hullámok. Nem volt erős kéz, nem
               kellett az erős ember, – de ígértek választójogot – és adtak fölfordulást, anarchiát
               és produkáltak olyan viszo­nyokat, amelyek közt lehetetlen a megélhetés. És ha, Isten
               ments, programmjukból valamit, például a választójogot, úgy ahogy ők akarják, mégis
               megvalósítanák – no akkor elmondhatjuk Ocskay brigadérossal, hogy: „jó éjszakát
               Magyarország!”</p>
            <p> </p>
         </div>
         <div type="chapter">
            <head>
               A kedves osztrákok
            </head>
            <p>A nagy izgalmak közepette, amelyekben a honi események és állapotok folytonos
               tárgyalása miatt voltak gazdáim, szinte megfeledkeztem én is arról, amire már egész
               nyáron erősen készültem. Folyton őket hallgattam, és szinte nem is gondoltam arra,
               hogy íme, osztrák földön vagyunk, – itt az ideje és helye, hogy végre egy kissé
               tanulmányozzam, megfigyeljem az osztrá­kokat is. Mert amit eddig hallottam róluk,
               mint nemzetről, hozzánk, hazánkhoz való viszo­nyukról, hát az bizony éppenséggel nem
               volt szimpatikus. Egyre csak azt hallottam hangoztatni róluk szóban és írásban, hogy
               irígyek, féltékenyek, rosszindulatúak velünk szemben.</p>
            <p>No, gondoltam magamban, ha én csak egy kis kutya vagyok is, vagy talán éppen azért,
               azon leszek, hogy a legteljesebb pártatlansággal figyeljem meg őket, és jegyezzem föl
               tapasz­tala­tai­mat, élményeimet. Mondhatom, hogy már azok a megfigyelések is,
               melyeket „tanulmányaim” kezdetén tettem, éppenséggel nem voltak épületesek.</p>
            <p>A véletlen segítségemre jött, hogy igen gyorsan tapasztalatokat szerezhessek, és őket
               alaposan kiismerhessem! Nohát kérem, nem sok köszönet volt ebben az
               ismeretségben!</p>
            <p>Az igazsághoz híven, azt is meg kell jegyeznem, hogy az osztrákok megfigyelésében
               nagy segítségemre volt az a körülmény is, hogy gazdáim ezen a gyönyörű hegyen
               semmiféle kúrát nem végeztek. Úgy látszik, hogy a rendkívül friss, tiszta, illatos
               levegőben tett sok hosszú séta volt a kúrájuk. Amiből nekem megvolt az a nagy
               előnyöm, hogy reggeltől estig – kivéve az étkezések elég rövid idejét – folyton,
               szünet nélkül velük voltam. S így mindig hallhattam azt is, amit egymásközt beszéltek
               és részt vettem gyakran és közvetlenül tapasztalataikban is.</p>
            <p>A véletlen – amelyről szóltam, – az volt, hogy valami csodálatos módon az új kormány,
               amely nálunk megszületése előtt, alatt és utána csak bajt és fölfordulást csinált az
               országban, – miután világrajöttét is csak annak köszönhette, hogy olyan jelszót
               dobott a nép közé: az általános titkos választójogét, mely kártékony baczillusként
               hivatva volt az országot elpusz­títani, a magyarság erejét kikezdeni, fölemészteni, –
               ezúttal ráhibázott valami épkézláb, sőt, ha keresztülviszik, hát számunkra hasznos
               rendeletre is. – Így mondta és gondolta asszony­kám.</p>
            <p>Mert végre, nagysokára belátták, hogy bűnt követnek el hazájukkal szemben,
               megbocsát­ha­tatlan bűnt, ha ölbetett kezekkel nézik, hogyan fosztják ki az országot
               mindenéből!</p>
            <p>A tejjel-mézzel folyó Kanaánban, mondja asszonykám, már nyáron és ősszel, tehát
               közvet­lenül az igazán jó termés learatása után, az elég jól sikerült gyümölcsszüret
               befejeztével – koplalnak az emberek. A magyar ujságok telve vannak panasszal, hogy a
               piaczok mind üresek, se főzelék, se zöldség, se gyümölcs – semmi, de semmi sincs. S
               ha néha mutatóba van egy kis árú, annyit kérnek érte, hogy lehetetlen megfizetni. S
               ha a boldogtalan áldozat, a vásárolni óhajtó háziasszony csak a legszerényebb
               megjegyzést meri is megkoczkáztatni az ár nagysága miatt a piaczi nagyhatalmasság
               színe előtt: hát akkor vagy kimondhatatlanul durva gorombaságot vihet haza kosarában
               ebéd helyett a családjának – vagy ha szerencséje van és egy kiválóan finom, udvarias
               kofaúrnőre akad, akkor tudtára adják, hogy nem baj, ha ő nem is viszi el az árút,
               majd megadja a dupláját – Bécs.</p>
            <p>Bécs, ez a szó – mondja asszonykám – a nyitja, a kulcsa a rejtélynek, hogy miképen
               lehet­séges az, hogy egy olyan, főképen földműveléssel foglalkozó országban, mint a
               mienk, a legnagyobb nyomorúság, a legnagyobb hiányok vannak az élelmezés terén, az
               ellátás körül!</p>
            <p>Hogy az egész osztrák és magyar hadsereget mi élelmezzük – azt tudja minden
               gyerek.</p>
            <p>Hogy Ausztria polgári lakosságának is annyit juttat a magyar kormány, amennyit csak
               lehet, az is köztudomású. Nem titok az sem, hogy még piroslani sem kezd a fán például
               a remek kecskeméti baraczk, a cseresznye, meg a meggy – már ott terem az osztrák
               ügynök és ajánl a termelőnek olyan árat, amilyenről ő még álmodni sem mert volna.
               Leköti előre az egész termést. Ugyanígy tesznek a szőlővel, a főzelékfélével, s
               mindennel, amit az áldott magyar föld megterem.</p>
            <p>Hogy a lisztből, húsból mennyit csempésznek ki a megengedett, az önkényt átengedett
               kvantumon kívül, hát annak éppen csak a jó Isten a megmondhatója. Mert sem a csempész
               maga, sem az, aki neki ebben segédkezett, nem fog jelentkezni. Szóval – ez a
               magyarázata annak a szinte hihetetlen dolognak, hogy nálunk
               terem minden, nekünk azonban semmi!</p>
            <p>De hogyan is érne rá a kormány, így mondja asszonykám, hogy olyan csekélységgel
               törődjék, mint amilyen például az országnak élelemmel való ellátása? Nem sokkal
               fontosabb-e az, hogy minden ember öt évenkint egyszer leadhassa a szavazatát? Azért
               már érdemes élni, koplalni, fázni, nélkülözni.</p>
            <p>Ha csak a sors úgy meg nem tréfálja a szegény földi halandót, hogy mire annak a
               végtelen nagy, mámoros örömnek a pillanata elérkeznék, hogy ő a szavazó urna elé
               állhasson, – hát még­sem teheti meg, mert már egészen, általánosan, sőt nyilvánosan a
               föld alá került. Mert hiába: sem fűteni, sem jóllakni, sem ruházkodni nem tudott az
               általános titkossal – s a nyo­mo­rult test ilyesmit is megkívánt volna – a szavazati
               jog bírhatásának nagy boldogságán kívül.</p>
            <p>Elég dolga volt az új kormánynak, míg sikerült az országot erősen puffogó, nagy
               jelszavakkal fölizgatnia, lázba hoznia. Már azután az olyan szimpla, vulgáris
               feladatokra, mint amilyen az élelmezés kérdése – igazán nem vállalkozhatott.</p>
            <p>De hogy valamiképen igazságtalanok ne legyünk velük szemben, mondja asszonykám, hát
               meg kell állapítanunk, hogy valamit mégis tettek ebben az irányban is. A sok ujonnan
               kreált miniszterség közül egyet megtettek élelmezésinek. És még hozzá: egy olyan
               megnyugtató külsejű és terjedelmű bácsit állítottak e minisztérium élére, hogy a
               közönség úgy vélekedett, meglehet minden reménység arra, hogy az országnak ez
               irányban jó dolga lesz. Mert aki magát ilyen kitünő eredménnyel tudja élelmezni, az
               tán csak az országot sem fogja mostohább elbánásban részesíteni.</p>
            <p>Sajnos, igen rövid idő telt bele – és keservesen konstatálták az emberek
               csalódásukat. Mert az ő jó kondicziója megmaradt ugyan, de az országé, a lakosságé
               egyre rosszabb lett.</p>
            <p>S miután a zúgolódás az emberek körében, a megbotránkozás a sajtóban egyre hangosabb
               lett, nagy dologra szánták rá magukat az intéző férfiak. A kiczipelt, kicsempészett
               termést vissza már nem hozhatták, a bécsi polgármester óhajait megtagadni a világért
               sem merték, rászánták hát magukat arra, hogy egy kicsit itthon fognak körülnézni.</p>
            <p>Mert nagyon is jól tudták azt, hogy mind a fölsorolt utakon és módokon kívül van még
               egy – s ránk nézve nem a legkellemesebb, – amely szintén alaposan belényúl szegény,
               kopár, már általuk eléggé kifosztott éléskamránkba.</p>
            <p>Ugyanis a háború tartamának növekedésével mind nagyobb mértéket öltött nálunk az
               osztrák invázió. Penziókat és hoteleket, hónapos szobákat és évi lakásokat
               elárasztottak szerető osztrák testvéreink. Gyomrukat megtölteni, a mi készleteinket
               pusztítani volt a czéljuk. Így tehát, ha magyar ember itthon a hazájában lakást nem
               kapott, ha magát és családját élelmezni nem tudta, ha mindent rettentően túl kellett
               fizetnie, ezt nagyrészt a kedves szomszédoknak köszönhette.</p>
            <p>Azoknak a szomszédoknak, akiknek békeidőben, mikor nekik is volt mit enniök, nemcsak
               eszükágába se jutott volna bennünket látogatásukkal szerencséltetni, de még a Bécsben
               időző és Budapestet is fölkeresni óhajtó idegeneket, külföldieket is a legképtelenebb
               mesékkel riasztották el – féltékenységből és irígységből!</p>
            <p>Azoknak a szomszédoknak, akiknek semmise volt elég abból, amit tőlünk kaphattak az
               ország terményeiből, de minden túlsok volt, amit akár az iparczikkekből, akár
               szénből, papírosból, posztóból, vászonból és egyéb, a megélhetéshez szükséges
               dolgokból nekünk kellett volna cserébe és némi kis kárpótlásul szállítaniok.</p>
            <p>S ha már nagy kínnal-bajjal küldtek is valami árút, hát bizonyosan a
               legselejtesebbet. Így azután elértük azt, hogy mi a saját terményeinket az osztrák
               ügynökök bevásárlásai miatt horribilis árakon fizettük, az osztrák árút pedig, a
               kimustráltat, melyet ők nekünk küldeni kegyes­kedtek, szintén csak úgy tudtuk
               megszerezni, ha legalább a dupláját fizettük annak, ahogy az árú náluk kapható
               volt.</p>
            <p>Így tehát a kormány nagy és merész dologra szánta rá magát. Szinte hihetetlen, de
               módot akart nyujtani arra, hogy magyar ember is ehesse az áldott magyar anyaföld
               termését – és magyar ember is kaphasson lakást Magyarország fő- és székvárosában,
               Budapesten.</p>
            <p>Tehát igen finoman, igen óvatosan, igen tapintatosan föl akarta szólítani a
               hotelokat, penzió­kat megtöltő, itt semmi foglalkozással nem bíró és csak
               készleteinket fogyasztó idegeneket, hogy mulatozásukat nyolcz napnál tovább ne
               méltóztassanak űzni.</p>
            <p>Most tehát megérkeztünk a véletlenhez, mely segítségemre jött osztrák honfitársaim
               kiisme­résében, a rendelet alakjában, amely, mint föntebb említettem, annyira helyes
               és jó lett volna, annyira hasznos az ország népének, hogy
               szinte lehetetlennek tűnt, hogy ettől a népboldogító kormánytól származik. No, de nem
               is lett belőle semmi. Hogy mertek volna ők az osztrá­kokkal újjat húzni, nekik a
               legcsekélyebb mértékben is kellemetlenkedni! Isten mentsen, hiszen abból baj is
               származhatnék! A legnagyobb baj, az egyetlen baj, mely őket érheti: hatalmuk
               megrendülése.</p>
            <p>Még mielőtt erről az igen helyes, bölcs és éppen azért soha életbe nem lépő
               rendelet-igérvényről szó lett volna, a legnagyobb megbotránkozás hangján beszéltek
               asszonykámék az osztrákoknál, osztrák földön tett tapasztalataikról. Amióta csak
               Németországot elhagytuk és Ausztria földjére léptünk, nem beszélhettünk olyan
               teremtett lélekkel, akár kereskedő, akár iparos, akár másfajta volt és Ausztria
               boldog szülöttjének vallotta magát, – aki ne szidta és ne gyalázta volna
               Magyarországot.</p>
            <p>Hogy egyebet ne említsek, csak azt az örökké egyforma, örökké elmaradhatatlan
               refrént, – mintha csak az a beszélő-masina, amit fonográfnak hívnak az emberek,
               mondta volna el mindenütt, – hogy mi, magyarok megfúlunk a saját zsírunkban – s a
               szegény Ausztriának nem adunk semmit sem.</p>
            <p>Hogy a nagy bosszúság mellett, így mondta asszonykám, még egy kis kómikum is legyen a
               dologban, majdnem mindegyik üzletben, ahol ezt a mérhetetlen nagyságú valótlanságot
               mondták, ott lógtak a nagy táblás-fölírások: Magyar árú, magyar sütemény, magyar
               szalámi, magyar gyümölcs stb.</p>
            <p>Én már szinte féltem, hogy egyszer még valami baj lesz ebből, hogy asszonykám
               türelmének fonala végre elszakad. Mert ő kezdetben nagyon szépen és szeliden
               magyarázta mindenkinek, akivel e kérdés szóba került, a való helyzetet. De úgy
               látszik, az osztrák embernek nagyobb a gyomra, mint a szíve, az étvágya jobban
               működik, mint a fölfogóképessége. Nem értették meg. Pedig én úgy vélem, hogy az én
               asszonykám eléggé értelmesen tud magyarázni. Többet nem kell mondanom ez állításom
               bizonyítására, csak annyit, hogy én kis kutya létemre mindent megértek, amit ő velem
               megértetni akar. Már pedig olyan szerénytelen csak nem leszek, hogy azt higyjem, hogy
               az érdem talán az én intelligencziámé és nem az ő magyarázó­képességeé.</p>
            <p>Mert hiszen volt nekünk egy hasonló kis esetünk még Németországban is. Ott, mint már
               el­mondottam, csak kis papírosszeletkék ellenében lehetett mindent vásárolni. De a mi
               szállo­dánkban minden ilyen papíroskát elvettek tőlünk az ellátás fejében, hát mi
               azonfelül nem vásárolhattunk semmit sem. Egyszer azonban meglátott asszonykám egy
               hentes kirakatában egy szép rúd szalámit. Mind a kettőnknek nagy gusztusunk támadt
               reá, gondoltuk: be­me­gyünk, megpróbáljuk, hátha mégis adnak belőle nekünk is.
               Szerencsémre már én is elég jó benyomást tettem a hentesnénire, ezt láttam és mondta
               is. Szerénységem tiltja ismételni, hogy mit mondott rólam. Asszonykám megmondja, hogy
               mit kívánna.</p>
            <p>– És a jegy? – kérdi ő.</p>
            <p>– Az bizony nincs. Mi, kérem, magyarok vagyunk, – mondja asszonykám, – hazulról
               semmit a világon nem kaphatunk, mert az osztrákok a határon nem engednek ki semmit
               sem; itt meg kevesebb jegyet kapunk, mint a benszülöttek, hát ez bizony nem valami
               fényes állapot. Nem terheljük túl a gyomrunkat.</p>
            <p>– Magyarok? – kérdi a hentesnéni, – hiszen maguknál rettenetes sok van mindenből.</p>
            <p>– Igenis lenne, – mondja szomorúan asszonykám, – ha ki nem vinnének mindent, kis
               részben Németországba, nagyrészt meg Ausztriába.</p>
            <p>– Lehetetlen – mondja ő, – hiszen az osztrákok mind azt mondják, hogy semmit a
               világon nem kapnak Magyarországból?</p>
            <p>– Ha azt mondják, akkor a képzelhető legnagyobb valótlanságot állítják.</p>
            <p>S erre asszonykám elkezdte magyarázni, úgy ahogy én azt fentebb próbáltam leírni, a
               honi állapotokat és viszonyunkat e tekintetben Ausztriával. A néni egészen meg volt
               hatva, s azt mondta:</p>
            <p>– Hiszen ez egészen hasonló eset és viszony, mint amilyen köztünk, bajorok és a
               poroszok között van! Ők is éppen így bánnak el velünk.</p>
            <p>S úgy megsajnált bennünket, hogy mindjárt adott jegy nélkül egy nagy darab szalámit.
               Mondta, hogy csak jöjjünk be máskor is, fog ő adni megint, felvilágosításunkat pedig
               tovább adja, hadd tudják meg mások is a valót, az igazságot.</p>
            <p>S így asszonykámnak értelmes magyarázata nekünk egy darab szalámit eredményezett,
               igazságunknak pedig egy buzgó szószólót. Mert akármikor mentünk be megint hozzá,
               mindig elmondta előttünk a jó hentesnéni a többi, kosarakkal, táskákkal felszerelt
               néniknek, hogy milyen csúnyán viselkednek és minő hálátlanok az osztrákok a szegény
               magyarokkal szem­ben, nemcsak elvisznek és elvesznek előlük mindent, de még le is
               tagadják!</p>
            <p>Idővel azonban Ausztriában már unta asszonykám ezeket a lépten-nyomon szükségessé
               vált magyarázatokat, a folytonos helyreigazítását az igazság ilyen nagyfokú
               elferdítésének.</p>
            <p>Náluk, úgy látszik, nem annyira az értelem hiányzott ezekkel a magyarázatokkal
               szemben, mint inkább a jóakarat. Azért féltem, hogy baj lesz belőle, ha asszonykám
               végleg megelégeli ezeket a rágalmakat hallgatni.</p>
            <p>S ekkor csapott be a bomba. Ekkor jelent meg a magyar ujságokban az a
               rendelet-igérvény, hogy föl kell szólítani az idegeneket, akiket semmi dolog vagy
               foglalkozás Budapesthez nem köt, hogy nyolcz napnál tovább „egyhuzamban” ne üdüljenek
               nálunk.</p>
            <p>Látni kellett volna azt az összeröffenést, ami erre közöttük támadt. Bámultak a
               merészségen – és indignálódtak, – mondja asszonykám.</p>
            <p>Napokon át csak erről folyt a tárgyalás, jöttek az ujsághírek minden formában és
               nagyságban, még tárczák és vezérczikkek alakjában is. De bezzeg arról senki sem
               beszélt, mikor ugyanezt a rendelkezést Salzburgban akarták életbeléptetni. S hogy nem
               tették, ennek oka csak az volt, hogy jobb megoldást találtak. Olyat, amelynél a
               kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad: a nép se panaszkodjék, hogy az idegenek
               eleszik előlük az elemózsiát, a vendéglősök se, hogy rontják az üzletüket, nem
               koppaszthatják az idegeneket. De azért megint csak kénytelen vagyok fönt igért
               pártatlanságom érdekében és értelmében kijelenteni, hogy ez a koppasztása az
               idegeneknek távolról sem volt olyan veszedelmes, mint nálunk a – bennszülötteké.</p>
            <p>Mi véletlenül ott voltunk Salzburgban azon a napon, amikor minden vendéglő ablakában
               két étlap jelent meg.Egyik a bennszülötteknek szólt, a másik az idegenek számára. Az
               utóbbin persze az árak majdnem a duplájára emelve. Adnak pedig állítólag
               „magyar”húst, sezt kell drágán megfizetni, de a bennszülött is megnyugodhatik, hogy
               az idegen nem pusztítja az ő élelmikészletüket. S minthogy ez az idegen – pláne a
               háborúban – sem nem franczia, sem nem angol, de még csak amerikai sem, hanem
               leginkább magyar, előáll az a ránk nézve nem nagyon mulatságos helyzet, hogy odahaza
               őrült drágán fizetjük a húst, mert mindent kivisz az osztrák, – (tehát roppant
               csekély a kínálat) – ha pedig kimegyünk Ausztriába, megint csak ki­üríthetjük
               erszényünk tartalmát egy darab húsért, azon a címen, hogy a hús Magyarországból jön,
               – tehát jól kell megfizetni.</p>
            <p>Rólunk, szegény magyarokról, mindenütt csak nyúzzák a bőrt, mondja asszonykám. No már
               nem szeretném, sem ha asszonykámét, sem ha az enyémet valóban lenyúznák. Hiszen úgyis
               mindig azt mondják, olyan karcsú vagyok, – hogy ne mondjam sovány – hogy alig van
               rajtam más, mint csont és bőr. Csupasz csonttal igazán nem szeretnék járni.</p>
            <p>A salzburgi – mint asszonykám furcsán elnevezte – Janus-arczú étlap ellen nem
               hangzott el egyetlenegy szó sem az osztrák újságokban. Még Tirolról sem írtak semmit
               sem, ami panaszként hangzott volna. Minden további megjegyzés nélkül közölték a hírt,
               hogy ott az idege­neket fölszólították a távozásra. Pedig ott nem kutatták egy
               csöppet sem, van-e ott dolguk, nincs-e, csak egyszerűen kitessékelték őket. Míg a mi
               „tervezett” rendeletünkről min­denki beszél, mindenki megbotránkozik rajta, valóságos
               lázadásnak minősíti ezt az eljárást.</p>
            <p>Mert ha csakugyan meglesz a rendelet, mennyi szép terv dől dugába! Velünk együtt a
               szállo­dában volt például egy kilencz tagból álló család. Egészen oda voltak a
               rendelet hallatára. Megütközve kérdezték asszonykámtól, hogy mitévők legyenek ők
               ezután a télen, ha a nem tudom én hány fuvar szenüket nem sikerül megkapniok? Mert
               eddig természetesen azt tervezték, hogy ebben az esetben a télre Budapestre jönnek
               valami előkelő hotelba. Ez természetes is, mondta asszonykám, minthogy Bécs önkényt
               ad – oly sok szenet, s oly jó szívvel Budapestnek!</p>
            <p>Személyes inzultusnak tekintették a rendeletnek még csak az ideáját is.</p>
            <p>Egy másik hölgy rokonai, barátai sorsáért aggódik és amiatt kesereg, hogy
               kirándulásaik Buda­pestre némileg meg lesznek nehezítve. Azt mondja, hogy
               családjuknak valamelyik tagja mindig Budapesten tartózkodott – a háború kitörése óta.
               Ha az egyik visszajött, fölváltotta őt ott a másik. Ettek-ittak, amennyit csak
               tudtak, és hoztak magukkal mindent, amit csak meg­kaparít­hattak.</p>
            <p>Egy másik vendége a szállodának csudákat mesélt asszonykámnak honfitársai
               találékony­ságáról a magyarországi ellenőrző közegek kijátszásában. Egy fiatal
               asszony barátnője elment Budapestre, nyúlánk, karcsú termettel. S mikor két hét múlva
               hazajött, attól lehetett tartani, hogy a családi örömök még az úton elérik. Hogy ez a
               csoda hogy esett meg – kérdi asszony­kám? Arról fölvilágosítást adhatna az a tömeg
               nullás liszt, mely abba a boldog helyzetbe jutott, hogy magyar származása daczára
               órákon át ölelhette körül egy osztrák nő testét.</p>
            <p>No, gondolom én magamban, csak kerültem volna én abba a helyzetbe, amelyben az a
               liszt volt, majd megtanítottam volna én azt a karcsú osztrák nőt! Tudom, hogy nem
               jutott volna eszébe többet szegény hazánkat és a magyarokat így megkárosítani, így
               becsapni.</p>
            <p>S ők mindezt, minden restelkedés nélkül, nyíltan beszélik.</p>
            <p>Végre asszonykám a sok önvallomás meghallgatása után azt mondja nekik:</p>
            <p>– No lám, úgy-e, hogy önök maguk is bevallják, hogy a nálunk elfogyasztott sok
               elemózsián kívül mennyit csempésznek ki – kifogyhatatlan leleménnyel?</p>
            <p>Erre megint megszólal egy másik tagja a társaságnak:</p>
            <p>– Hát persze, de miért nem engedik kivinni nyíltan, akkor nem kellene csempészni!</p>
            <p>Ez az ő fölfogásuk, mondja asszonykám! Sőt asszonykám úgy véli, ha mi annyit adnánk
               nekik, hogy náluk minden teremtett lélek jóllakhatnék belőle, akkor sem lennének
               meg­elégedve, ha azt tudnák, hogy maradt még nekünk annyi, hogy nem éhezünk, nem
               koplalunk.</p>
            <p>Mert az ő boldogságukhoz szükséges lenne a saját jóllakottságuk érzetén kívül az a
               tudat is, hogy mi meg éhezünk. Mert ők telhetetlenek igényeikben velünk szemben, mint
               ahogy mértéktelenek az irántunk való irígységben és rosszakaratban.</p>
            <p>Én nem értem persze annyira mások beszédét, mint az asszonykámét. Az ő furcsa német
               beszédjükön meg éppen nem könnyű eligazodni. De megismerem szemük járásán, arczuk
               kifejezésén, ha rólunk magyarokról beszélnek. Szeretetnek, jóságnak nyoma sincs
               ilyenkor az arczuk vonásain, – csak csupa csúnya tulajdonság ütközik ki azon!</p>
            <p>És mindennek daczára, bár végtelenül nagy szükség lett volna arra, hogy a
               rendelet-igér­vényből törvény legyen, – nem lett belőle semmi sem. Szégyen, hogy így
               megalázkodtak az osztrák „testvér” előtt. Gyávaság velük szemben, bűn, könnyelműség
               magunk irányában, így mondta asszonykám.</p>
            <p>Most már bátran és joggal állíthatták, hogy mi megretiráltunk előttük, – az osztrák
               pökhendiség és fenyegetődzés előtt. Ebben ők természetesen csak a mi gyöngeségünket
               látták, és bátorítást meríthettek belőle arra, hogy a jövőben is ugyanígy járjanak
               el. Tudniillik, hogy bármennyire is a mi részünkön lenne a jog és igazság, – az ő
               kíméletlen, jogtalan autokrata akaratuk érvényesüljön.</p>
            <p>Szinte szégyelte asszonykám olvasni az osztrák ujságokban, hogy a Bécsbe ránduló
               magyar kormányférfiak és egyéb nagyfejűek hogyan védekeznek, mentegetődznek, hogyan
               magya­rázzák jobbra és balra a szegény kis rendeletet, – hogyan erősítgetik, hogy
               abban nincsen semmi animozitás, semmi rosszindulat az osztrákok ellen.</p>
            <p>Attól tartott asszonykám mindjárt, hogy igazuk lesz: nem lesz a rendeletben semmi, –
               sőt magából a rendeletből sem! Még meg se születik, már ki is végzik.</p>
            <p>S a félelme ezúttal megint alaposnak bizonyult. Egészen fölösleges és hiábavaló volt
               az össze­röffenés, a szörnyűködés az osztrákok részéről, – mint már annyiszor,
               mondhatnánk, mint talán mindig velünk szemben, ők maradtak felül! A rendeletből nem
               lett semmi. Pusztíthatják továbbra is a javainkat és ráadásul szidalmazhatnak ezentúl
               is kedvükre bennünket.</p>
            <p>Be jó lenne pedig már egyszer végre azt a határon álló szegény tehenet, amely fejét
               felénk fordítja, amelyet eddig, sajnos, mindig csak mi etettünk, ellenben mindig csak
               az osztrák fejt meg, rávenni, hogy változtassa a helyzetét, s agyonnyúzott szegény
               tőgyét fordítsa már egyszer felénk is. S ha még akkor is illetéktelen, kapzsi kezek
               mernék megközelíteni, akkor azt kívánná asszonykám, hogy bár csak valamelyik
               végtagjával alaposan móresra tanítaná őket! Én meg azt óhajtom a magam részéről, hogy
               én is ott lennék akkor, majd segítenék én is annak a szegény tehénnek!</p>
            <p/>
         </div>
         <div type="chapter">
            <head>
               Ujra otthon
            </head>
            <p>Végéhez közeledett már Ausztriában való tartózkodásunk. Búcsúsétáinkat végeztük.
               Fölkeres­tük még egyszer a remek erdei utakat, gyönyörködtünk a szebbnél-szebb
               kilátásban, a vidéknek változatos panorámájában.</p>
            <p>Asszonykám a Teremtő igen bölcs intézkedésének mondta, hogy megakadályozta azt, hogy
               a hegy és a völgy, a nap és a hold, az erdő és a mező, az égboltozaton ragyogó
               csillagok, a mezőn illatozó virágok, a fák ágai között csicsergő madárkák, az égen
               úszkáló kis bárány­felhők nem beszélhetnek más-más nyelvet, mint az emberek, a
               szerint, hogy míly országhoz tartoznak, milyen égöv napja tűz le reájok. Egységes-egy
               a nyelvük, akármilyen elnevezésű, szokású, nyelvű vidékhez tartozzanak is. Míg az
               érzékenyebb szegény földi halandó csömört kaphat, így mondja asszonykám, az emberi
               csúnya indulatoktól, az egymás ellen folytatott agyarkodástól, irígységtől. Fájhat
               neki, hogy mennyi minden képes az embereket szétválasz­tani, elidegeníteni egymástól
               – egymás ellenségévé tenni! Hogy a személyes ellentétekhez járulnak még a
               nemzetiségi, a vallási különbségek, s hogy emberek, mint például most a borzalmas
               háborúban is, kénytelenek legyilkolni egymást azért, mert más-más országban
               születtek, más-más nyelven beszélnek – pedig talán egyéni hajlamuknál fogva a legjobb
               barátsággal lennének eltelve egymás iránt.</p>
            <p>S ha az ember, midőn szive tele van keserüséggel, kimenekül a természethez, az nem
               érdek­lődik nemzetisége, nyelve iránt, nem faggatja, nem kutatja, hogy melyik
               templomba jár imád­kozni Istenéhez? Tárt karokkal fogad mindenkit, aki szeretettel
               közeledik hozzá. Egy nyelve van csak, bármely világrészben, akár a déli égöv
               napsugara perzseli, akár a hideg éjszak honában keressük is föl, a megértésé, a
               szereteté. Aki így közeledik hozzája, aki ezen a nyelven szólítja meg őt, azt
               szeretettel öleli keblére.</p>
            <p>S ezért esik mindig annyira nehezére asszonykámnak a búcsú a természettől, a
               visszatérés a nagyvárosba. Amíg megvolt a szép házunk, a gyönyörű kertünk, hát az
               utóbbi egy darab ter­mészetet képviselt és sok mindenféle kellemetlenségért, bajért
               kárpótlást, vigasztalást nyujtott neki. Most, hogy az, sajnos, már nincs meg, csak
               igen kis részben és nem úgy, hogy ott is lakhatnánk, nagyon nehezen szánja rá magát
               asszonykám, hogy visszatérjen a városba – ahol csak emberek vannak.</p>
            <p>Mert azoknak, akik nálunk a város rendezésével foglalkoznak, úgy látszik, nemcsak
               érzékük nincs a természet iránt, de határozottan ellenszenvvel viseltetnek iránta.
               Minden talpalatnyi helyet beépítenek, virágra, bokorra, fára még álmukban sem
               gondolnak.</p>
            <p>A mi fővárosunknak a fekvése remek, környéke csodaszép, szóval minden megvan ahhoz,
               hogy ha a kultúra vívmányait egyesítenék a természet bőséges és pazar adományaival,
               hát valami még sohsem látott szépségű várost teremthetnének itt, olyant, melynek
               csodájára járhatna a világ.</p>
            <p>Pedig éppen az ellenkezőt teszik, mondja asszonykám. Annyira nem szeretik a
               természetet, annyira nem szívelik semmi produktumát, hogy pusztítják ott és úgy, ahol
               és ahogy csak tudják.</p>
            <p>Van a városunk kellő közepén egy gyönyörű hegy. Én tudom legjobban, hogy milyen szép,
               elég sokáig laktam ott, – elég sajnos, hogy most már nem ott van a tanyám!</p>
            <p>Hát ez a hegy, kérem, megvolt azóta, mióta az Úristen teremtette. Ez pedig már nagyon
               régen lehetett. Ellenben nem valami hosszú idővel ezelőtt az emberek még egy hidat
               akartak építeni a Dunán keresztül – ennek a szép hegynek környékén.</p>
            <p>S ahelyett, hogy a hidat úgy vezették volna, ahogy a hegy fekvése megkívánta, a
               hegyet kezd­ték lebontani. Mert az emberi bölcsesség éppen egyenesen nekivezette a
               hidat. Asszonykám, ahányszor csak arra megyünk, említi, hogy szívfájdalom nélkül nem
               tudja nézni ezt a vandál pusztítást.</p>
            <p>Vagy például ennek a gyönyörű hegynek az aljában építenek egy fürdőt. Mert ez a hegy,
               ké­rem, nemcsak szép, de jóságos is. Gondoskodni akar a beteg emberiségről és meleg
               forrásokat fakaszt a testéből. Úgy helyezik el ezt a fürdőépületet, olyan magasra
               csinálják, úgy ellátják a kupolák tömegével, hogy mint egy óriási spanyolfallal
               elleplezik, eldugják magát a hegyet. Aki a fürdő mellett, a hegy tövében elsétál,
               annak fogalma sem lehet arról, hogy milyen gyönyörű hegy alatt jár.</p>
            <p>Ennek fejében azonban csináltak ott egy, – a maga nemében igazán egyetlen
               látványosságot. A hegy lejtőjén, a szebbnél-szebb nyaralók, kertek közepette
               építettek egy csodamagas gyári kéményt. Büszkén, gőgösen nyujtogatja téglanyakát a
               szép villák teteje, a gyönyörű lombos fák koronája fölé, s mintegy azt látszik
               mondani, hirdetni: Van-e még a világon gyári kémény ilyen helyzetben?
               Eldicsekedhetik-e még csak egy is azzal, hogy egy nagy városnak legesleg­szebb
               villanegyedében épült? S hogy majd ha egyszer megnyílik a fürdő, – amit unokáink
               talán majd mégis csak megérnek – akkor a legszebb vidékre, a legpompásabb házakra, a
               leggondosabban ápolt kertekre fogja leokádni a füstöt.</p>
            <p>Valóban, ez a látvány nem mindennapi – ritka és meglepő. Nem hiába mondogatták a hegy
               lakói, a villák tulajdonosai asszonykámnak, hogy bizony még a háborús nagy fogyasztás
               daczára sem kellene valami kis dinamitfélét sajnálni, sem a kéménytől, sem a
               tervezőjétől, sem attól, aki ennek a felséges ideának a keresztülviteléhez az
               engedélyt megadta.</p>
            <p>De hát egy kis kutya ne avatkozzék ilyen dolgokba. Az nem is dukál neki, meg azután
               napokig írhatna, éjjel és nappal – és még sem készülne el vele, ha minden hasonló
               esetet, bár csak igen röviden is, föl akarna említeni.</p>
            <p>Fájó szívvel hagytuk tehát ott a szabad természetet, szép vidéket, én kiváltképen,
               mert tudtam, hogy most megint hosszú időre vége a szabadságnak. Most visszakerülök
               megint a vígasz­talan kőtengerbe.</p>
            <p>Ezúttal nem penzióba mentünk lakni, hanem barátaink ajánlatára megpróbáltuk az életet
               egy Duna-parti szállodában. Asszonykámnak nem volt az idea ellen kifogása, mert úgy
               vélte, ha már egyelőre nem lakhatik a hegyen s nem nézhet le onnan a városra,
               legalább is a városból legyen módjában a hegyre látnia. S éppen egészen oda
               látunk.</p>
            <p>A szálloda maga régi, jóhírű intézmény, s a szobáink is elég tágasak és szépek.
               Persze a mi volt házunkkal, az én első otthonommal sohsem szabad összehasonlítást
               tennünk.</p>
            <p>Hiszen azt én, mint némi tapasztalattal bíró kis kutya, magam is fölérem ésszel, hogy
               egy szálloda vagy bármely közhasználatra készült épület, amelyet abból a czélból
               építettek, hogy jövedelmezzen – sohsem lehet oly szép, mint egy művészi alkotás,
               melyet tulajdonosai egész szívükkel, minden idevágó ismeretük és tudásuk
               fölhasználásával, csak maguknak, saját hasz­nálatukra építettek. Persze baj volt,
               hogy ennek a szép háznak oly fogyatkozásai is voltak, – de ezek már nem gazdáim
               hibájából, – hogy egy olyan rendszerető, alapos gazdasszonynak, mint amilyen az én
               asszonykám, nem igen lehetett velük megbirkóznia. – S ezért fájó szívvel meg kellett
               tőle válnia, – s fáj még ma is mindig a szíve, ha ablakunkból a mi hegyünket nézi,
               vagy visszagondol reá, ami bizony elég gyakran megtörténik.</p>
            <p>Csodálatos módon, amit legkevésbbé mert volna reményleni egy népes szállodában –
               mégis ott találta meg leginkább azt a csendet és nyugodalmat, amelyre vágyott; ebben
               itt több része van az asszonykámnak, mint a penzióban volt. Egy elég tágas külön
               előszoba választja el lakásunkat a folyosótól és nyeli el az elkerülhetetlen
               zajt.</p>
            <p>És még valami érdekes tapasztalatot is tehettünk itt. Ha már a penzióknak is jól megy
               a dolguk, hát a szállodák azt a sokat emlegetett, csúnya szót, a „konjunkturát” még
               sokkal nagyobb mértékben élvezhetik. Minden szobát háromszor is kiadhatnának
               mindennap, mert hisz állandóan minden fürdőszoba is – ha csak nem tartozik valamelyik
               lakáshoz, úgy mint a mienk – úriembereknek van kiadva hálószobáúl.</p>
            <p>És ennek daczára nem száll sem a tulajdonosnak, sem alkalmazottjainak fejébe a
               dicsőség. Úgy látszik, ők, igen bölcsen, gondolnak a multra, amikor is házuk
               jóhírnevét megálla­pí­tották, s a jövőre is, amikor talán egyszer végre mégsem lesz
               háború és előállhat a régi, most szinte elképzelhetetlen helyzet, hogy több lesz a
               szoba, mint a vendég.</p>
            <p>S akkor vissza fognak emlékezni, vissza fognak gondolni az emberek arra, hogy ki volt
               az és hol volt az, ahol mégsem aknázták ki túlságosan a helyzetet, ahol, ha már meg
               is fizettették a most elmaradhatatlan háborús árakat a vendéggel, de legalább háború
               előtti tisztességtudással bántak vele.</p>
            <p>Mondhatom, hogy ezirányban nincs okunk itt panaszra, – sem nekem, sem gazdáimnak.
               Engem is szeretnek, gazdáimhoz is figyelmesek, majdnem annyira, mint amennyire a
               külföldi nagy hotelokban tapasztaltuk. Ott persze még csak föl se tűnt gazdáimnak,
               úgy megszokták, – nálunk, sajnos, már egészen külön említésre méltó erényszámba megy
               ez.</p>
            <p/>
         </div>
         <div type="chapter">
            <head>
              A korzó
            </head>
            <p>Az én szememben nagy előnye volt lakásunknak az a körülmény is, hogy a Dunaparton
               voltunk, tehát közelebb a mi hegyünkhöz, hamarabb följuthattunk reá.</p>
            <p>Az emberek ugyan, úgy vettem észre, magát a Dunapartot, s éppen a mi házunk előtt
               elterülő részét tartották valami nagyon jó sétahelynek, mert szép időben úgy
               hemzsegtek ott, hogy alig lehetett közöttük elhaladni, majdnem úgy, mint az erdő
               egynémely helyén a hangyák.</p>
            <p>Ezúttal megint egyforma volt az ízlésünk asszonykámmal, aki szintén sokkal
               szívesebben sétált vagy kint a szabadban valahol, vagy legalább is a mi hegyünkön,
               mint ebben az ember­áradatban. Én még attól is féltem volna, hogy amúgy is vékony,
               gyönge kis lábaimat letaposná az a töménytelen ember.</p>
            <p>Pedig, úgy látszik, asszonykám elég fura és érdekes tapasztalatokat tehetett, ha
               néhanapján, egyszer-másszor végigmentünk a Dunasoron. Nohát, az valóságos kiállítása
               volt az emberek­nek, a női divatnak és még sok minden egyébnek. Éppen a minap
               hallottam, mikor gazdám­nak elmondott egyet-mást asszonykám az itt tett
               megfigyeléseiből.</p>
            <p>Például azt, hogy szinte nem hinné az ember, aháborúban mennyire fejtetőre van
               állítva a nor­mális,logikus emberi gondolkozás és az ennek nyomábanjáró cselekvés
               minden tekin­tetben!</p>
            <p>Elhinné-e azt valaki, rendes, háború előtti ésszel, hogy mikor a háború második
               esztendejében a bőr ára kimondhatatlanul magasra emelkedett, a nők, ahelyett, hogy
               bőrbeli szükségleteiket a minimumra redukálták volna, eddigi piczi kis kivágott
               czipőcskéjük helyett, amelyet a legnagyobb hidegben, még télen is hordtak, most,
               nyári hőségben is, majd térdig érő magas czipőket viseltek.</p>
            <p>Vagy hogy tavaly, amikor Oroszországból a prémbehozatal már harmadik esztendeje
               szüne­telt, s ennek a körülménynek kihasználásával a szent konjunktura segítségével a
               prémek ára az egeket verdeste, minden nő, aki a dunaparti kirakatban fölvonult és
               mutatkozott, úgy be volt prémekbe burkolva, hogy alig látszott ki belőle.</p>
            <p>Azelőtt legfeljebb télen, nagy hidegben hordtak egy-egy kis szőrme-gallért, vagy boát
               a nyakukon – amióta megfizethetetlen az ára mindennek, ami csak hasonlít is a
               prémhez, lehet olyan meleg, hogy az emberekről a verejték patakzik, hogy egy hideg
               Dunafürdő gondolata a legkellemesebben csiklandozza képzeletünket – a prémek mégsem
               vonulnak nyugalomba, sem valami „megóvó” hűs, molymentes kamráiba, de czipelik őket a
               hölgyek mindig és min­denütt. A dicsőségért meg kell szenvedni.</p>
            <p>No már nem elég nagy dicsőség, nem boldogság-e a mai fogalmak szerint, ha valakinek
               csak annyi pénze is van, hogy egy tenyérnyi prémnek a mostani árát meg tudja
               fizetni?</p>
            <p>Az én asszonykámnak van egy prémes kabátja,amelyet még persze a háború előtt kapott;
               olcsóáron jutott hozzá. Én nagyon kedvelem azt a kabátot,kellemes, puha ülés esik
               azon, ha asszonykámföl-fölkap a karjára holmi nagy kutya, vagy valamitöffögő-pöffögő,
               illatos, csúf – autónak nevezett alkotmányközeledtére.</p>
            <p>És föl se vette a háború egész tartama alatt. Mikor megkérdezték hozzátartozói, hogy
               miért nem veszi már egyszer föl a szép prémes kabátját, hát azt felelte, hogy
               resteli, mert még azt találná hinni valaki, hogy most vette, a mostani áron. Már
               pedig ezt az árat most igazán csak holmi hadiuzsorás tudná megfizetni. Ő pedig nem
               az, s Isten mentse attól is, hogy annak lássék.</p>
            <p>Lám, ilyen különböző az emberi ízlés, hogyan tudnék én kis buta kutyus abban
               eligazodni?</p>
            <p>Hát még a szövetkérdés. Mikor a szövetnek az ára úgy kezdett emelkedni, asszonykám
               szerint, mint forró napsütésben a higany a hőmérőben – hát minden józan ember azt
               gondolta volna, hogy asszonyaink nem fognak ruhát csináltatni, csak a legnagyobb
               szükség esetén, s akkor is csak a legszűkebb méretekre fognak szorítkozni. S mi
               történt? A háborús nagy jövedelmek, óriási vagyonok bezsebelői nemcsak hogy
               csináltattak a rémesen drága szövetből ruhákat fölös számban, de olyan
               szövetpazarlással, oly rettentő bő alakban, amilyent talán csak nagyanyáink hordtak
               valamikor, amikor is egy mai ruha csináltatásának az árából egy kis birtokot lehetett
               venni.</p>
            <p>Most aztán azt gondolhatná valaki, hogy ezeket a háború alatti hallatlan árú
               ruhacsinál­tatá­sokat a komolyan gondolkozó, háborús vagyonnal nem rendelkező tisztes
               úri elemek át­engedték egészen az expresszmilliomosok hitveseinek és lányainak. Igen
               ám, de annak talán nincsen fogalma arról, amiről most éppen a háború alatt győződtek
               meg az emberek, hogy a divat oly rettenetes és erős zsarnok, akit még a háború, tehát
               ily szörnyű nagy és kegyetlen dolog sem tud leteperni!</p>
            <p>Korántsem akarja asszonykám ezzel azt mondani, hogy most a jóízlésű, de kevésbbé
               duzzadt erszényű úrinők, meg az olyanok is, akiknek a háborús megélhetés mérhetetlen
               drágasága amúgy is nagy és súlyos gondokat okozott, – holmi divatversengésbe kezdtek
               a konjunkturát élvező hölgyekkel.</p>
            <p>Szó sincs róla. Sőt ezek szegények úgy határozták volt el, hogy nem csináltatnak
               ruhát a háborúban, amíg a meglevők szövetének épsége, szépsége kibírja. Azonban, ha
               kimentek az utczára, az ő háború előtti finom és jó szövetű, de szabásban, méretekben
               a mostani rémesen bő divattól teljesen elütő ruháikban, hát akkor nem amazok voltak a
               föltünők, akik az új és divatos és nagyterjedelmű ruhákat hordták – hanem ők, a finom
               szövetből készült, de elavult formájú öltönyeikben.</p>
            <p>Már pedig van-e kínosabb valami egy jó érzésű úrinő számára, mint az utczán –
               föltünést kelteni? Akár túldivatos, akár éppen a divattól elmaradt ruházata
               révén.</p>
            <p>S így kényszerítette a nagyhatalmú csúnya divat főhajtásra, magamegadásra azokat is,
               akik boldogok lettek volna, ha a háború egész tartama alatt lehetőleg át nem lépik a
               ruhakészítő szalonok küszöbét, szegény férjek erszénye tartalmának fölemésztőjét, a
               női erények kísér­tő­jét s néha – talán nem is oly ritkán – azoknak temetőjét is.</p>
            <p>De nemcsak az anyagiakban való tobzódástfigyelhette meg asszonykám, nem annyira a
               dunaparti,igaz, ritka séták alkalmával, mint inkább otthonablakunkból, ha néha
               le-lepillantott az utczára.</p>
            <p>Igy legalább csak látta őket, de nem kellett közöttük lennie. Úgy mondta asszonykám,
               hogy a luxus, a pénz orgiái mellett már a ruházkodás is elárulta az erkölcsi
               sülyedést. Mert ki hallott valaha olyat ezelőtt, hogy fiatal lányok (hacsak nem
               gyermekek) térdig érő ruhában járjanak az utcán! – A pókhálóval versenyre kelő
               harisnya nem födi, de inkább teljes valóságában láttatja lábukat, – s a kivágás a
               nyaknál sem hagy igazán semmi kívánni valót hátra. Úgy, hogy egy jobb érzésű nő
               valósággal pirul helyettük, ha őket meglátja.</p>
            <p>Avagy talán téved ezúttal asszonykám? Talán éppen becsületes őszinteségük kifolyása
               ez a „leplezetlen” öltözködés? Talán éppen jövendőbelijüket, a majdan föllépő
               pretendenst nem akarják semmiféle meglepetésnek avagy csalódásnak kitenni, – s eléje
               nyujtanak jóeleve min­dent, ami csak nyujtható, és mutatnak mindent, ami eddig még
               sohsem volt megmutatható. Legalább is az utczán nem. Sőt csakis az anyakönyvi hivatal
               és a templom után. Míg így ő, az eljövendő, teljesen tisztában lehet a helyzettel –
               hogy mást ne mondjunk – már egy dunaparti séta után. Ezen a téren legalább, igazán
               nem vesz zsákban macskát. S hogy azért az illúzió rejte­gető selymes fátyla se
               hiányozzék egészen, ezt képviseli, ezt helyettesíti – a szájukból el­ma­radhatatlan
               czigaretta füstfelhője. Ebbe burkolódznak be, – ez a Monna Vanna-köpönye­gük.</p>
            <p>Az esős, lucskos őszi idő véget vetett egyidőre a dunaparti kirakatnak, a hiúságok
               vásárának – már mint a szabad ég alatt. Most már azután csak csukott helyiségekben,
               czukrászdákban, szinházakban és hangversenytermekben, szállodák fényes éttermeiben
               folytathatták a kölcsö­nös divatversengést és a kérkedést vagyoni helyzetükkel.</p>
            <p>Asszonykám úgy vélte, hogy ma már egy jobb ízlésű úriember vagy asszony csak a saját
               otthonában tartózkodhatik, avagy barátait keresi föl az övékben, mert az azelőtt
               előkelőknek mondott és tartott nyilvános helyek, mint például a czukrászdák, meg a
               szállodák uzsonnázó halljai stb., szintén el vannak árasztva olyan fajta közönséggel,
               amely – minden külső nagy luxus kifejtése mellett is – igazán nem kívánatos
               társaság.</p>
            <p>Így tehát, mondja asszonykám, mint minden rossznak, úgy az új közönség e hangos és
               föltűnő előretörtetésének, az élet örömei e mohó kiélvezésének is megvolt a maga jó
               oldala és haszna is. Újból fölkeltette a jobb társaságbéli emberekben az otthon
               kultuszát és szeretetét.</p>
            <p> </p>
         </div>
         <div type="chapter">
            <head>
              Életem legszomorúbb napjai
            </head>
            <p>No, én bennem nem kellett az otthon szeretetét újból fölkelteni. Bennem megvolt
               mindig. Már tudniillik, ahol az én asszonykám volt, ott volt az otthonom, s ott
               szerettem én lenni – ki­mond­hatatlanul.</p>
            <p>S ebből az én boldogságomból hirtelenül és kegyetlenül kizavartak!</p>
            <p>Már közeledett a karácsony szent ünnepe. Szaladgáltam asszonykámmal a
               bevásárlásaikor, amelyekkel hozzátartozóit, barátait akarta megörvendeztetni, mikor
               egész váratlanul beütött a baj, a legnagyobb, mely engem érhetett! Elszakítottak
               asszonykámtól!</p>
            <p>Semmi rosszra sem gondoltam még, élveztem életemet, asszonykám közelségét, mikor
               egyszerre egy napon a rendesnél nagyobb jövést-menést tapasztalok szállodai
               lakásunkban. Már délelőtt föltünt nekem, hogy asszonykám tesz-vesz, csomagol, – mint
               mikor elutazni szokott. De nem láttam ezúttal bőröndöket, hanem amit szépen
               összecsomagolt, arra ráírt valamit, és visszarakta a szekrénybe.</p>
            <p>Éppen ezzel volt elfoglalva akkor is, mikor egy kedves barátnője véletlenül betoppan
               hozzá. Nagy meglepetéssel kérdezi, hogy talán elutazik-e? Én persze hegyezem a
               füleimet, hogy meghalljam, mit válaszol. Azt feleli engem megdöbbentő szomorú
               hangon:</p>
            <p>– Lehet, hogy igen messzire!</p>
            <p>Nem értettem mindjárt a dolgot, mert úgy hallottam mindig, hogy háborúban nem lehet
               igen messzire utazni.</p>
            <p>Hogy ezután még mit mondtak, nem hallottam, mert mind a ketten igen halkan beszéltek,
               mintha csak szándékosan tették volna, hogy én ne halljam beszédjüket. Nos, ezt el is
               érték.</p>
            <p>Mikor asszonykám barátnője elbúcsúzott, észrevettem, hogy könny volt a szemében.
               Istenem, gondoltam magamban, hát csakugyan olyan messzire utazunk el asszonykámmal,
               hogy még a barátnője is így meg van hatva?</p>
            <p>Később a nap folyamán mind többen és egyre jöttek – késő estig. Ezúttal azonban nem
               volt oly hangos és vidám a beszélgetésük, mint ahogy megszoktam már, ha társaságot
               látott asszony­kám magánál.</p>
            <p>Rövid ideig maradtak, keveset és halkan beszéltek asszonykámmal – és olyan különösen
               búcsúztak tőle. Mindegyikük valamiféle vidám dolgot mondott neki az ajakával, a
               szemük azonban egészen másképpen beszélt.</p>
            <p>Nemcsak, hogy valami eddig nem látott szomorúságot véltem bennük fölfedezhetni, hanem
               még egészen különös dolgot is tapasztaltam.</p>
            <p>Kiváltképen asszonykám édesanyja és az uracskám szeme körül a szemhéjon valami
               különös pirosságot láttam, olyant, mint még eddig sohasem. Kezdett nekem a dolog
               nagyon nem tetszeni. Itt valami készül, azt éreztem. Hogy mi, azt nem tudtam, de
               féltem, sejtettem, hogy nem valami jó dolog lesz.</p>
            <p>Az éjjel megfigyeltem asszonykámat, nem mertemlehunyni szemeimet. Bizony láttam, hogy
               ő semalszik. Csak sóhajtozott, úgy látszik, fájdalma voltszegénynek és csöndesen, a
               párná­jába, hogy gazdáma másik szobában meg ne hallja – néha még sírt is.</p>
            <p>Mi lesz ebből, én Istenem, – tépelődtem az éj sötétjében? Odafutottam asszonykám
               ágyához, leültem a takarójára, hozzája simultam és nagyon szerettem volna
               megvígasztalni, segítségére lenni, csak tudtam volna, hogy és miként?</p>
            <p>Csak jönne már a reggel, gondoltam, akkorra talán majd minden jóra fordul? Bezzeg, ha
               tudtam volna, mi vár rám, akkor sohsem kívántam volna a reggel fölvirradását.</p>
            <p>Asszonykám fölkelt igen fáradtan, igen sápadtan. Persze, hogy én most még kevésbbé
               akar­tam mellőle elmozdulni, mint máskor. Mikor meg öltözködni kezdett, s azt a
               ruháját vette föl, melyet az utczán szokott hordani, éppenséggel nem tágítottam
               közvetlen közeléből.</p>
            <p>De mi történik? Még ma is végigfut a hátamon a hideg, ha visszagondolok a
               történtekre. A gazdám fölemel és azt mondja:</p>
            <p>– Búcsúzz el asszonykádtól, Bébike!</p>
            <p>No még csak az kellene, hogy én itt hagyjam asszonykámat, vagy ő engem, mikor attól
               tartok, hogy neki valami baja van, – nohát az lehetetlen.</p>
            <p>És fölkúszok asszonykámra, úgy ahogy szoktam, ha nagyon akarom mutatni, hogy mennyire
               szeretem és belekapaszkodom a vállába. És asszonykám megfogja a fejecskémet és
               megcsó­kolja és azt mondja:</p>
            <p>– Isten áldjon meg, kis kutyám!</p>
            <p>És magához szorít és sír és hozzáteszi: </p>
            <p>– Neked, kis kutyám, nagy baj lenne, ha én nem jönnék többet vissza. Mert téged senki
               sem szeretne többet úgy, mint ahogy én szerettelek. Igaz, hogy talán én hozzám sem
               ragaszkodik senkisem annyi hüséges szeretettel, mint te.</p>
            <p>És megint megcsókolt. Amire gazdám egyszerre csak megfogott és elvett asszonykám
               simogató kezei közül.</p>
            <p>Végtelenül megharagudtam ezért reá. A szívem meg fájt a megszakadásig. Már majdnem
               megtámadtam gazdámat azért, hogy kitépett asszonykám szerető karjai közül és még
               hozzá olyankor, mikor neki talán, úgy érzem, valami baja van és talán szüksége is
               lenne reám, de ő a karján tartott s máris szaladt ki velem – el hazulról. S mialatt
               visz, úgy érzem, hogy valami cseppen a fejemre. Olyan volt, mint az eső – csak meleg.
               Fölnézek és akkor látom, hogy a gazdám szeméből hullott reám az a meleg vízcsepp. Ezt
               látva, elmúlt a haragom iránta. Hiszen úgy látszik, neki szegénynek is fáj valami –
               hát olyankor csak nem haragudhatok még én is reá? A szívemet meg egyre jobban
               hasogatta a fájdalom.</p>
            <p>Szaladt velem szegény gazdám az utczákon át, amíg csak meg nem érkeztünk asszonykám
               szüleihez. Sokszor voltam én már ott, szívesen is mentem oda, de persze csak
               asszonykámmal együtt. Mit keressek én ott most nélküle? Akkor döbbentem csak meg
               igazán, mikor gazdám pár percznyi ott tartózkodása után – átadott asszonykám
               szüleinek. Azt mondta nekik, hogy vigyázzanak nagyon reám, mert a lányuk nagyon
               szeret engem, hogy mire ő visszatér, épségben láthassa viszont kis kedvenczét.</p>
            <p>Hát hová megy az én asszonykám, miért megy el nélkülem, miért nem maradhatok én is
               vele, mellette, úgy, mint máskor?</p>
            <p>Sok-sok ilyen kérdés járta át kis agyamat. Már egészen kábult voltam, már azt se
               tudtam, hogy mi történik velem, csak annyit tudtam, hogy végtelenül szerencsétlen
               vagyok. Kimond­ha­tatlanul.</p>
            <p>Most már gazdám is elbúcsúzott tőlem és mikor elment, rettentő módon vonítani
               kezdtem. Addig sírtam, üvöltöztem, míg egészen kimerültem. Mikor kissé magamhoz
               tértem s új erőre kaptam, újból kezdtem kétségbeesésem hangos kifejezését.</p>
            <p>Pedig hát asszonykám szülei igazán mindent megtettek, hogy megvígasztaljanak.
               Kínáltak étellel, itallal, minden lehető jóval, beszéltek hozzám, szeretettel
               beczézgettek, de ez mind nem használt. Hát lehet valakit megvígasztalni bármivel is,
               bárhogyan is, akit olyan csapás ért, hogy elválasztották attól, akit az életben a
               legjobban szeret?</p>
            <p>Napok teltek el, sőt hetek is, – s én még mindig nem láttam asszonykámat, nem tudtam,
               mi történik vele. Az égő, nagy fájdalmam valami elkeseredésfélének adott helyet.
               Asszonykám szülei úgy mondották, hogy egészen vad vagyok. Hát nem lehet-e megvadulni
               akkor, ha valakit olyan végtelen nagy bánat sujt, mint engem? Én mindig tudtam, hogy
               szeretem asszonykámat, de csak most, amikor erőszakkal távolítottak el tőle, jöttem
               rá, hogy milyen nagyon, milyen mélyen szeretem.</p>
            <p>A gazdámat láttam néha, nagy ritkán, örültem is neki, – de azután megint
               visszazökkentem elkeseredett hangulatomba.</p>
            <p>Egy szép napon jön megint a gazdám. Most már sokkal derültebb volt az arcza. De ki
               írja le az én örömömet, a végtelen boldogságomat, mikor azt mondja nekem:</p>
            <p>– Bébike, menjünk haza asszonykához.</p>
            <p>A bőrömből szerettem volna kiugrani. Repülni szerettem volna, hogy csak mentől előbb
               ott és nála legyek. Még arra sem gondoltam nagy izgalmamban, hogy asszonykám jó
               szüleinek megköszönjem irántam tanúsított jóságukat, vagy csak el is búcsúzzak tőlük.
               Semmire sem gondoltam, csak arra az egy, végtelen nagy boldogságra, hogy látni fogom
               ujból asszony­kámat.</p>
            <p>S mikor végre elérkezünk a szállodába, fölmegyünk a lakásba, benyitunk asszonykám
               szobá­jába – hát én csak futok, repülök föl a diványra, ahol, azt hiszem, asszonykám
               fekszik vagy Isten mentsen, talán csak az árnyéka! Be van takarva egészen – ő az – a
               szeme az övé – de Istenem, mi lett belőle? Talán csak nem történt meg az a borzasztó
               dolog, amitől gazdám félt, mielőtt a gyönyörű házunkat eladta, – hogy asszonykám
               egészsége egészen elfogyott?</p>
            <p>Mert most úgy láttam, hasogató fájdalommal a szívemben, hogy asszonykám maga is
               majd­nem egészen elfogyott. Csak csont volt és bőr. Istenem, mi történhetett vele,
               mit csináltak vele?</p>
            <p>Hát azért kellett nekem elmennem, hogy így lássam őt viszont? Azért nem engedtek a
               közelében maradnom, mert a jó Isten a megmondhatója, hogy mit követtek el ellene?
               Talán olyasmit, amit én semmi szín alatt sem tűrtem volna el, ha mellette vagyok, ha
               közelében vagyok – és azért távolítottak el mellőle?</p>
            <p>Egyelőre egy kérdésemre sem kaptam választ. Mint az őrült, úgy szaladgáltam le és
               föl, majd az asszonykámhoz a diványra, majd a rég nem látott szobát szimatoltam
               végig. Ujból és mindig csak visszatértem, fölugrottam asszonykámhoz, hogy majd talán
               ő végül mégis csak megmagyarázza nekem: mi történt vele voltaképen, hogy ilyen
               borzasztó szomorú állapotban kell viszontlátnom. No és főképen, hogy megnyugtasson,
               hogy tovább fogyni már nem fog, mert hiszen akkor, Isten mentsen, igazán nem marad
               belőle semmi sem.</p>
            <p>Láttam nagyon jól, hogy szavakban néma, de szemeimben, viselkedésemben annál
               hango­sab­ban, érthetőbben kifejezett kérdéseimet asszonykám igen jól meg is értette.
               Nem tudom, hogy szegény gyöngesége miatt-e, avagy a viszontlátás fölötti
               meghatottságtól, még sem válaszolt kérdéseimre. Vagy talán csak azért nem beszélt
               mindjárt úgy hozzám, mint ahogy szokott, mert nem voltunk egyedül! Az én számomra
               igen szomorú volt, hogy, sajnos, még igen sokáig nem voltunk sohasem egyedül,
               négyszemközt, ahogy én legjobban szerettem mindig lenni asszonykámmal. Olyankor
               értettük meg mindig legjobban egymást.</p>
            <p>Mert nemcsak, hogy egész nap, mondhatnám majdnem szünet nélkül jöttek-mentek a
               látogatók, de még valami ápolónő is volt állandóan asszonykám mellett. A vendégekre
               nem hara­gudtam, mert láttam, hogy asszonykám iránt való érdeklődésből, hozzá való
               ragaszko­dásból jönnek. No és azért sem, mert úgy észleltem, hogy asszonykámnak
               jólesett barátai hozzá való szeretetének ilyetén megnyilatkozása. De az ápolónőt nem
               szíveltem. Elsősorban azért nem, mert a viszontlátás pillanatának első kitörő, lázas
               örömét is meg akarta zavarni. Mikor ugyanis mint a szélvész rohantam be és föl
               asszonykámhoz, azt mondta:</p>
            <p>– Az Istenért, a kutya ne ugorjon föl, mert még bajt csinálhat a nagyságos
               asszonynak!</p>
            <p>S ezt nekem mondta! Én fogok az én asszonykámnak „bajt csinálni!” Én, aki szét tudnék
               tépni mindenkit, aki csak a legcsekélyebb rossz szándékkal is közelednék feléje!</p>
            <p>Ezzel a mondásával már eleve eljátszotta iránta való jóindulatomat. Növelte
               ellenszenvemet az a körülmény is, hogy mikor még egy vendég sem volt nálunk, ő már
               itt volt, s hogy mikor már az utolsó vendég is eltávozott, ő még mindig maradt. Ő
               volt tehát megakadályozója annak, hogy, bár csak rövid időre is, egyedül lehessek
               asszonykámmal. S ennek borzasztóan éreztem a híját. Alig vártam a perczet, hogy végre
               eltávozzék tőlünk.</p>
            <p>Lassan, lassacskán, a sok vendég látogatása, beszélgetése folyamán, megtudtam
               mindent, amit tudni akartam, asszonykámra vonatkozólag.</p>
            <p>Nohát mondhatom, nem sok örvendeteset hallottam.</p>
            <p>Nagyon nagy beteg volt szegény, szanatóriumba vitték, ott gyógyították. Ott több az
               orvos, az ápolónő, – úgy mondták, ott jobban el van látva mindennel, ami egy
               nagybetegnek kell. Istenem, hát ha annyi orvos volt ott, miért engedték, hogy oly
               borzasztóan szenvedjen?</p>
            <p>Hallottam, mikor a vendégeinek mesélte ezt az én szeretett asszonykám, láttam és
               sajnos látom még ma is az arczán a kiállott nagy és rettenetes szenvedésnek a
               nyomait.</p>
            <p>Miért engedte az a sok doktor és ápoló, hogy olyan borzasztóan elgyöngüljön, hogy
               mikor először láttam fölkelni és járni, hát azt hittem, hogy a szívem szakad meg.
               Néztem, néztem, ez lenne az én asszonykám, ez az ő járása? Hiszen olyan gyorsan járt
               mindig, hogy rajtam kívül soha, senki sem tudott lépést tartani vele. A gazdám, az
               asszonykám szülei egyre panasz­kod­tak, hogy vele nem lehet járni, mert ő fut, nem
               sétál. Most, mikor járni kezdett, hát úgy ment, mint azok az üvöltöző kis gyerekek
               abban a nyári szanatóriumban, amikor járni tanították őket. Megfogódzkodott mindenbe
               – vagy rátámaszkodott valakire, és végtelenül lassan ment. Én mellette lépegettem.
               Nemcsak azért, mert most már éppenséggel soha egy perczre sem mozdultam el mellőle,
               de azért is, hogy ő maga szegény ne vegye észre, milyen borzasztóan lassan jár. Én
               rólam tudja, hogy mindig milyen gyorsan szedem a lábaimat, azt fogja hinni, hogy ő is
               a rendes tempójában halad, ha én lépést tartok vele. Még szomorúbb és levert lenne,
               mint amilyen, ha rájönne, hogy gyöngeségében még járni sem képes, s hogy én csak az ő
               lépéseihez alkalmazkodom.</p>
            <p>Nagy vigasztalására volt asszonykámnak hozzátartozói, barátai megható figyelme,
               szeretete. Tél volt, drága háborús tél, – már a negyedik. A csúf háború még a
               virágokat is lekaszálta. Az ellenséges földről, az áruló, de oly szép és virágban
               gazdag Itáliából nem jöhetett be semmi hozzánk – így mondta asszonykám. Annak a kevés
               virágnak az árát, melyet nálunk meleg­házakban termeltek, úgy fölverték az ehhez az
               áremeléshez a virágtermelésnél is jobban értő, külföldi konkurrencziától mentes
               kereskedőink, hogy egy szép cserép virág árából akár egy darab prémet is lehetett
               volna vásárolni. Pedig, mint már említettem, ennek a matériának az ára is meghaladott
               minden elképzelhető magasságot.</p>
            <p>És mégis, a jó barátok szívének szerető megnyilatkozása virágos kertté varázsolta –
               zimankós tél idején – lakásunkat. Volt ott remek nagyságú ciklámen, illatozó, pompás
               fehér orgona, bájos, finom gyöngyvirág, büszke fehér szekfű – nagy mennyiségben. A jó
               Istennek ezek a gyönyörűséges, poétikus teremtményei megörvendeztették szemét, szívét
               asszonykámnak. Nem kevésbbé hálás volt barátainak a szeretetért, mellyel körülvették,
               a figyelmükért, jósá­gukért, amellyel a jelent kellemessé, széppé óhajtották tenni
               számára – a mult borzalmait, szenvedéseit meg felejtetni vele.</p>
            <p>S én is örültem nagyon, mikor láttam, hogy mások is mennyire szeretik. Mert bizony én
               el­kép­zelni is alig tudnám, sem a szívem meg nem értené, sem a kis agyam föl nem
               fogná, hogy valaki ő iránta ne legyen jóindulattal. Hiszen, aki még egy olyan
               igénytelen kis teremtményt is, mint amilyen én vagyok, úgy tud szeretni, mint ő engem
               – az valóban csak jó ember lehet!</p>
            <p>Örült minden látogatójának, még akkor is, – ami, sajnos, elég gyakran előfordult, –
               ha nem érezte jól magát, ha fájdalmai voltak. Inkább legyűrte azokat, hogy ne vegyék
               észre vendégei, mert azt találnák hinni, hogy terhére vannak.</p>
            <p>Nem kisebb örömet szerzett neki annak a doktor bácsinak a megjelenése is, akit én még
               nem ismertem, aki a szanatóriumban kezelte őt. Bizony bevallom, én eleinte
               bizalmatlansággal voltam eltelve iránta. Miért nem gondozta jobban asszonykámat,
               miért hagyta ennyire elgyön­gülni? De asszonykám megmagyarázta nekem, hogy éppen
               ellenkezőleg, ennek a doktor­bácsi­nak, az ő ügyességének, tudományának köszönhette,
               hogy visszatérhetett az életbe, meg hozzám, az ő szerető kis Bébikéjéhez is.</p>
            <p>Ettől fogva respektáltam én is, sőt annyira mentem idővel elismerésemben és hálámban
               iránta, hogy még az ölébe is ültem, ha vizitelt nálunk.</p>
            <p>A másik doktorbácsit is, ki már régen járt hozzánk, nagyon szeretheti az asszonykám.
               Mert még azt is megbocsátja neki, amit nem igen szokott tenni, hogy ő engemet nem
               kedvel. Nem szenvedheti az én temperamentumos, hangos mivoltomat, s ezért, ha ő jön,
               ki kell mennem a szobából. De azért nyugodt lehettem, mert tudtam, hogy asszonykám
               mindkettőjüknél jó kezekben van.</p>
            <p>Hallottam mindig emlegetni, hogy amint csak egy kis erőre kap az asszonykám,
               elutazunk. Valami olyan helyre megyünk, ahol nem lesz kénytelen a szobában feküdni,
               meg a karos­székben üldögélni, hanem a friss levegőn a szabadban, Isten szabad ege
               alatt. S hogy azután majd a jó napocska sugarai fogják az orvosbácsik gyógyítását
               befejezni, egészségét teljesen helyreállítani. De szép is lesz az! Örültem már előre
               úgy a nap jótékony sugarainak – mert én is nagyon szeretem, ha kis testemre tűznek –
               mint asszonykám teljes fölgyógyulásának.</p>
            <p>Boldogan tapasztaltam egy szép téli napon, hogy megkezdődött a csomagolás. Ezúttal
               már hál’ Istennek megint bőröndökbe rakodtak, s nem úgy, mint hónapokkal azelőtt,
               azon a számomra oly szomorú napon, vissza a szekrénybe.</p>
            <p>Elbúcsúztunk az utolsó perczig vizitelő jó barátoktól, el asszonykám jó szüleitől –
               és beültünk a kocsiba.</p>
            <p/>
         </div>
         <div type="chapter">
            <head>
               Békederengés
            </head>
            <p>A kocsi kivitt bennünket a vasúthoz, a vasút pedig elvitt egy nagy és szép tóhoz.
               Tavat én még sohasem láttam, mert eddig, ha utaztam gazdáimmal, mindig csak hegyek
               közé mentünk. Kiváncsi voltam reá nagyon, hogy milyen lehet. Hát mondhatom, hogy igen
               furcsa visel­kedésű volt. Itthon úgy hallottam, hogy a tó valami nagy víz. Mikor
               megérkeztünk, késő este volt, lefeküdtünk és csak másnap reggel sétáltunk ki ahhoz a
               tóhoz. – Hát csak nézem, nézem, de a víznek semmi nyomát sem fedezem föl se rajta, se
               benne. Valami szürkés-fehér, kő­kemény kéreg fedte.</p>
            <p>Nini, hát mi ez? – gondolom magamban. – Rosszul hallottam én, vagy visszaéltek az
               emberek egy buta kis kutyus tudatlanságával, tapasztalatlanságával és becsapták őt.
               Hát ez igazán nem lenne szép tőlük!</p>
            <p>De mi történik? Pár nap múlva megeredt az eső és egész éjjel verdeste ablakainkat.
               Reggelre elállt és mi kisétáltunk megint a tóhoz, amely csak pár lépésnyire volt
               lakásunktól.</p>
            <p>Mit látnak szemeim? A kemény, fehér réteg eltűnt és csakugyan, valóságos víz van a
               tóban. Még pedig sötétszürke színű, csúnya haragos víz, amely csak úgy ugrált,
               csapdosott maga körül, hogy még a medréből is kiugrott. Ha mi idejekorán el nem
               ugrunk, – hát még minket is leönt. Milyen csoda történt itt, kérdem magamban? Úgy
               látszik, még sem csaptak be engem, mikor azt mesélték, hogy a tóban víz van.</p>
            <p>De mi volt vele, mikor először láttam? Nem tudtam másképen elgondolni és magamnak
               megmagyarázni a dolgot, mint hogy akkor még hideg tél volt, fázott és aludt a tó. S
               mikor jött a tavaszi langyos eső, beléje potyogott és fölébresztette őt. S talán
               valami csúnyát vagy rosszat álmodhatott, azért volt olyan rosszkedvű, azért
               csapdosott úgy maga körül. Mert mikor azután nemcsak az eső állt el, de még a jó
               napocska is kisütött, szépen, melegen – hát megint valami új csodát láttam!</p>
            <p>Most a leggyönyörűbb kék színben ragyogott, s olyan síma volt, mint a tükör. Szinte
               azt hittem, hogy talán igazán tükör, – és csak a buzavirágkék égboltozat nézegeti
               magát benne, s azt tükrözi vissza, attól olyan csodás szép a színe!</p>
            <p>Mulatságos egy tó ez, amely annyiféle meglepetést produkál! – gondoltam magamban.</p>
            <p>Már kezdtem szinte megszeretni ezt a furcsa, szeszélyes tavat, aki ébredése első
               napján, mikor olyan csúf haragosan csapdosott maga körül, ugyancsak megijesztett
               engem. Igen szívesen sétáltam a partján gazdáimmal, sőt az ellen sem volt semmi
               kifogásom sem, hogyha a tóba nyúló, a hajókikötőhöz vezető hídon sétáltunk.</p>
            <p>Mert ott is új mulatság kínálkozott számomra. Nagy, fehér szárnyú madarak röpködtek
               mindig a fejünk fölött, néha nem is túlságos magasan. Ilyenkor azt mondta
               asszonykám:</p>
            <p>– Itt vannak megint a sirályok.</p>
            <p>Elég szép madarak voltak, csak a hangjuk volt borzasztó csúnya. S ha alacsonyan
               repültek, s elkezdtek rettenetesen vijjogni a fejünk fölött, én bizony szaladtam
               utánuk, amennyire csak kis lábaim bírták, az egész híd hosszában. Szaladni én nagyon
               jól tudok. Akárhányszor hallottam, hogy azt mondták: – nini, ez a kis kutya úgy
               szalad, hogy szinte „röpül”. – De úgy látszik, hogy azért, sajnos, igazán röpülni még
               sem tudok. Mert úgy jártam a sirályokkal, mint az erdőben a mókusokkal, sohasem
               sikerült megfognom egyet sem, hiába üldöztem őket.</p>
            <p>Most veszem csak észre, hogy micsoda önző kis jószág vagyok. Magamról írok mindig,
               pedig nem én miattam jöttünk ide, ennek az olyan sok mindenfélét tudó, annyi színt
               játszó, szép tónak a partjára.</p>
            <p>Hát bizony az asszonykám egészsége csak igen lassan kezdett helyreállni. Nagyon
               gyönge volt és emiatt levert, szomorú. Odahaza a sok látogatás, a sok barát
               diskurzusa, szeretett szülei közelléte még csak elterelte kissé gondolatait a saját
               bajáról, az átélt keservekről, míg itten a nagy téli csendben, nyugalomban több ideje
               volt a gondolkodásra – és bizony ezek a gondo­latok nem voltak túlságos vidámak.</p>
            <p>Azt mondogatta, hogy úgy érzi, most minden szürke és szomorú körülötte. Ő maga
               szörnyen gyenge, s így talán már meg sem fogja érni, amit szíve egész melegével,
               lelke egész oda­adásá­val kíván úgy magának, mint az egész küzdő, vérző,
               végelgyöngüléshez közeledő emberi­ségnek – az öldöklés végét, a háború befejezését, a
               béke elkövetkeztét.</p>
            <p>Gazdám vígasztalta, el akarta űzni sötét gondolatait. S itt egy perczre meg kell
               állnom, mielőtt folytatnám elbeszélésem fonalát, hogy igazságot szolgáltassak – a
               gazdámnak. Igenis neki.</p>
            <p>Mert hisz én már többször említettem, hogy ez igénytelen kis följegyzéseimnél
               legfontosabb, legelemibb kötelességemnek tartom a legnagyobb őszinteséget az
               írásomban. Azt hiszem, e szerény soroknak egyetlen létjogosultsága a tiszta, teljes,
               hamisítatlan őszinteség és igazság, mert ha még ez sem lenne benne, hát akkor ugyan
               kit érdekelne egy ilyen igénytelen kis négylábú teremtésnek minden érdekesség híján
               levő élethistóriája?</p>
            <p>Tehát vallomást teszek.</p>
            <p>Talán túlságos sokszor is hangoztattam már, hogy mennyire szeretem asszonykámat, s
               talán túlságos keveset beszéltem érzelmeimről gazdám irányában. Hát kérem, ez is csak
               a túlságos szókimondásomnak, jobban mondva, igazmondásomnak a következménye volt. Már
               tudni­illik, hogy én csak azt a szót mondtam ki, ami színtiszta igazság volt, csak
               azt írtam le, amit valósággal éreztem is. Asszonykámat a meglátás első perczétől
               fogva megszerettem; sokkal tovább tartott, míg a gazdámat megkedveltem. Tudtam, hogy
               jó ember, de nem tudott olyan gyöngéd lenni hozzám, mint asszonykám, meg talán nincs
               is meg annyira ez a tulajdonság a férfiakban.</p>
            <p>Mikor azután asszonykám súlyosan megbetegedett, mikor gazdám szemében ennél az
               alka­lom­nál az első könnycseppet megpillantottam, mikor láttam, milyen szeretettel,
               önfeláldozás­sal, mennyi jósággal ápolta asszonykámat, akkor egyszerre megnyílt,
               kitárult az én piczi, de erősen szeretni tudó szívem az ő számára is.</p>
            <p>Egyek voltunk a szeretetben asszonykám irántaz én jó gazdámmal, az ő érzelmei
               megnyilat­kozásánakészlelése meghódította az én szívemet is – az ő számára.</p>
            <p>Azóta egészen más szemmel néztem és most már igazán szívembe zártam őt is.</p>
            <p>Ilyen nagy bajnak kellett bekövetkeznie, hogy egy jó embernek lelke mélyén levő szép
               és nemes tulajdonságait felismerje egy kis kutya és helyrehozza azt, amit, bár
               öntudatlanul is, bár csak gondolatban is, ellene vétkezett.</p>
            <p>Tehát gazdám biztatta asszonykámat, hogy ne búsuljon: az ő állapota is napról-napra
               javulni fog, valaminthogy minden nap elmultával jobban és jobban közeledünk az egész
               érző emberiség által annyira, oly hőn óhajtott békéhez.</p>
            <p>S mintha a jó Isten is segítségére akart volna jönni gazdámnak, hogy lássa
               asszonykám, mikép az ő beszéde nemcsak üres, asszonykám számára kitalált vigasztalás,
               egyszerre csak hozzák az újságok a sok mindenféle békekísérlet és eredménytelen
               vajúdás után – az első igazi béke­hírt.</p>
            <p>– Megkötöttük a békét Ukrániával. Hála legyen érte a jó Istennek! – mondotta
               asszonykám.</p>
            <p>Ez a béke ugyan csak egy kis fiókbéke volt, még igen messze van az általánostól – de
               úgy remélték gazdáim, hogy hatalmas következményei lesznek. S ezért talán nem is volt
               baj, talán megérte, így vélekedtek gazdáim, hogy olyan föltételekkel kötöttük meg ezt
               a békét, mintha talán nem is mi lettünk volna a győzők. Azt a sokat emlegetett
               hadikárpótlást, melyet a szoczialisták szerint a világért sem szabad a legyőzöttől
               követelni – ezúttal majdnem azt állíthatnók, hogy a győzők fizették le.</p>
            <p>Én, kis kutya, csodálkoztam ezen nagyon, pedig már igazán annyi tapasztalat után
               leszok­hat­tam volna arról, hogy csodálkozzam az emberek cselekedetein.</p>
            <p>Rövid idő múlva rájöttem, hogy talán mégis igaza volt uracskámnak, mikor azt mondta,
               hogy ez az első – fiókbéke megéri nekünk azt az elég nagy árt amibe került. Mert
               csakugyan azt eredményezte, hogy rövid idő múlva kénytelen volt a mi legnagyobb,
               leghatalmasabb ellenségünk, az orosz is békét kérni.</p>
            <p>Meg is kötötték végre-valahára, ezúttal – úgy tudom, úgy remélem, – nem a mi
               rovásunkra. Itt már, ha jól hallottam, mi diktáltunk. Én úgy vélem, rá is szolgáltak
               arra, hogy megnyomjuk a tollat a békeszerződésnél. Miért nem hagyták abba előbb a
               rettentő embermészárlást, miért vártak addig, amíg a levert hadsereg, a belső
               forradalom, a teljes anarchia kényszerítette őket annak a lépésnek a megtevésére,
               amelytől oly sokáig, oly kitartóan vonakodtak.</p>
            <p>Rövid pár nap – és újabb békegalambok röpködnek – újabb békekötési tárgyalásokról
               szóló hírek örvendeztetik meg a szíveket.</p>
            <p>Ezúttal a mi legcsúfabb, a becsülésünkben legutolsó ellenségünk került, úgy vélem,
               abba a kényszerítő helyzetbe, hogy békét kérjen. Persze Romániáról van szó. Nem jó
               szívvel tette, az bizonyos. De mi egyebet tehetett volna, mikor az orosz béke révén
               magára maradt, elzárva szövetségeseitől.</p>
            <p>Amilyen alattomos volt a háborúban – becstelenül, orozva, titkon támadó, – olyan volt
               a viselkedése még a zöld asztalnál folytatott tárgyalásnál is. Azt mondja asszonykám,
               hogy szinte elképzelhetetlen dolog, hogy valamely ellenséget úgy elverjenek, mint mi
               hál’ Istennek a románokat, elfoglalják az országát, mint a mi hős katonáink a románok
               földjét – s ezek mégis olyan nagy hangon merjenek beszélni, mint ők a
               béketárgyalásoknál, úgy, mintha – Isten mentsen! – ők ülnének bent minálunk az ország
               szívében, hazánk fővárosában.</p>
            <p>De van ennél még érthetetlenebb dolog is, úgy véli asszonykám, a mi embereink, a mi
               ki­küldötteink viselkedése. Mert hogy a románok védik a bőrüket s azt hiszik és
               reménylik, hogy pökhendi, arrogáns föllépéssel többet fognak elérni, maguknak
               megmenthetni, mint szerény tisztességtudással, velünk szemben elkövetett hibájuk némi
               beismerésével – hát ezt még vala­hogyan meg tudja magyarázni magának az emberi
               elme.</p>
            <p>De hogy akadjon közöttünk ember, aki a románokat kiméli – és nem a saját hazáját;
               őket óvja annektálástól, hadikárpótlás fizetésétől – s nem a saját honfitársait a
               mérhetetlen nagyságú adók alatti összeroppanástól, – hát ez meghaladja, így mondta
               asszonykám, az emberi ész fölfogóképességét. Mert nem mondja asszonykám, hogy tartsuk
               meg magunknak Romániának meghódított részeit. Ebből nem sok hasznunk vagy örömünk
               lenne. Beérjük mi nagyon a mi saját külön hazánkbeli románjainkkal is. De a
               határunkat alaposan ki nem igazítani, úgy hogy magunkat alattomos betörésektől
               lehetőleg biztosítsuk; petroleum-forrásaikat el nem venni, hogy azok értékesítéséből
               legalább is az általuk véghezvitt pusztításokat helyrehozzuk – vétek lenne
               önmagunkkal szemben, s megjutalmazása azoknak a bűnöknek, melyeket ők ellenünk
               elkövettek.</p>
            <p>Már pedig itthon is voltak olyan lehetetlen gondolkozásúemberek, akik ilyen
               értelemben írtak ésbeszéltek. „Egy akáczfa sem kell nekünk Romániából” – ez volt a
               jelszava azoknak az embereknek, akik holmi Oroszországból átszármaztatott
               baczillusokkal voltak megfertőzve.</p>
            <p>Nem is lehet azon csodálkozni, ha gusztust kaptak az orosz forradalom népboldogító
               eszméinek követésére. Hiszen valóban gyönyörű eredményeket tudtak ott fölmutatni és
               elérni. Mert ha az emberek nem voltak hajlandók úgy boldogulni, mint ahogy ezek a
               népszabadító, minden czári zsarnokságon sokszorosan túltevő, eszméiket tűzzel-vassal
               propagáló próféták jónak látták, akkor olyan vérfürdőket rendeztek, olyan
               pusztításokat vittek véghez falvakban és városokban, hogy ott igazán – túlvilági
               boldogságot teremtettek. Mert ebben a földi sira­lom­völgyben már csakugyan nem fájt
               nekik semmisem, nem maradt belőlük még hírmondó­nak sem, – élvezhették a teljes
               boldogságot – a túlvilágon.</p>
            <p>Azzal vigasztalódtak a még ép és józan eszüket megőrzött emberek, hogy talán majd a
               román tárgyalásokon országunkat hivatalosan képviselők meg fogják tudni védeni
               hazánknak érdekét és a kellő, a megérdemelt elbánásban fogják részesíteni a hűtelen
               szövetségest. Annál inkább volt okunk így reménykedni, mondja asszonykám, mert éppen
               ugyanaz a diplomata volt most hazánk kiküldöttje, aki a háború kitörése előtt a
               monarchia követe volt ott, s akit ők oly szemérmetlenűl törekedtek félrevezetni.</p>
            <p>Neki adta e díszes nemzetnek méltó királya a szavát, hogy országa semleges marad,
               ugyan­azon a napon, amikor a „semleges” ország pusztító, rabló „hadserege” már hátba
               támadott bennünket és megkezdte hazánknak vandál pusztítását. Mindenki azt hihette,
               hogy ha valaki, úgy ez a férfiú lesz az, aki hazája megcsúfoltatásáért, nemzete
               becsapásáért, s az ennek követ­keztében itthon őt magát ért sok és súlyos támadásért
               méltó és megfelelő elégtételt fog szerezni.</p>
            <p>Nem kevéssé ámult-bámult azonban asszonykám, mikor az újságoknak a tárgyalásokról
               közzé­tett híreiből, a többé-kevésbbé beavatottaknak egy-egy elejtett megjegyzéséből
               tudomá­sára jutott, hogy az a béke, amelyet ott most meg akarnak kötni, éppenséggel
               nem olyan, aminőt országunk érdeke megkívánna, s nem olyan, aminőt a románok velünk
               szemben tanúsított viselkedésük folytán megérdemeltek volna.</p>
            <p>De hát miért, – kérdi asszonykám, – kinek mi oka lehet őket kímélni, eljárásukat meg
               nem bé­lye­gezni, magunknak jogos és méltányos kárpótlást nem szerezni? A józanabb
               gondolkozású, az elfogulatlan emberek, a világfölforgató „bolseviki” ideáktól nem
               szaturáltak – így mondja az én asszonykám – keresik az indító okát ennek az
               érthetetlen, megmagyarázhatatlan gyön­géd­ségnek a románokkal szemben, e
               megbocsáthatatlan könnyelműség, talán századokra kiható és helyrehozhatatlan bűn
               elkövetésének hazánk irányában.</p>
            <p>A jó Isten mentsen meg azonban még a gondolatától is annak, hogy mi lett volna, ha ők
               lettek volna a győzők, a diadalmaskodók, az országfoglalók! Hiszen még hozzá se
               kezdtek a háborúhoz, amely részükről valóságos rablóhadjárat volt, máris osztozkodtak
               a zsákmányon, egész Magyarországon! Ha, amitől a Gondviselés kegyelme szerencsésen
               megmentett ben­nün­ket, az ő előzetes osztozkodásuk a térképen – a valóságban is
               megtörtént volna, akkor csak a jó Isten kegyelmezhetett volna meg nekünk.</p>
            <p>Mert hogy ők nem kegyelmeztek volna, az az egy tökéletesen bizonyos.</p>
            <p>S ezért megáll az ember esze az előtt a rejtély előtt, hogy miért ez a rosszul
               alkalmazott nagylelkűség velük szemben, mi a nyitja, mi az értelme?</p>
            <p>Vannak olyan naiv gondolkozók is, akik úgy vélik, hogy a mi lovagias, gavalléros –
               asszony­kám szerint lehetetlenül oktalan – eljárásunkkal a bennünket gyűlölő,
               irántunk vad haraggal eltelt, irigy és kapzsi románokból kedves, jóakaró
               szomszédokat, barátokat fogunk magunk­nak teremteni.</p>
            <p>Mily gyerekes naivság! Hogyan képzelhetik azt, hogy mi meg tudjuk változtatni,
               bármily kiméletes eljárásunkkal is, az ő meggyökeresedett faji tulajdonságaikat, az
               irántunk való, századok óta táplált ellenséges érzelmeiket.</p>
            <p>Legfeljebb kinevetnének bennünket. Azt gondolnák magukban, hogy ime, hiába kedvezett
               nekünk a szerencse, hiába vertük meg hadseregüket, hiába foglaltuk el országuk nagy
               részét, nincs hozzá elég bátorságunk, hogy győzelmünket saját javunkra ki is
               aknázzuk. A győző fél a legyőzöttől, ezt gondolnák szerető szomszédaink.</p>
            <p>Támadt azonban asszonykámban egy másik idea is. Talán ezzel jobban megközelíti az
               igazságot, talán közelebb jut a rejtély megfejtéséhez.</p>
            <p>Úgy véli, hogy talán éppen az volt a baj, hogy ugyanaz a korrekt úriember, ugyanaz az
               elismert képességű diplomata vezette ezeket a béketárgyalásokat, aki a monarchia
               érdekeit a háború előtt is képviselte ott.</p>
            <p>Hiszen, úgy mondja asszonykám, ő távolról isszolgálhatta volna a monarchia ügyét,
               közvetve istámogathatta volna érdekeinket. Módjában lett volnaellensúlyozni azokat a
               furcsa és zavaros eszmeáramlatokat,melyeket külföldről hurczoltak be,
               amelyekinficziálták az elmé­ket, megzavarták a józan gondolkodásáta mi
               békeköveteinknek is. Mert nemcsak azalsó, de úgy látszik, még a legfelsőbb régiók sem
               voltakmentesek az infekcziótól. Nem tudtak védekezni aszuggesztiótól s befogadták
               ezeket az ellenség által,a mi ártalmunkra kigondolt eszméket.</p>
            <p>Csak így tudná az ember megmagyarázni magának, – úgy véli asszonykám – hogy hogyan
               lehetett ilyen békeföltételeket fogalmazni, ilyen, ránk nézve minden inkább mint
               előnyös békét kötni akarni.</p>
            <p>Asszonykám ugyancsak nem tudta megérteni, hogy az országot vezető férfiak, kiknek
               haza­fiasságában, bölcseségében nincs okunk kételkedni, hogyan járulhattak ahhoz,
               hogy Románia még jutalmat is kapjon hitszegéseért! Miért adunk mi még kárpótlást is
               ennek a velünk szemben oly hitványul viselkedő nemzetnek? Miért juttatnánk mi neki
               még orosz területeket is? Hiszen az ennyire megnagyobbodott Románia nemcsak számunkra
               válhatnék veszélyessé, de bűnt követnénk el ezzel az érthetetlen nagylelküségünkkel
               még az erkölcsi világrend ellen is.</p>
            <p>Asszonykám, úgy, ahogy az ilyen érthetetlen dolgokkal szemben mindig szokott,
               töprenkedni kezdett. Mert hiszen ő, a rettenetes háború kitörése óta, egyre csak azt
               hajtogatta, hogy hihe­tetlen borzalomnak tartja, hogy a huszadik században az emberek
               még ilyen, minden kulturát megszégyenítő öldöklésbe keveredtek. Nem tudta megérteni,
               hogy kiváló elmék, nagy szó­nokok, elismerten elsőrangú írók – kivált e világőrjöngés
               első idejében – hogyan dicsőíthették a háborút? Most pedig a román béke kötésénél
               előforduló dolgok még jobban megzavarják, még sokkal kevésbbé érti meg a háború okát,
               czélját. Mi a különbség győző és legyőzött között? Miért kellett oly rettenetes sok
               drága embervérnek elfolynia, ha a legyőzöttnek – s még hozzá a bennünket is orvul
               támadónak mi biztosítunk gondtalan jövőt, talán gondta­lanabbat, mint amilyenben
               nekünk, a győzőknek lesz részünk?</p>
            <p>Nem lehet ezt emberi ésszel fölfogni, – úgy véli asszonykám.</p>
            <p>Hogyan mernék hát én oly szerénytelen lenni, – azt hinni, hogy még csak távolról is
               meg tudnám érteni azt, amire még az én asszonykám sem képes!</p>
            <p/>
         </div>
         <div type="chapter">
            <head>
               Búcsú az olvasótól
            </head>
            <p>Az én nagy bánatomra úgy tapasztaltam, hogy asszonykám nem gyarapszik annyira erőben,
               egészségben, mint ahogy kellett volna, mint ahogy én szívemből kívántam neki, s ahogy
               jó gazdám is szerette volna.</p>
            <p>Úgy gondoltam, hogy talán azért oly gyönge, azért nem kap testi erőre, mert nagyon
               levert.</p>
            <p>A tavasz kezdett bevonulni. A fű sarjadzott, a fák rügyezni kezdtek. Az erdőben
               felütötte fejecs­kéjét az ibolya, örült szegény asszonykám, ha talált egyet-egyet.
               Egy szép napon, mintegy varázsszóra, a házak körüli kertek gyümölcsfái virágba
               borultak. A mandula és baraczkfák magukra öltötték gyönyörű, rózsaszín-habos
               köntösüket. A szív repesett az öröm­től, olyan szépek voltak. És csodálatos módon
               asszonykám szemében nem az öröm sugarát láttam megcsillanni, de a bánat könnyeit.</p>
            <p>Eleinte meg se értettem, hogyan lehet valaki bánatos ilyen gyönyörűségek láttára.
               Később hallottam, mikor mondta szegény asszonykám egy úriembernek:</p>
            <p>– Nem tudom látni ezeket a fákat, mikor virágzanak. Hasogatja a szívemet, mert az én
               szegény, elhagyott fáimra gondolok. Én ültettem, neveltem, ápoltam őket, s íme, meg
               kellett tőlük válnom, nem élhetek velük, közöttük, csak néha-néha látogatóba mehetek
               föl hozzájuk.</p>
            <p>Istenem, gondoltam magamban, itt tenni kellene valamit. Ha az én asszonykám már olyan
               borzasztó hangulatban van, hogy nemcsak a háború borzalmai, a nyomában járó
               mindenféle fajta rettentő nyomorúság sajtol könnyet a szemeiből, de még a tavasz
               bőkezű, meseszép adományai is szomorúságra hangolják, – ez már nem jó jel!</p>
            <p>Mit tehet itt egy kis kutya? Miféle gondolatot szülhet az ő csöppnyi agya? De ha
               kicsi vagyok is és az agyam sem túlságos nagy terjedelmű, az bizonyos, – de a szívem
               érző, a szeretetem nagy. S az eszem is, a szívem is azt mondta: segíteni kellene
               valahogyan asszonykámon, gyógyítani, javítani kellene a kedélyállapotát.</p>
            <p>S egyszerre csak támadt egy egészen fura ideám.</p>
            <p>De talán éppen azért, mert fura, – talán szórakoztatná egy kissé asszonykámat? Talán
               valami­vel vidámabbra hangolná a gondolatait?</p>
            <p>Megpróbálom. Elmentem asszonykámhoz – s közöltem vele ötletemet. Csak a szándékomat
               mondtam el, az idea keletkezésének okáról hallgattam.</p>
            <p>Elmondtam asszonykámnak, hogy én mindig és mindenütt hallom, hogy kicsiny termetem
               daczára, én már felnőtt kutya vagyok. S mert ilyen vérzivataros, csúf háborús
               világban születtem, sok mindenféle, amint hallom, békeidőben elő nem forduló dolgot
               tapasztaltam, mire harmadik életévemet betöltöttem. Szeretném tehát életem
               tapasztalatait, élményeimet, meg­figyeléseimet följegyezni, talán ezáltal
               szórakoztatnám egy kissé asszonykámat is. És talán lenne olyan jó az asszonykám, ott,
               ahol az emlékezetem kissé cserben hagy, kisegíteni, talán az események egymásutánjára
               emlékeztetni.</p>
            <p>Az asszonykám elmosolyodott s azt válaszolta:</p>
            <p>– Jól van, Bébikém. Ird meg, amit a te aránylag rövid, de kutyánál már elég szép
               kornak be­illő életedben láttál, hallottál, megfigyeltél és tapasztaltál. De írd meg,
               amennyire csak tudod, jól, szépen és főleg őszintén. Mert, ha leplezetlen
               őszinteséggel fogsz magadról szólni, – életed kis eseményeit, megfigyeléseit előadni,
               akkor még talán az a csoda is megtörténhetik, hogy asszonykádon kívül más is kezébe
               veszi följegyzéseidet, lapozni fog bennük és talán még el is szórakozik rajtuk.</p>
            <p>No, gondoltam magamban, bárcsak asszonykám szórakozna el rajtuk, akkor is, mikor
               engem írni lát, – s akkor is, mikor majd elolvassa, amit följegyeztem.</p>
            <p>– De – folytatta asszonykám – ha már ilyen komoly dologra szántad rá magad, kis
               kutyám, amit – hiába, ez tagadhatatlan, – az emberek igen fura, sőt talán kómikus
               vállalkozásnak fognak minősíteni: kösd össze e feladatot egy nagy mulasztásod
               helyrehozásával.</p>
            <p>Nagy és kérdő szemeket meresztettem asszonykámra. Ő észrevette, és így folytatta:</p>
            <p>– Hát az én kis kutyámnak nem hiába olyan csöpp a feje, kicsi az agya, – de ilyen
               rövid az emlékezete is? Az én kis Bébim nem tud valami olyan hibájáról, melyet, ha
               emberek követik is el, hát elég csúnya dolog, kutya részéről meg éppenséggel bűn
               számba megy?</p>
            <p>Már egészen izgatottan lestem, hogy mi fog következni. Mert hiába erőltettem meg
               agyamat, nem emlékeztem rá, hogy valami nagy bűnt követtem volna el.</p>
            <p>Asszonykám folytatta:</p>
            <p>– Vajjon az én kis kutyám megköszönte-e már valamikor azt a nagy jóságot, amellyel
               asszony­kájának szülei viseltettek iránta az ő asszonykája nagy betegsége alatt?
               Hálás volt-e érte, hogy ápolták, gondozták, minden jóval ellátták? Búcsúzott-e tőlük
               tisztességtudóan, mikor elhagyta őket? Úgy-e, hogy az én becsületes kis kutyám
               minderre csak „nem”-mel felelhet? Már pedig ez bizony nagy hálátlanság számba megy.
               Tudom, kis kutyám, hogy van­nak számodra enyhítő körülmények is. A betegségem alatt a
               nagy izgalom, hogy nem látsz, hogy nem tudod, mi van velem, végtelen izgatottá,
               elkeseredetté, vaddá tett. Mikor pedig bú­csú­zásra került volna a sor, mikor a jó
               gazdád érted jött, asszonykád szüleihez és közölte veled, hogy hazamégy
               asszonykádhoz, akkor meg a nagy öröm vette el a kis eszedet. Búcsú­zás, köszönet még
               csak eszedbe sem jutott. Hát ez bizony hiba volt, kis kutyám. S egy olyan alapjában
               véve jólelkű és jóindulatú állatkának, mint amilyen te vagy, helyre kell ezt hoznia
               okvetetlenül.</p>
            <p>Látta asszonykám az ábrázatomon, hogy elevenemre talált szemrehányásaival, hogy
               végtele­nül resteltem a dolgot, s beláttam, hogy igaza van. De kérdést is látott
               újból szemeimben. Ezúttal arra vonatkozott, hogy miként tehetném jóvá hibámat?</p>
            <p>Az én mindent megértő asszonykám már meg is felelt a kérdésre, melyet szemeim alig,
               hogy kifejeztek. Mert így folytatta:</p>
            <p>– Tehát, kis kutyám, ha most ilyen komoly dologba fogsz, hogy megírod életrajzodat,
               azon légy, úgy igyekezz, hogy ha valaki a kezébe veszi, azt lássa belőle, hogy te egy
               hűséges, jóságos és talán nem is egészen ostoba kis kutya vagy. Úgy írd meg, hogy
               talán még örömet is szerezhetsz vele. No lásd, most már megérkeztünk ahhoz, amit
               tulajdonképpen mondani akarok neked. Elég bajt okoztunk mindaketten, te is, meg én
               is, asszonykád szegény szülei­nek. Te meg, ha öntudatlanúl is, még hálátlansággal is
               tetézted ezt. Tedd jóvá és igyekezz egyszerű, igénytelen, de becsületesen megírt
               följegyzéseiddel – egy kis örömet is szerezni nekik. Valóban megérdemlik tőled.</p>
            <p>Jó tanácsáért megpusziztam asszonykám kezeit. És elgondolkoztam, hogy íme, én akartam
               asszonykámat szórakoztatni, az írásommal borús gondolatait talán ideig-óráig
               elterelni, őt fel­vidítani. S most ő benne támad ugyanaz az idea – az ő jó szüleivel
               szemben. Az én igény­te­len firkámmal akarja irántuk való hálátlanságomat
               levezekeltetni és nekik – amint asszonykám mondja és reméli – egy kis örömet
               szerezni. Büszke voltam nagyon, hogy ezúttal hasonló gondolatom volt, mint
               asszonykámnak. És föltettem magamban, hogy tőlem telhetőleg azon leszek, hogy
               teljesítsem óhaját és megfeleljek a reám bízott feladatnak.</p>
            <p>Vajjon sikerült-e, azt csak a jó Ég tudja. De hogy megvolt bennem minden igyekezet,
               ezt merem állítani.</p>
            <p>Legyenek, kérem, egy kis elnézéssel irányomban, úgy azok, akik részére e följegyzések
               készültek, valamint mindazok a jó emberek is, akiknek ez igénytelen sorok kezeibe
               kerülnek!</p>
            <p>Gondolják meg, kérem, hogy milyen picziny kis kutya vagyok én, s milyen rettenetes
               nagy időket élünk! Nem csoda, ha sokszor megzavarodom bennük, ha nem tudok az
               események forgatagában eligazodni.</p>
            <p>Ne illessék, kérem, túlszigorú bírálattal megjegyzéseimet, melyekkel a világ folyását
               kísérem. Hogyan tudná mindig a helyeset, a megfelelőt eltalálni egy tanulatlan kis
               kutya, mikor a mai vérfergeteges idő még az iskolázott, művelt embereket is képes
               megtéveszteni józan ítéle­tükben.</p>
            <p>Adná az Úristen, hogy ha valamikor megint eszembe jutna tollat fogni, addigra nagy és
               üdvös változáson menjen át a világ.</p>
            <p>Kis szívemnek egész hevével kívánnám, hogy megszűnjék mentől előbb az öldöklés, a
               gyil­kolás, a pusztítás – és az emberek kölcsönös szeretete, nemzetek virulása,
               országok fölvirág­zása lépjen helyébe.</p>
            <p>Kívánnám, hogy a kultura vívmányait, a technika csodáit ne egymás ellen és országok
               pusztítására használják fel az emberek, hanem inkább életük megkönnyítésére,
               szépítésére, boldogabbá tételére. Hogy ne elpusztított műremekek fölött keseregjenek,
               hanem mentől több és mentől szebb örökbecsű alkotást teremtsenek.</p>
            <p>Szeressék egymást és éljenek békében egymással! A jövő idők feljegyzései pedig csak
               szép és jó dolgokról szóljanak, vidámak és mulatságosak legyenek.</p>
            <p>És végül kívánnám mindenekfelett, hogy az én jó asszonykám is elérje szíve vágyát,
               fölépít­hesse szép új otthonát a hegyen, amelyet úgy szeret. Megelégedettségben,
               boldogságban éljen ott jó gazdámmal, szeretett szüleivel, s megnyithassa újra házának
               kapuját szerettei, barátai előtt.</p>
            <p>S ami számomra a legfontosabb, hogy engemtartsanak meg jó gazdáim továbbra is
               jóindu­latukban, szeretetükben. Én viszont azon leszek, hogy jó, engedelmes és
               hűséges kis kutyus legyek mindig, s így háláljam meg nekik az ő jóságukat, érdemeljem
               ki továbbra is szerete­tüket.</p>
            <p>Adja az Úristen, hogy így legyen!</p>
            <p> </p>
            <p>1918. márczius havában.</p>
            <p> </p>
         </div>
      </body>
  </text>
</TEI>